Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-752
752 Az országgyűlés képviselőházának 158 elekek • szemponjálból helyesen látja-e el. Azt a_ részét a dolognak, hogy a nemzet érdekében vitetik a cenzúra, ő is koncedálja. Továbbmegy azonban s azt állítja, hogy a kormány a saját hatalma érdekében használja ki ezt a cenzúrát. (Szöllősi Jenő: Sőt pártérdekből!) Az az Apponyi-idézet, amelyre t. képviselőtársam hivatkozott, engem bizonyos fokig meglepett, mert a kritika elhallgattatása, amire célozni méltóztatott, azt az impressziót kelti bennem, hogy az én t. képviselőtársam nem olvassa a nyilaslapokat, (Derültség a jobboldalon.) mert ha olvasná, akkor azt a kritikát, amely ott pereg nap-nap mellett, mint a pergőtűz, a kormány legjobbhiszemű rendelkezései ellen, azt hiszem, a legtökéletesebb megelégedéssel fogadná. (Nagy taps és tetszés a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: A saját lapjait nem olvassa a képviselő úr!) Elnök: Csendet kérek, Maróthy képviselő úr. (Szöllősi Jenő; Az a baj, hogy a javát kihúzzák.) Szöllősi képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Maróthy Károly: A veleje kimarad, csak a csont marad benne!) Maróthy képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Bencs Zoltán: Legyen szabad megállapítanom a harmadik szempontot is, amiben Maróthy képviselőtársammal egyetértek és ez az az erős központi hatalom kiépítése. (Helyeslés a középen.) Valóban úgy van, hogy a modern államfejlődés, a népek gondolkodása, a nemzetek ösztönszerű kohéziója, a közösség szükségességének és együttműködésének felismerése, a helyes munkamegosztás, a politikai, társadalmi és gazdasági munkamegosztás felismerésének szükségessége arra viszi a népeket, hogy minél erősebb centrális hatalmat építsenek ki és a régi demokratikus szétszóródás helyett egy erős központi akarat irányítsa bölcsen és célszerűen a népek életét. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Abban is egyetértek azonban vele, — hiszen okszerűen következik az általa mondottakból — hogy a miniszterelnöki hatalom az, ahol elsősorban kellene ennek kidomborodnia. Nézetem szerint közjogilag ez még a parlamentáris kormányforma mellett is eléggé kidomborodhatik. (Maróthy Károly: Ámde?) Magyarországon sem lehet rá panasz, bár az 1848:111. te. nem túlságosan emeli ki magának a minisztereinöknek közvetlen hatalmát minisztertársai felett, azonban a miniszterelnök helyzeti energiája minisztertársai felett, sőt még a minisztertanáccsal szemben is — a politikai tudomány szempontjából helyesen — minden időben döntő, erővel bír, mert^ hiszen a kormány egész irányát és színezetét a miniszterelnök maga fejezi ki. (Ügy van!) Különösen olyan mozgalmas időkben azonban, mint amilyeneket ma élünk, amikor Eötvös Józseffel szólva még t a józan meggondolásnak és mérlegelésnek is sokszor a ' szenvedélyek tüzében kell a közéleti fórumon megjelennie, hogy át tudja sütni az emberek lelkét, ilyen időkben a miniszterelnök központi hatalmának erősítése közérdek, (tlgy van! Űay van! Taps a jobboldalon és a középen. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Idáig teljesen egy vonalon mentem Maróthy képviselőtársammal. Hogyan érhető el azonban a miniszterelnök központi hatalmának megerősödése? Kétségkívül a jólinformáltság által és a megfelelő tájékoztató szolgálat által. Egy olyan hatalom, amelyik nincs jól informálva, az vak, egy olyan erő és egy olyan erwiese 1940 november 22-én, pénteken. ték, amelyet nem ismernek, az nincs. Ennélfogva a miniszterelnöknek és annak a bizonyos erős központi hatalomnak szüksége van arra, hogy olyan erős információs szolgálatot építsen ki a kormány közérdekű céljainak szolgálatában, amely mind neki a legtökéletesebb tájékoztatást adja, mind pedig a közvélemény felé helyesen tudja vetíteni a kormányzati politikának az intencióit, a céljait — úgy belső, mint külső vonatkozásban — és elért vagy szándékolt eredményeit. Kormányozni másként nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Ami azt a munkát illeti, amit a sajtóosztály végez, szerencsés voltam hosszú évtizedekig, mint kollégájuk < mellettük dolgozni és méltóztassanak elhinni, hogy ez rendkívül tiszteletreméltó és nagyon komoly munka. Az én sajtóosztálybeli kollégáim éjjel-nappal permanens szolgálatban voltak és vannak most is, amikor nagyon nehéz idők vannak s egy emberre aránylag rettentő sok esik abból a munkából. Azonkívül nemcsak tisztán az információs szolgálat tartozik oda, hanem egy óriási nagy adminisztráció dolga is, amelyet ez az osztály a sajtószolgálattal együtt végez eL Bizony, azt hiszem, Maróthy igen t. barátom éppúgy meg van győződve belsejében, mint én, arról, hogy ez nagyon elismerésreméltó, tiszteletreméltó feladat. (Maróthy Károly; Nem erről van szó, nem erről beszéltem! Melléje beszél!) Nem« beszélek mellé. (Maróthy Károly: Ügyesen melléje beszél!) Méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, ez egy félreértés! forrás közöttünk. Az az Összeg, amely a sajtószolgálatra előirányoztatik, a többi úgynevezett bizalmi alapokkal együtt, emelkedett. Maróthy t. képviselőtársamnak tehát helyeselnie kelt mint ahogy helyeslem én is, hogy a költségvetésben a bizalmi alapok tétele körülbelül másfél millió pengővel emelkedett. (Maróthy Károly: Hogy zsidóknak is adják, azt is helyesli?) Hiszen az idők egyre rosszabbak, ha tehát emeljük a bizalmi alapok összegét, ezzel erősítjük azt a központi hatalmat, amelynek minél erősebb működésére szükség van. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztatott közbevetni a zsidó lapok kérdését. (Maróthy Károly: A k'ormánylapoknál lévő zsidókat! — Elnök csenget.) Nem vizsgálom, nem az én hivatásom ezt vizsgálni, de alig hiszem, hogy — a zsidótörvény végrehajtásától függetlenül — ezidőszerint a kormánynak közvetlenül is kötelessége volna azt vizsgálni, hogy az egyes lapokba kik írnak. Igaz, hogy vannak zsidó újságírók is, de vannak olyan zsidó újságírók is, akik itt is, nálunk is, Németországban is nagyon helyesen szolgálják az állam és pedig a tekintélyi állam célkitűzéseit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: NémetországbanT) Nincs ok rá, hogy ezeket a részletkérdéseket feszegetve, egy lapnak a kitűnő szolgálatait, aminő a Pester Lloyd is, amely a magyarság érdekeit a külföld felé is igen jól képviseli, ilyen módon diszkreditáljuk, ahogyan t. képviselőtársam tette. Én az ő helyében — bocsásson meg, még kritika sem akar lenni, csak a magam eljárására mondom — adataimat rendelkezésére bocsátom az illetékes hatóságnak, hogy érje el a nemzet intencióinak megfelelő változásokat, de hogy ország-világ előtt kikiáltsak ilyen dolgokat és diszkreditáljak egy becsületes magyar sajtóorgánumot, amely szolgálja a nemzet érdekét... (Maróthy Károly: Zsidó vagy nem zsidó, ez a kérdés! Nem diszkreditálásról van itt szó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Maróthy Károly:
