Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-765

Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 19 W november 22-én* pénteken. 765 gam, amelyet Klein Antal képviselőtátrsain fej- i tett ki: a legtávolabbról sem akarom megnehezíteni a kormány külpolitikai helyzetét s a lehető legrövidebben fejtek ki egy álláspontot. Klein Antal igen t. barátom a magyar-német egyezményről beszélt. Tisztelettel azt kérdezem folytatólag a miniszterelnök úrtól, hogy jogilag hova lesz ez beillesztve a magyar jogrendszerbe, mert ez a magyar állam belügye, amelyet magyar törvényhozási vagy más megfelelő alkotmányos úton kell rendezni, külföldi egyezményekkel ugyanis ilyen magyar belügyet nem lehet rendezni. A másik, amit ehhez a problémához hozzá kell fűznöm, egy egyszerű konkrétum, amelyet . a miniszterelnök lír szíves tudomására és egyúttal a t. képviselőháznak is tudomására hozok, a következő. Tudom, hogy egyes németlakta vidékeken igen sokan vannak, akik ma azt kérdezik, hogy mikor lesz módjukban ugyanúgy visszaköltözniök a nagy német birodalomba, mint ahogy visszaköltöztettek németeket Besszarábiából és a többi területekről. (Egy hang bal felől: Jó dolguk van itt! — Reibe! Mihály: Nagyon kevesen vannak!) Vaunak ilyenek. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy a miniszterelnök úr azoknak a barátságos kapcsolatoknak révén, amelyekben Németországgal voltunk, vagyunk és lenni akarunk ugyanolyan barátságos megállapodást létesítsen a németekkel, mint amilyent a németek az olaszokkal és a szovjet köztársaságok szövetségével létesítettek, mert a hazatelepülni akaró németségnek meg kell adni a hazatelepülés lehetőségét. (Egy hang bal felől: Egyengetni kell az útját!) Egyengetni kell az útját annak, hogy ez lehetővé váljék azok részére, akik ezt kívánják. Elhangzottak máiilyen értelmű felszólalások az egyes vármegyékben a Volksgruppe részéről. T. Ház! Ezt a témát nem kívánom tovább fejtegetni, mert ismétlem, nem akarok esetleg olyan látszatot kelteni, mintha a mindnyájunk által helyeselt és kívánatosnak tartott külpolitikai helyzetet, amely a kormányzat eddigi eredményes munkája útján előállott, a legkisebb mértékben is zavarni kívántam volna. A kisebbségeken kívül a költségvetésnek egy másik címe az állásnélküliek kérdésevei foglalkozik. Ebbe a címbe belekapcsolódva, egy másik konkrétumot vagyok bátor a mélyen t. miníisterelnök úr elé terjeszteni. Az erdélyi és keletmagyarországi részek visszacsatolása alkalmával a miniszterelnök úr kijelentette, hogy nem lesznek igazolási eljárások az erdélvi és keletmagyarországi részeken éspedig főkép azért nem lesznek, mert a felvidéki igazolási eljárásoknál igen szomorú tapasztalatokat kellett szerezni. Ez beletartozik az állásnélküliek kérdésébe, azért, mert ezren és ezren vannak, akik elvesztették állásukat és kereseti lehetőségüket a felvidéki igazolási eljárások folytán és szaporítják ezeknek az állástalanoknak a számát. Ezeknél a felvidéki igazolásoknál olvan súlyos sérelmek, olyan súlyos esetek fordultak, elő, amelyekről a miniszterelnök úrnak is meg kellett győződnie és meg is gvőződött. Ezeknek az igazolásoknak a revíziójára tehát feltétlenül szikség van. Szükség van azért, hogy az esetleg igazságtalan ítéleteket igazságosan, helyesen meg lehessen változtatni és szükség y»n arra, hogy a revízió után ezek az emberek állásukba visszakerülhessenek, akik erre érdemesek ás ne szaporítsák az