Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-754

754 Az országgyűlés képviselőházának 158, itt egy részt felolvasnom. (Olvassa): »Egy-egy térkép részletes és alapos tanulmányoknak, hatalmas oklevélkötegek szakszerű feldolgozá­sának, a kérdések mélyébe iható földrajzi, ré­gészeti, néprajzi, nyelvtudományi, statisztikai kutatásoknak az eredménye. Az írók és terve­zők nemcsak tudományos tekintélyükkel sza­vatolnak minden szóért és vonásért, amelyet itt közreadtak, hanem bármikor készek mind­ennek részletes, adatszerű bizonyítására is.« Ez az a mód, mélyen t. Képviselőház, aho­gyan meg kell jelennünk a magyarság érdeké­ben a külföld előtt. Az igazsággal és a tudo­mányos érveknek és felkészültségnek olyan ar­zenáljával, amely előtt minden rágalom és ha­zugság megnémul. (Élénk helyeslés.) Az a tá­jékoztató osztály, amelynek javára ez a 700.000 pengő előirányoztatott, ezzel a feladat­tal foglalkozik; (vitéz Hertelendy Miklós: Es ezt kifogásoltak! — Maróthy Károly: Nem ezt, a .sajtóalapról beszéltem!) levelez, összekötte­téseket szerez, ha bárhol megjelenik valami­lyen a magyarságról írott rosszhiszemű cikk vagy propaganda, azonnal helyreigazítja. Eb­ben a tevékenységében a legelsőrendű szak­erők állnak rendelkezésére és milyen módon látja el azt a szolgálatot, amelyet a magyarság megismertetése szempontjából nélkülözhetet­lennek tartunk. (Mosonyi Kálmán: Erre kevés a 700.000 pengő!) Ennek á megismertetésnek — Figyelemmel arra, hogy az »Erdély« című könyv nemcsak magyar nyelven jelent meg. hanem tudomásom szerint olasz és né­met nyelven is megjelent, (Szöllősi Jenő: Csak , későn!) szívemből Örülök, mert az az érzésem, hogy ennek a magyarságot meg­ismertető propagandának elsősorban bará­tainknál kell erősen elmélyítenie azt a politi­kai érdekközösséget, azt a benső érzést, törté­nelmi és sorsközösséget, amely közöttünk vau, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) annyival is inkább, mert a múltból még mindig vannak ott olyan hangok, — aki figyelmesen olvassa a német sajtót"és irodalmat, még mindig talál ott egy-egy olyan hangot, nagyritkán az olasz­ban is — amelyek a mi érdekeinknek ferde megítélését mutatják (Ügy van!) és amelyeket nekünk jó szóval, igazsággal, meggyőző erő­vel, szeretettel annyival könnyebb helyreiga­zítani, mert a receptibilitás a sorsközöségnél és a történelmi adottságoknál fogva megvan. (Maróthy Károly: Erre a célra háromszor ennyit is szívesen megadunk 1 — Felkiáltások a jobboldalon: Ezt el is kell mondpmi! -~ IlövSzky János: Bár tudnánk tízmilliót adni erre a célra!) T. Ház! Eszembe jut, hogy amikor Rauke a maga nagy történeti munkáját befejezte, a világ legboldogabb emberének érezte magát. Maga koré gyűjtötte munkatársait, a felesége teát, főzött, éppen karácsony estéje volt és egvütt ünnepelték azt a nagy dolgot, hogy az emberiség történetének egy ragyogó kultúr­alkotása megszületett a világra, hogy pontot tett egy olyan munka után, amely az ő hite s'/erint. de a történettudomány szerint is aere perennius. Engedtessék meg, hogy egy kis színfoltképpen a költségvetési beszédek árada­tában egy kicsit leleplezzem a minisztereitlök urat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.\ |A minisz­terelnök úr gondolata volt az »Erdély« és fi. szerkesztőbizottság élére a kultuszminiszter urat kérte fel, de ő maga is résztvett annak munkájában tudományos munkával, azonkívül azonban technikai munkával is, hiszen a mi­niszterelnök úr igen képzett nyomdász» (Gr, ülése 1940 november 22-én, pénteken. Teleki Pál miniszterelnök: Ez már sok! Mond­juk térképész!) a térképek kivitelében maga is közreműködött, irányította a nyomdai rész _egész lebonyolítását, amikor pedig a munka elkészült, maga köré gyűjtötte összes munka­társait és pedig: nemcsak az egyetemi tanáro­kat és a kisebb tudományos munkatársakat, (Maróthy Károly: A propaganda megírta ezt már régebben, képviselő úr! Mi ezt már tud­juk! — Zaj. — Elnök csenget.) hanem a cin­kografusokat, a gépmestereket és a nyomdá­szokat is, (Elénk helyeslés és tetszés.) és mind­annyian egyformán és együtt örültek annak, hogy harminc nap alatt készült el ez a hatal­mas munka, (Martóhy Károly: Nagyon he­lyes!) abban az időben, mélyen t. Ház, amikor a kormány minden idegszálával küzdött és dolgozott Erdélyért. (Nagy taps.) r Azért beszéltem talán kissé hosszasabban erről, mert egy szimbólum az, hogy a magyar igazság érdekében összefog a miniszterelnök, a kultuszminiszter, a tudományos gárda sok legelsőrendű tagja, összefog a katonatiszt, a vállalkozó, az egyszerű munkás és ebből az összefogásból születik egy olyan mű, amely a mi jogainkat Erdélyhez nemcsak a fegyverek erejével, hanem a tudomány igazságával hitem szerint mindörökre vitathatatlanná teszi. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Ilyen «zimbólumra van szükségünk a politikai élet­ben is, a nemzeti életben is. Ott is a kormány­nak, a társadalmi rétegeknek, a munkásnak, a földművesnek, a lateinernek pártokra és fe­lekezetekre, keresztény világnézeti ellentétekre való tekintet nélkül egyetlen egy nagy nem­zeti, lelki közösségbe való forrása szükséges ahhoz, hogy olyan eredmény legyen elérhető, amely a magyar igazságot napnál fényesebben tudja vetíteni a világ közvéleménye elé. (Élénk helyeslés.) A költségvetéssel kapcsolatban még egy mozzanat van, amelyre szeretném a miniszter­elnök úr és a t. Ház figyelmét felhívni és ez a Központi Statisztikai Hivatal munkája és tevékenysége. A statisztikáról már sokszor el­hangzott itt az, hogy veszedelmes tudomány és veszedelmes eszköz. Mély tisztelettel kérnék meghosszabbítást. (Felkiáltások: Nem lehet! Nincs meghosszab­bítás! — Derültség és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Űgy-e? A házszabály! Ez az!) Ezt mondják a statisztikáról, de minden tudomány ós minden eszköz veszedelmes, ha tudatlan ember kezében van vagy olyannak a kezében, aki azzal rosszul kíván élni. Azt hi­szem, tehát nem szól a statisztika t ellen az, hogy veszedelmes lehet, ha mindnyájan belát­juk, mint ahogy belátni méltóztattak a túlol­dalon is, — éppen Matolcsy képviselőtársam­nak a népszámlálási vitában tartott hozzászó­lásából láttam, — hogy milyen fontos tudo­mány ez. a kormányzat vitele szempontjából. Kérem a kormányt, méltóztassék a Statisz­tikai Hivatal részére megadni azokat az eszkö­zöket — mert a mostani költségvetési dotáció nagyon kevés, — amelyek munkájának töké­letesebb kifejezéséhez szükségesek, s akkor az ország áttekintése a legteljesebb jnértékben lehetségeséé válik a kormányzat részére. (Palló Imre: Az idő lejárt!) Befejezem beszédemet. Mivel a kormányzat iránt a legteljesebb bizalommal vagyok és hi­szem azt, hogy olyan irány felé visz bennün­ket, amelyben boldogabb, jobb és összetartóbb Magyarország lesz, a költségvetést mind álta­lánosságban mind részleteiben elfogadom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom