Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-756
756 Az országgyűlés képviselőházának 158. konciliáns modorában, pedig akkor új pártot' riflinaini mentünk Kassáxa, a Magyar Élet Pártját, a felvidéki magyar pártot akartuk a másik keretbe átönteni, (Fallo Imre: Nem sikerült!) s közbevetőleg megjegyzem arra vonatkozólag, hogy hogyan, miért csináltuk ezt, egy nemzeti missziót fejeztünk ezzel he, lelkiismeretem e tekintetben teljeses, tiszta, helyesen jártam el, — mondom, a miniszterelnök úr akkor Kassán azt a kijelentést tette, hogy ő a maga részéről a magyar parlamenti életben különösen szükségesnek és helyesnek tartja, ha van egy komoly, tárgyilagos ellenzék. Ö ezért a maga részéről — mondta — nem helyezett súlyt és nem helyez súlyt arra, hogy a kassai felvidéki magyar párt egész tömegében a Magyar Elet Pártjába beolvadjon. Amikor látnom kellett hónapok multával azt, hogy a helyesen vezetett külpolitika mellett a belpolitikában nem vonjuk le az európai helyzetnek összes szükséges következményeit, amikor azt kellett látnom, hogy a nemzet megszervezésének gondolatát idegenszerű gondolatnak tartják s a nemzeti szervezetek megalkotásának problémáját valami olyanfélének, (Mozgás és zaj a jobboldalon.) ami testet fog jelenteni a másik testen belül, holott én állandóan azt kívántam és követeltem minden fórum előtt, hogy szélesítsük ki a magyarság belső politikai frontját, úgyhogy igenis a nemzeti szocializmustól kezdve egészen a Magyar Élet Pártjáig egyesíteni tudjunk minden alkotni tudó és alkotni akaró politikai erőt. Mert igenis arra lett volna szükség, (Ügy van! Ügy van! q szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) hogy egészen új politikai plattform kérdésében minden ^ dolgozni és cselekedni akaró erőt odaállítsunk egy olyan kormány mellé, amelynek feladata ma és ' a jövőben is az, hogy kiálljon a külföld felé s a nemzet jövendő alakulása tekintetében sorsdöntő elhatározásokat hozhasson. (Maró thy Károly: Ez kellett volna. — Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Ez az építő beszéd! Ezt nem akarták?) Lépésünket kicsinyes formában ítélték meg és vonták le ennek konzekvenciáit példáiul a sajtópolitikában. Nagyon jól tudjuk, hogy utasítások mentek ki, hogy elsősorban a kilépés tényének közlését halogatni kell. A kilépéseket nem közölhették a lapok, (Maróthy Károly: így van!) A sajtócenzura egyszerűen arra a tárgyi okra hivatkozott, amelyet nem tudom, hogyan ellenőrizhetett például a Magyar Élet Pártjának központjában, hogy még nem érkeztek be a lemondások. A sajtócenzurának feladata az államvédelem és a nemzetvédelem gondolatából folyik. Nem lehet kormányvédelmi és még kevésbbé lehet pártvédelmi síkon mozognia. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) És jellemzéséül annak, hogy a Magyar Megújulás Pártjának, amely végeredményben igen nehéz körülmények között vállalt egy történelmi missziót, (Zaj jobbfelől.) — tessék ezt tudomásul venni, — vállal ta r igenis, a nemzet egységesítését a jövőben, az új, korszerű plattform. a magyar nemzeti szocializmus alapián, (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) és ez eszme szolgálói között odaát a túlsó padokban is nagyon sokan vannak, akik ezt velem együtt tökéletesen átérzik, csak legfeljebb a nyilvánosság előtt ma még nem szalonképes ezt a mondatot kimondani .., (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: Az ország kilencven százaléka így gondolkozik. — Egy \ ülése 19W november 22-én, pénteken. hang a szélsőbaloldalon: Csak Tost Lászlóhoz nem, illik a nevetés. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Jaross Andor: Az ország hatalmas nagy többsége lényegében véve egyedül ezen a plattformon egyesíthető és a keresztény nemzeti gondolat, amely becsületes ntat vágó, mesgyevágó gondolat volt ezelőtt húsz évvel, ma igenis országúttá szélesítendő ki a magyar nemzeti szocializmus frontján. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — SzöUősi Jenő: Ezt csak a csáklyások nem értik meg, inkább igazgatósági Ragoknak mennek!) Elnök: Csendet kérek. yitéz Jaross Andor: Amikor én nemzeti szocializmusról beszélek, ne áltassuk magunkat, ne kösse be senki sem a szemét. Nézzünk szét egész nyugodtan Európában. Amikor én a nemzeti szocializmus szót használom, magyarázatul hozzáfűzöm, hogy fedő szót használok. Én nem. kívánom ezzel speciálisan a német nemzeti szocializmust értelmezni, nem kívánom külön az olaszországi fasizmust, a spanyolországi fallangizmust és hasonló korszerű, de lényegében és alapjában véve azonos világnézeti síkon mozgó bármelyik mozgalmat magyar viszonylatra átvinni, (Br, Vay Miklós: Szeged nem jól Szeded! Szegedi gondolat!) de világnézeti problémáról van szó és ezt a világnézeti problémát akár akarjuk tudomásul venni, akár nem, az idők fölihénk gördítették, a politikai fejlődés körülzárt bennünket olyan államokkal, amelyek igenis ennek a világnézetnek alapján szervezik meg társadalmukat, egész állami berendezésüket és akkor mi nem vagyunk elég bátrak, mert bennünk még mindig ott alakoskodik belülről a polgár, a kispolgárnak kicsi, szűk látóköre. (Maróthy Károly: Meg a gróf meg a zsidó!) Nem lehet feltartóztatni a nemzet milliói fele ezt a gondolatot, amely eluralkodóvá fog válni és én nagyon szeretném, hogy minél előbb, mennél többen, velem azonos gondolkozásunk — itt is és a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim is — rájönnének erre _ s a maguk helyén és a maguk pártkeretében is ezeknek a gondillátoknak akarnának utat és mesgyét vágni, mert csak így és ezen az úton fogunk egymással találkozni és ha találkoztunk, csak így lesz meg az erős magyar nemzet és abból egy olyan Magyarország... (Zaj a jobboldalon. — Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsöbaloldalon.) Örömmel állapítom meg, — és ebben a tekintetben nincsen különbség egyetlenegy magyar között sem — hogy nagyon is elismeréssel és helyesléssel fogadta minden magyar azt a tényt, hogy a háromhatalmi egyezményhez Magyarország is csatlakozott. (Egy hang a jobboldalon: Ez tény!) De ne feledjük, hogy ezt semmi néven nevezendő frakciós érdek nem mondatja velem, hanem ez a puszta valóság, amely igazsággá formálódik majd a jövőben. Igenis, vannak érdemek s az érdem azoké, akik akkor is e^t a gondolatot merték szolgálni, amikor egész mellel kiálltak... (Ügy van! Ügy! — Taps a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Szeged! Szegedi gondolat! — Gruber Lajos: Négy évvel ezelőtt még német bérenceknek neveztek bennünket! — Zaj.} Elnök: Csendet kérek! (Pándi Antal: A guruló márkások hogy vannak 1 ?) vitéz Jaross Andor: Annak a képviselőtársamnak, aki az előbb is közbeszólt, külön nem válaszolok, mert ebben a tekintetben a keddi ülésen éppen azt körvonalaztam, hogy a szef