állástalanok számát. Ezidőszerint ugyanis igen nagy szükségünk van tisztviselőkre és szükségünk van egyes helyek be- ' töltésére s nem tudunk honnan venni embereket, mert nincsenek, illetőleg volnának, de azok nem alkalmazhatók, mert nem igazolták őket, viszont az igazolási eljárás velük szemben igen sok esetben olyan határtalan személyi bosszútól, besúgástól irányítva, alattomos eljárással folyt le, hogy ez csak exisztenciák tönkretételére volt alkalmas, de nem az igazság kiderítésére. Annál inkább kérném a miniszterelnök urat, hogy méltóztassék a felvidéki igazolási eljárás revíziójával foglalkozni, mert az errevonatkozólag kiadott rendelet az én tiszteletteljes véleményem szerint, ha alkotmányszerű is, de nem illeszthető be a mai formájában alkotmányos rendszerünkbe, mert nem egy törvényes nem a tisztviselői pragmatikában megállapított fórum vett részt ebben az igazolási eljárásban, szóval nem egy olyan szerv, amely eddig a magyar alkotmányban ismeretes volt. Ad hoc összeültek a bizottságok, amelyek minden forma, minden előírt szabály és eljárási mód nélkül, kizárólag bemondások, vélemények, impressziók, hallomások és esetleg jó reggeli vagy jó ebéd hatása alatt határoztak. Miután tudom, hogy a miniszterelnök úrnál. sokszor hangoztatott alkotmányos álláspontja és mély meggyőződése is ez, megegyezve a kormány álláspontjával, szükségesnek tartom, hogy az igazolási eljárásoknál teremtett egészen felemás helyzet valamiképpen legalizáltassék. Ennek módja az, hogy méltóztassék errevoaatkozólag esetleg egy közigazgatási bírósági, vagy pedig egy rendes, pragmatikában megállapított fegyelmi eljárási felebbezési lehetőséget biztosítani. En vagyok az, aki a lehető legnagyobb mértékben r kívánatosnak tartom, hogy aki a nemzethűség ellen, az államérdek ellen a legcsekélyebb mértékben is vétett, megfelelően bűnhődjék, viszont azonban kénytelen vagyok szót emelni azok érdekében, akik igaztalanul, mások által hamisan megvádolva és a bizo nyitás lehetőségétől elzárva, most hosszú és becsületes élet után az utcán vannak munka nélkül és öngyilkossággal fenyegetőznek. — hiszen olvashattuk, voltak öngyilkosságok az igazolási eljárás miatt — családjuk is teljes nélkülözésnek és lehetetlen állapotnak van ki* téve. Embereket, magyar embereket, a mi sokat hangoztatott magyar véreinket nem lehet kitenni ilyen állapotnak, ahol azt érezzék, hogy teljesen törvénytelen vagy nem törvényesített formák között őket exisztenciájuktól és szerzett jogaiktól megfosztották. Ezek az emberek hosszú szolgálataikkal nyugdíjjogosultságot szereztek, a nyugdíjra összegeket fizettek be: ezeknek gyermekeik és családjuk fenntartására szerzett joguk van. Ezek az emberek magyarságukért azon a területen üldözést szenvedtek, a magyarságot védelmezték és lehetővé tették, hogy ezek a területek hozzánk visszajussanak. Feltétlenül szükséges tehát, hogy az ő sérelmeik orvoslást találjanak. Űjból kérem a miniszterelnök urat, hogy a felvidéki igazolások revízióját éppen azért, mert megállapítottuk, hogy az erdélyi és a keletmagyarországi területen ilyen igazolási eljárást a hibák miatt lefolytatni nem lehet, megvalósítani méltóztassék. Egy harmadik konkrétum, amit nem akarok részletesebben fejtegetni, a cenzúrával kapcsolatos. Erről már annyi szó hangzott el, hogy felesleges ennek a kérdésnek részleteit még új

: bél megvilágítanom. Én csak kérem a miniszterelnök urát és kérem főképp sajtóosztályának