Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-754
754 Az országgyűlés képviselőházának 158, itt egy részt felolvasnom. (Olvassa): »Egy-egy térkép részletes és alapos tanulmányoknak, hatalmas oklevélkötegek szakszerű feldolgozásának, a kérdések mélyébe iható földrajzi, régészeti, néprajzi, nyelvtudományi, statisztikai kutatásoknak az eredménye. Az írók és tervezők nemcsak tudományos tekintélyükkel szavatolnak minden szóért és vonásért, amelyet itt közreadtak, hanem bármikor készek mindennek részletes, adatszerű bizonyítására is.« Ez az a mód, mélyen t. Képviselőház, ahogyan meg kell jelennünk a magyarság érdekében a külföld előtt. Az igazsággal és a tudományos érveknek és felkészültségnek olyan arzenáljával, amely előtt minden rágalom és hazugság megnémul. (Élénk helyeslés.) Az a tájékoztató osztály, amelynek javára ez a 700.000 pengő előirányoztatott, ezzel a feladattal foglalkozik; (vitéz Hertelendy Miklós: Es ezt kifogásoltak! — Maróthy Károly: Nem ezt, a .sajtóalapról beszéltem!) levelez, összeköttetéseket szerez, ha bárhol megjelenik valamilyen a magyarságról írott rosszhiszemű cikk vagy propaganda, azonnal helyreigazítja. Ebben a tevékenységében a legelsőrendű szakerők állnak rendelkezésére és milyen módon látja el azt a szolgálatot, amelyet a magyarság megismertetése szempontjából nélkülözhetetlennek tartunk. (Mosonyi Kálmán: Erre kevés a 700.000 pengő!) Ennek á megismertetésnek — Figyelemmel arra, hogy az »Erdély« című könyv nemcsak magyar nyelven jelent meg. hanem tudomásom szerint olasz és német nyelven is megjelent, (Szöllősi Jenő: Csak , későn!) szívemből Örülök, mert az az érzésem, hogy ennek a magyarságot megismertető propagandának elsősorban barátainknál kell erősen elmélyítenie azt a politikai érdekközösséget, azt a benső érzést, történelmi és sorsközösséget, amely közöttünk vau, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) annyival is inkább, mert a múltból még mindig vannak ott olyan hangok, — aki figyelmesen olvassa a német sajtót"és irodalmat, még mindig talál ott egy-egy olyan hangot, nagyritkán az olaszban is — amelyek a mi érdekeinknek ferde megítélését mutatják (Ügy van!) és amelyeket nekünk jó szóval, igazsággal, meggyőző erővel, szeretettel annyival könnyebb helyreigazítani, mert a receptibilitás a sorsközöségnél és a történelmi adottságoknál fogva megvan. (Maróthy Károly: Erre a célra háromszor ennyit is szívesen megadunk 1 — Felkiáltások a jobboldalon: Ezt el is kell mondpmi! -~ IlövSzky János: Bár tudnánk tízmilliót adni erre a célra!) T. Ház! Eszembe jut, hogy amikor Rauke a maga nagy történeti munkáját befejezte, a világ legboldogabb emberének érezte magát. Maga koré gyűjtötte munkatársait, a felesége teát, főzött, éppen karácsony estéje volt és egvütt ünnepelték azt a nagy dolgot, hogy az emberiség történetének egy ragyogó kultúralkotása megszületett a világra, hogy pontot tett egy olyan munka után, amely az ő hite s'/erint. de a történettudomány szerint is aere perennius. Engedtessék meg, hogy egy kis színfoltképpen a költségvetési beszédek áradatában egy kicsit leleplezzem a minisztereitlök urat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.