Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-755

Az 'országgyűlés képviselőházának 158. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: vitéz Jaross Andor! Elnök: vitéz Jaross Andor képviselő urat illeti a szó. vitéz Jaross Andor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Taps balfelől.) Amikor a mai költségvetési tárgyalás anyagához pártom nevében hozzászólok s amikor belekapcsolódom a két előttem szólott szónok beszédébe, igen könnyű helyzetem van. Könnyű helyzetem van azért, mert az előbb szólott vezérszónok, Maróthy Károly által elmondottakhoz világnézeti közösség kapcsol s az általa elmondott konkrét adathalmaz valóságában nincs okunk kételkedni, az igen t. képviselőtársam, régi barátom. Bencs Zoltán pedig reflektálni igyekezett Maróthy Károly képviselőtársam beszédére (Felkiáltások jobbfelől: Reflektált is! — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.), de ő a maga udvarias, konciliáns modorában válaszolt s a felvetett konkrét problémákat udvarias formában megkerülte (Taps és felkiáltások a szélsőhaloldalon: Ez az! — Ellenmondások jobb felől.) és az ö becsületes magyar lelkiségével, ideális szemléletével olyan problémákra tért át, amelyekben nem hiszem, hogy elválasztó vonal lenne ennek a Háznak padsorai között (Ügy van! Ügy van! — Taps.), mint ahogy nagyon sok olyan probléma van, amelyeknek tekintetében, különösen akkor, ha országhatáron túlmenő vonatkozásúak, tökéletes gondolatazonosságnak kell lennie magyar és magyar között. Nagyon természetes tehát, hogy annak a nagy munkának _ kérdésében, amely Erdéllyel kapcsolatban jelent meg tájékoztatóul a nagyvilág

1 számára, Bencs Zoltán szavait teljes mértékben helyeslem és alá is írom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindnyájan!) A miniszterelnökség költségvetése tipikusan politikai jplleeű költségvetés. Ennen ezért előre is hangsúlyozom, hogy nem kívánok a számoszlopok között vizsgálódni, hanem néhány politikai kérdéssel kívánok foglalkozni, mert ezek elválaszthatatlanok, ennek a kérdésnek tárgyalásától, másrészt rendkívül aktuálisak. A legnagyobb befolyás, ahogyan azt Maróthy Károly képviselőtársam is mondotta, az, amit a miniszterelnökség politikai síkon a minisztériumai munkájának egybefogásán kívül és túl végez, a közvélemény politikai jellegű irányítása. A közvélemény politikai jellegű irányítását a miniszterelnökség a, sajtópolitikáján keresztül igyekszik inaugurálni. Ha az ország helyzetét Európában belpolitikailasr és társadalmilag mérlegelem, akkor rá kell jönnöm arra, hogy e sajtópolitika irányításának olyannak kell elsősorban lennie, hogv a teljes belső nemzeti egységet célozza. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az a sajtópolitika, amelyet a kormány folytat, sajnálattal kellett^megállapítanom, — hiszen ezért ülök ma itt, bár tevékenyen ^igyekeztem közreműködni az előző kormány és a jelenlegi kormány munkájában — olyan, hosry míg külpolitikai vonalvezetését teljes egészében aláírtam, addigazt kellett tapasztalnom, hogy a külpolitikai vonalvp-zetés és a külpolitikává,! kapcsolatos belpolitika inaugurálása között lényeges törés mutatkozott. Megengedem, hogy nagy kérdések foglalták le a kormány idejét; voltak nagy kérdélése 19hO november 22-én, pénteken. 755 sek, amelyeknek megoldása talán átmenetileg megköthette a belpolitikailag működő organizációs kezet, de lényegében véve azt kellett látnom, hogy a kormány nem helyesen ítéli meg Magyarország belső társadalmi helyzetét. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és társadalomszemléleti síkon különbözőkép kellett megítélnünk a magyarság aktuális problémáit. Ugyanezt kell látnom a sajtópolitikában is, hogy a kormányzat elsősorban petrifikálni kívánja a maga kormányzati rendszerét (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Hogyan? Hol?) és hogy a petrifikáló gondolaton túl hajlandó csak itt-ott, amott olyan problémákat meglátni, amely problémákat először kellene meglátni s ezeknek a megoldásán keresztül a nemzeti egység teljes szolgálni akarásának parancsszerű megérzésén és átérzéteén keresztül kellene a maga sajtópolitikáját inaugurálnia. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ném kívánok itt visszamenni a sajtópolitikában tapasztalt jelenségek sokaságára, ez egészen felesleges, csak olyan közvetlen tapasztalatokat kívánok a t. Ház tudomására hozni, amelyeknek egy-egy részlete már az interpellációs anyagból is közismertté vált, de amelyek kiegészítésre szorulnak. Én a közelmúltban a kormánypárt padjaiban ültem," tehát teljes tárgyilagossággal tudom megítélni már most, hogy mi a különbség a kormány sajtópolitikáját illetőleg akkor, ha az ember ott ül és mi akkor, ha ideát ül. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Nagy különbség! — Maróthy Károly: Próbálják meg! — Zaj jobb felől.) Ne méltóztassanak ezt az egész kérdést személyi kérdésként felfogni, én ebben a kérdésben kizárólag tárgyi problémákat kívánok érinteni, mint ahogyan méltatlannak tartom és méltatlannak látom, ha ebben a Házban bizonyos tárgyi, a nemzet sorsát érintő problémákat személyi szemszögön keresztül ítélünk meg. (Úgy van! Üg%t van! — Ta^s a szélsőbaloldalon. — Gr. Pálffy József: Ezt a megjegyzést oda kell irányítani!) Amikor a Magyar Élet Pártjából kiléptünk, — azt hiszem, nincs senki ebben a Házban, aki ne lenne meggyőződve erről — ez a kilépés kizárólag becsületes, férfias politikai meggyőződés folyománya volt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és megvontuk azt a határvonalat... (Mozgás és derültség a középen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mit nevet, Tost úr!? Kétségbevonja? — Maróthy Károly: Komolytalanság! — Zaj!) Elnök: Cs

endet kérek, képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Tost László közbeszól.) Csendet kérek, Tost képviselő úr. vitéz Jaross Andor: T. Képviselőház! Méltóztassanak egészen nyugodtan meghallgatni. Amennyiben mosolyt látok ülni a szembenlévő képviselő urak arcán, azt nagyon helyesen el tudom magamnak könyvelni, de nem szükséges, hogy arra reflektáljak. A lényeg végeredményben az, hogy mi egy politikai meggyőzőrlés alapján határoztuk el ezt a lépésünket. (Ügy van! balfelől.) Jogom van munkatársaim nevében is tisztelettel azt kérni, hogy úgy a kormány, mint a kormány mögött álló többség így értelmezze ezt az elhatározásunkat, holott a sajtópolitikával kapcsolatban éppen azt kellett tapasztalnunk, hogy ezt nem tartották szem előtt. A miniszterelnök úr éppen Kassán, amikor együtt voltunk, jelentette ki a kassai közönség előtt a maga 112*