Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-766

766 Az országgyűlés képviselőházának 158. vezetőit, hogy több komolysággal és több körültekintéssel csinálják ezt az egész kérdést. Tömegével tudnék bemutatni olyan cikkeket, amelyekre az egyik nap ráütötték a pecsétet, hogy mehet, a másik nap pedig ráütötték, hogy nem mehet. Teljesen komolytalan dolog, hogy ma igen, holnap nem, ma vemhes, holnap nem vemhes. Ezáltal elveszti bizalmát az újságíró, a közönség a cenzúrának, általában az egész hírlapi szolgálatnak komoly nemzeti célját illetőleg. Engem személyszérint is érdekel ez a dolog, mert hiszen magam is újságírással „foglalkozom, de ettől függetlenül közérdekűnek tartom, hogy a cenzúra kérdésében^ általában a sajtóirányítás és a sajtófelvilágosítás kérdésében több komolyságot (Rassay Károly: Pártatlanságot!) több pártatlanságot és több figyelmet tanúsítsanak. Nem mulaszthatom el ugyanazt a szempontot is figyelembe ajánlani, amelyet Maró thy képviselőtársam említett, nevezetesen azt, hogy a nagyobb szabadság, a több mozgási lehetőség sokkal jobban fogja szolgálni a nemzet érdekeit, mintha elfojtják azokat a gondolatokat, amelyeket a sajtó útján a közönség elé lehet vinni. Mindig méltóztassék szem előtt tartani iizt is, hogy igazi erős nemzet csak az lehet, csak az fogja kiállani a viharokat, amely a küzdelmekben a kisebb-nagyobb nehézségek között át tud vergődni és ha esetleg erősebb , megpróbáltatáshoz jut, akkor azt kiállja, de ha mi elvakítjuk a népet és melegágyi növényként kezeljük és elvonunk a szeme elől mindent, akkor ennek olyan gyászos következményei lehetnek, mint voltak 1918-ban és a következő évekében. Csatlakozom azokhoz a megyilatkozásokhoz, amelyek a kormányelnöknek, a miniszterelnök úrnak kiváló képességei, áttekintése, tudása és helyes politikája iránt megnyilvánultak és éppen ezért a költségvetést elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — Palló Imre: Tavaly nem így nyilatkoztál!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Serényi Miklós! Elnök: Gróf Serényi Miklós képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! A képviselőház nyári szünete alatt másról sem beszélt az egész ország, másról sem írtak a lapok, mint arról, hogy a miniszterelnök úr két hétre elvonult a svábhegyi villájába és pihenés helyett fáradhatatlanul dolgozik a harmadik zsidótörvény megszerkesztésén. Olyan hírek is szivárogtak ki a zsidók rémületére, hogy a miniszterelnök úr azzal a gondolattal is foglalkozik, hogy a zsidókat teljesen kitelepíti ebből az országból, tehát olyan megoldással foglalkozik, amely még a legvérmesebb nenv zeti szocialista reményeket is kielégítette volna. Mindenki abban reménykedett, hogy a Ház összehívása után az első javaslat a harmadik zsidótörvény lesz. (vitéz Hertelendy Miklós: A költségvetés helyett?) Múlt azouban az idő, lassan eljön a karácsony és a harmadik zsidótörvénynek még híre sincs. (Rassay Károly: Az a helyes, hogy ne legyen! — Palló Imre: A zsidókat védi, képviselő úr? —Rassay Károly: Embert védek és az még nem szégyen! — Palló Imre: De zsidó embert, mi pedig a magyarokat védjük! — Zaj.) Jellemző a zsidók teljes bizakodására az a körülmény, hogy építkezési engedélyek nagy százalékát még ma is zsidók kapják, tehát, ha valaki már építkezik, abban a reményben ülése 19 W november 22-én, pénteken. teszi, hogy legalább is élete végéig itt fog maradni ebben az országban. Mi, nemzeti szocialisták nem kérünk sem első, sem harmadik, sem tizenharmadik zsidótörvényt; hanem teljes kitelepítést követelünk. Ez legyen a legelső programmja a kormányak, mert a zsidók kitelepítése nélkül nem lehet semmit komolyan elintézni. (Ügff van! a szélsőbaloldalon.) Ha a zsidó megszűnik a magyar népet szipolyozni, akkor a szociális bajokon is segítve lesz. Ha a zsidó talmudi erkölcsök megszűnnek ebben az országban mételyezni, akkor lehet majd itt erkölcsi és közéleti tisztaságról beszélni és ha a zsidó bank- és karteldiktatúra földbirtokellenes politikája cmegszűnik, akkor majd lehet itt becsületes földreformot is csinálni. (Ügy vari! a szélsőbaloldalon.) De ami a legfontosabb, a zsidóság kitelepítése után megszűnik a legnagyobb baj, a zsidó fajgyalázás, amelyet most napról napra tervszerűen űznek az ő talmudi parancsuk szerint. Egy ország mindent, de mindent kiheverhet, egy világháborút, árvizet, tűzvészt, betegségeket, járványokat, egyet azonban csak évszázadok múlva heverhet esetleg csak ki és pedig a zsidó vérfertőzést, mert ennek kihatása sokszáz esztendőre kiterjed. Ezt tehát egy pillanatig sem szabad tovább tűrnünk, mert hiszen legdrágább kincsünkről, magyar vérünkről van szó s annak meggya1 ázásáról. A zsidó-keresztény házasságok és a házasságon kívüli vérkeveredés ellen már a középkor legelején pápák és zsinatok komoly törvényeket és határozatokat hoztak, sokkal szigorúbbakat, mint. amilyenek a mai úgynevezett hírhedt nürnbergi törvények. Ezek annál is inkább nagyobb jelentőségűek voltak, mert hiszen a nürnbergi törvények csak egy európai országra vonatkoznak, viszont a pápáknak annakidején nemcsak egyházilag, hanem politikailag is egész Európára kiterjedt a hatalmuk. Magyarország" volt az első államok egyike, ahol az egyház ilyen rendszabályokat léptetett életbe. A szabolcsi zsinat 1077-ben, a budai zsinat pedig 1279-ben a keresztények védelmére rendkívül szigorú büntetések kiszabását határozta el. Ezeknek és a többi európai zsinatnak határozatai hatása alatt az újkor kezdetén teljesen megszűntek a vegyesházasságok, sőt még a konkubinátusok is, mert a kánonjog olyan szigorú törvényeket léptetett életbe, hogy a zsidó vegyesházasságokban és konkubinátusban élő egyéneket tüzhalállal büntették. De nézzük csak meg most a Magyarországon kívüli zsinatok határozatait. Itt volt már 306-ban Krisztus Urunk után az elvirai zsinat és a kalkedoni zsinat 387-ben. Ezek a következőket mondották ki: »Tilos keresztények és zsidók között a házaságkötés«. Az orleánsi zsinaton 533. évben a következőket mondották ki: »Keresztény ne kössön házasságot zsidó nővel, zsidó ne kössön házasságot keresztény nővel, mert a házasságot ilyen személyek között tiltottnak minősítettük.« Ez a 19. eanonban van. A toledói zsinaton 589-ben a következőket tették közhírré: »A zsinat előterjesztésére dicsőséges királyunk elrendeli az alábbiaknak törvénybeiktatását: zsidóknak tilos keresztény nőket, akár mint feleséget, akár mint konkubinátát tulajdonul tartani, vagy pedig keresztény rabszolganőket beszerezni«. A római zsinat 743. évben kimondotta, hogy tilos egy kereszténynek leányát zsidóhoz ferjhezadni. Az 1256. évben megtartott lateráni és