\ |A miniszterelnök úr gondolata volt az »Erdély« és fi. szerkesztőbizottság élére a kultuszminiszter urat kérte fel, de ő maga is résztvett annak munkájában tudományos munkával, azonkívül azonban technikai munkával is, hiszen a miniszterelnök úr igen képzett nyomdász» (Gr, ülése 1940 november 22-én, pénteken. Teleki Pál miniszterelnök: Ez már sok! Mondjuk térképész!) a térképek kivitelében maga is közreműködött, irányította a nyomdai rész _egész lebonyolítását, amikor pedig a munka elkészült, maga köré gyűjtötte összes munkatársait és pedig: nemcsak az egyetemi tanárokat és a kisebb tudományos munkatársakat, (Maróthy Károly: A propaganda megírta ezt már régebben, képviselő úr! Mi ezt már tudjuk! — Zaj. — Elnök csenget.) hanem a cinkografusokat, a gépmestereket és a nyomdászokat is, (Elénk helyeslés és tetszés.) és mindannyian egyformán és együtt örültek annak, hogy harminc nap alatt készült el ez a hatalmas munka, (Martóhy Károly: Nagyon helyes!) abban az időben, mélyen t. Ház, amikor a kormány minden idegszálával küzdött és dolgozott Erdélyért. (Nagy taps.) r Azért beszéltem talán kissé hosszasabban erről, mert egy szimbólum az, hogy a magyar igazság érdekében összefog a miniszterelnök, a kultuszminiszter, a tudományos gárda sok legelsőrendű tagja, összefog a katonatiszt, a vállalkozó, az egyszerű munkás és ebből az összefogásból születik egy olyan mű, amely a mi jogainkat Erdélyhez nemcsak a fegyverek erejével, hanem a tudomány igazságával hitem szerint mindörökre vitathatatlanná teszi. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Ilyen «zimbólumra van szükségünk a politikai életben is, a nemzeti életben is. Ott is a kormánynak, a társadalmi rétegeknek, a munkásnak, a földművesnek, a lateinernek pártokra és felekezetekre, keresztény világnézeti ellentétekre való tekintet nélkül egyetlen egy nagy nemzeti, lelki közösségbe való forrása szükséges ahhoz, hogy olyan eredmény legyen elérhető, amely a magyar igazságot napnál fényesebben tudja vetíteni a világ közvéleménye elé. (Élénk helyeslés.) A költségvetéssel kapcsolatban még egy mozzanat van, amelyre szeretném a miniszterelnök úr és a t. Ház figyelmét felhívni és ez a Központi Statisztikai Hivatal munkája és tevékenysége. A statisztikáról már sokszor elhangzott itt az, hogy veszedelmes tudomány és veszedelmes eszköz. Mély tisztelettel kérnék meghosszabbítást. (Felkiáltások: Nem lehet! Nincs meghosszabbítás! — Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Űgy-e? A házszabály! Ez az!) Ezt mondják a statisztikáról, de minden tudomány ós minden eszköz veszedelmes, ha tudatlan ember kezében van vagy olyannak a kezében, aki azzal rosszul kíván élni. Azt hiszem, tehát nem szól a statisztika t ellen az, hogy veszedelmes lehet, ha mindnyájan belátjuk, mint ahogy belátni méltóztattak a túloldalon is, — éppen Matolcsy képviselőtársamnak a népszámlálási vitában tartott hozzászólásából láttam, — hogy milyen fontos tudomány ez. a kormányzat vitele szempontjából. Kérem a kormányt, méltóztassék a Statisztikai Hivatal részére megadni azokat az eszközöket — mert a mostani költségvetési dotáció nagyon kevés, — amelyek munkájának tökéletesebb kifejezéséhez szükségesek, s akkor az ország áttekintése a legteljesebb jnértékben lehetségeséé válik a kormányzat részére. (Palló Imre: Az idő lejárt!) Befejezem beszédemet. Mivel a kormányzat iránt a legteljesebb bizalommal vagyok és hiszem azt, hogy olyan irány felé visz bennünket, amelyben boldogabb, jobb és összetartóbb Magyarország lesz, a költségvetést mind általánosságban mind részleteiben elfogadom.
