Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-751

Az országgyűlés képviselőházának 158. meny alkotó részéből sem a, zsidókat, saját lapját nem tisztítja meg; tőlük; Az Oti.-nál bennhagyja a zsidó vezetőket az autonómiá­ban; a fővárosnál meghosszabbítja a zsidó bizottsági tagok mandátumát. Lássuk, kiknek a mandátumát hosszab­bítja ínég? Bánóczi László, Beehtler Péter, Bródy Ernő, Büehler József, Deutsch Jenő, Fábián Béla, Gál Benő, Kabakovits József, (Egy hang a középen: Kabakovits nem zsidó!) Klár Zoltán. Lévai Sándor, Magyar Miklós, stb. zsidókét. Továbbmegyek, azt mondom, hogy a Bethlen-éra és a Lipótváros zsidó kapi­talistáinak és a Conti-uteai szakszervezeti embereknek a mandátumát meghosszabbítja továbbra is; ugyanakkor egyedül vagyunk Európában, akik sem a r szociáldemokrata. vörös kommunista csökevényeket sem, pedig a zsidókérdést felszámolni nem akarjuk. (Zaj.) T. Ház! Befejezésül azt mondom: nem ele­gendő a problémákat felismerni és lassú do­log volna, ha a mostani felismerést követően megint egy-két évtizedig haboznánk az átala­kítás terén. Mi örömmel üdvözöljük a három­hatalmi megállapodást, örülünk annak, hogv ebből négyhatalmi megállapodás lett és mi is közelebb jutottunk az olasz és a német szövet­séghez. Azt kell azonban mondanom, — ami­ben valószínűleg egyetért velem a miniszter­elnök úr is — hogy ez a külpolitikai orien­táció természetesen belső kötelezettségekkel is jár (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és azt jelenti, hogy nekünk elsősorban nem­csak új szövetségeseink kedvéért... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Maróthy Károly: — befejezem a monda­tot — ... és hatásaképpen, hanem éppen vissza­tért magyar véreink éra ekében szükségünk van arra, hogy Magyarországot hatalmas, erős várrá, de egyúttal belül pompá-s lakássá ala­kítsuk át. (Zaj.) Mivel ezt nem látom &, minm%­terelnökség vezetésében, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélső­baloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Megay Károly jegyző: Bencs Zoltán! Elnök: Bencs Zoltán képviselő urat illeti a iszó. Bencs Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Amikor Maróthy Károly előttem szólott t. képviselőtársam be­szédét hallgattam, fájdalmasan megrezdült bennem az a régi tapasztalás, hogy túloldalon ülő sok kiváló képviselőtársunkkal a nemzeti célok szolgálata szempontjából helyes néző­pontból indulunk ki és, sajnos, egészen más következtetésekre jutunk innen is, túl is. Erre csak egy magyarázatot tudok, azt, hogy a gon­dolkodásban valahol valami elferdülésnek kell lennie. Nem állítom, hogy itt vagy ott, mert­hiszen ebben a tekintetben ki-ki a maga meg­győződését követi, de azt hiszem, hogy a he­lyes úton mégis mi járunk. (Szöllősi Jenő: Jogában van ezt hinni! — Palló Imre: Köte­lessége hinni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bencs Zoltán: Maróthy igen t. képviselő­társam abból indult ki, hogy a miniszterelnöki tárca, 'költségvetésének tárgyalása során nem teszi bírálat tárgyává a kormánv általános po­litikáját — bár ezt nagyon csábítónak találja —' és mégis egész beszéde során a kormány ál­talános politikáját bírálta (Maróthy Károly: Csak azt, ami a költségvetéshez tartozik!), amihez tökéletesen joga van, de ami mégis el­ülése 1940 november 22-én, pénteken. 751 lentétben állott azzal, amit beszéde elején el­határozott. (Maróthy Károly: Téved! Majd az apropriációnál elmondom! — Palló Imre: A kákán is csomót keres!) Szívesen belemegyek abba, hogy tegyük ezt vizsgálat tárgyává. A költségvetés meg­szavazása végeredményben bizalmi kérdés. A bizalom hatalmat jelent, azt jelenti, hogy ezt a hatalmat adom-e vagy nem adom, kinek adom és miért adom és éppen ezért jogom van an w.T ; a ^ ineíí adom,, egész magatartását, egész politikáját alapos bírálat, vizsgálat és kritika tárgyává tenni. Errevonatkozóan csak az a sze­rény nézetem, hogy ez nem merülhet ki tisz­tán a zsidótörvénynek, a zsidótörvény végre­hajtásának, a sajtótörvénynek vagy a cenzúra működésének bírálatában. (Felkiáltások a szelsőbaloldalon: Ez a tárcához tartozik! — n ' >~" Elnok csenget.) Azt hiszem, bőven lesz alkalmunk nemsokára a harmadik zsidótör­vény tárgyalásakor errevonatkozó nézeteinket kicserélni. Nem akarok részletesebb fejtegetésekbe bo­csátkozni, de megállapítom, hogy ami a zsidó­törvény végrehajtásával megbizott kormány­biztosság tevékenységét illeti: amikor tavaly szerencsém volt az előadói székből adatokkal .megvilágítani azt a munkát, amelyet a 2.4CO.Ü00 pengőből végeznek, akkor rámutattam arra, hogy ezt a nagyon fontos energikus munkát több, mmt 300 tisztviselő végzi (Maróthy Ká­roly: Csak száz! Nem tudja!) Ott nem állandó kaparászó, minuciózus revízió folyik, hanem repülő revízió, amellyel okszerűen és céltuda­tosan lehet ellenőrizni a törvény végrehajtá­sát. A bí rói ítéletek egymásután zúdulnak le a tettesekre. T. képviselőtársam ezeket súlyosbí­tani szeretné, de azt hiszem, jogász létére mél­tóztatik jól tudni, hogy a rendőri eljárási jog terén nincs meg a lehetőség* súlyos fegyház­büntetésekre. (Maróthy Karoly: Nyolcezer pengőig!) Ehhez tehát külön törvényre volna szükség, hogy ezt tehessük, (Mozgás a szelső­baloldalon.) azonban nincs rá szükség, mert a büntetés mérve — hogy két nap vagy egy esz­tendő — igazam nem sokat jelent olyan ese­tekben, amikor rendes polgáremberre sújt az le, ha az illetőnek becsületérzése és tisztesség­érzése van. Méltóztassék elhinni, hogy mi ugyan erős nemzeti, fajvédő politikát folyta­tunk és azt végre is akarjuk hajtani, de a be­csületet és tisztességet nem vonjuk el attól, aki arra rá nem szolgált, jól lehet velünk szem­benáll. Ami a cenzúrát illeti, örömmel állapítom meg, hogy itt is azonos kiindulási pontunk van. Teljesen helyes az az ő nézete is, hogy a cenzúrára a mai viszonyok között szükség van. A külügyminiszter úr legutóbbi nagyszerű be­szédében rámutatott arra, hogy olyan atmosz­férában élünk Európában, amikor egyesek könnyelmű kijelentéseiért az egész nemzetet teszik felelőssé, és méltán. (Ügy van! a jobb­oldalon.) Ilyen időszakban a cenzúrát eleresz­teni és előzetes tájékoztatással megelégedni, különösen akkor, amikor éppen Maróthy t. képviselőtársam kifogásolja, hogy a sajtóban állítólag megbízhatatlan elemek is írnak, rend­kívül veszélyes volna. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: Azokat nem cenzúrázzák, mert a kormányla­poknál vannak! Ugyan kérem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bencs Zoltán: Ha pedig a cenzúrára szük­ség van, akkor csak azt kell vizsgálnunk, hogy a cenzúra a maga feladatát az egyetemes ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom