Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-731

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 731 után lássuk meg, mi a teendő a inának és jövőnek szempontjából. Elsősorban is utalok arra, amit nálam sokkal jobban, talán sokkal nagyobb szónoki készséggel elmondottak már, amit azonban meg kell ismételnem, hogy szükséges a művelődéspolitikánknak teljes és tökéletes nemzeti alapra, magyar alapra való helyezése. Azonkívül egykézben kell tartani a művelődés irányítását és fejlesztését, tehát a szellemi vezetést. Itt faji szempontból bírálván a kérdést, arra gondolok, t. Ház, hogy a magyar művelődés fejlesztésének számtalan helyén még ma is olyanok vannak, akik nem odavalók. A zsidófaiúakra gondolok, mert amint egy alkalommal már említettem, lehet valaki kiváló tudóis. lehet az a zsidó a maga művelődési ágában kiváló, de meggyőződésem az, hofrynem lehet kiváló magyar, aki pedig nem kiváló magyar, az nem nevelhet kiváló magyarokat, ffîgy f van! a szélsőbaloldalon.) Eonen ezért arra kérem a miniszter urat. méltóztassék e tekintetben a legrövidebb időn belül és a leghatározottabban úgy eliárni, hogy a népművelés és a magyar művelődés minden egyes őrhelyéről kivétel nélkül elkerüljenek ezek az egyének, hoe-y ezáltal is megtisztítsuk a magyar népművelést azoktól, akik nem odavalók. Igen sokan elmondották már azt, hogy anyagilag megfelelőbb helyzetbe kell hozni azokat, akik a magyar művelődést szolgálják. Telje« mértékben osztozom ebben a vélemény-ben és helyt adok annak a felfogásnak, amely ezt sürgeti/mert ha valóban fontos nekünk a magyarságot tömegeiben felemelni, akkor éppen azt a nemzetnevelő és népművelő rendet kell felemelni anyagilag-, amely azután a neveléssel foglalkozva, mindenféle szempontból olyat tudjon alkotni, ami a nemzet jövőjére fontossá válhat. Ha tényleg fontos az, hogy a magyar művelődés arra a színvonalra kerüljön, amely színvonalat el kell, hogy érjen a népek versenyében, akkor nekünk mindenféle vonatkozásban meg kell vizsgálnunk ezt a nevelést, vájjon ma, amikor talán sorsforduló előtt állunk, ennek a nevelésnek szempontjából milyen intézkedéseket kell tennünk. Nem hallottam még itt előttem szólott igen t. képviselőtársaimtól azt, mi a véleményük az úgynevezett tanyai iskoláztatásról. Talán idejük nem engedte meg, éppen ezért más egyéb mondandóim mellett elsősorban ezzel a kérdéssel szándékozom a t. Ház előtt foglalkozni. Tudjuk nagyon jól mi, akik gyakorlatilag is foglalkoznak a neveléssel, mit jelent ma a tanyán nevelni és neveltetni, de egyúttal tisztában vagyunk azzal is, mit jelent ma Magyarországon tanyai neveléspolitikát folytatni. Mert állapítsuk meg elsősorban azt, hogy eddig Magyarországon a tanyán lakó színmagyar nép volt a művelődés szempontjából, sajnos, a legelmaradottabb és e tekintetben nem tudom, hogy kinek a hibájából, de bizonyos okok folytán éppen a tanyai iskolák voltak azok, amelyek talán a legeIhanyagoltabbak voltak. Pedig megérdemli ez a tanyai nep, hogy az ő művelődésével, szellemi színvonalának felemelésével foglalkozzunk, mert, ha valahol nehéz munkát végeznek és ha valahol tényleg ennek a fajtának megerősödését szolgálják, akkor merem állítani, a tanyai lakosság az, amely a legtöbb áldozatot vállalta ebből a munkából és ez az a része a magyar népnek, amelyik nem kérdez, nem számít, de amelyik dolgozik és amelyik minden zokszó nélkül odaálj akkor, amikor áldozatot kell vállalni ebből a nagyon is áldozatos magyar életbői. Es ez az, amelyik a nemzeti művelődés kincséből a legkevesebbet kapja. Hiszen egy pillanatra képzeljük csak magunk elé akármelyik alföldi tanya életét, annak nevelésügyi vonatkozásában. Elsősorban ott kell kezdenünk, hogy maga a felszerelés, amellyel a nevelést, az oktatást a tanyai tanító végzi, bizony nagyon elmaradott és sokszor annyira csekély, hogy saját magának kell pótolnia, részben saját anyagi erejéből, részben pedig más ottani áldozatos lelkeknek az anyagi támogatásával. Szemléltető eszközök alig vannak, pedig tudjuk, hogy mennyire fontos az, hogy amikor oktatok, nevelek, azt a nevelést, azt az oktatást alá tudjam támasztani szemléltető eszközökkel ifi, mert egyrészt saját munkámat megkönnyítem vele, de másrészt az eredményesség szempontjából sokkal többet tudok elérni, sokkal rövidebb idő alatt. De ugyanakkor más egyéb segédeszközök hiánya is nagymértékben meggátolja ezeknek nevelői munkáját és hogy ez mit jelent, azt látjuk akkor, amikor kimegyünk, amikor tényleg gyakorlatilag foglalkozunk a tanyai lakossággal. De azonkívül ott van a másik, szerintem, igen nagymértékben gátló oka az eredményes tanyai iskolanevelésnek és ez az óriási tananyag. Künn a tanyán egyrészt a tanítási idő sokkal rövidebb, különböző okok miatt, — ezeket az okokat idő hiányában nem akarom felsorolni, — de másrészt más egyéb gátló okok is vannak s ezért nem képes az a nevelő, bármilyen jószándékú is, elvégezni azt az óriási anyagot, amely ez idő szerint ránehezedik a kis magyar gyermekekre épúory, mint azok nevelőire. Méltóztassanak csak megnézni uéldául a tanyai iskolák VI. osztályának tankönyvét, amely egy 300 oldalas tankönyv és elgondolni azt, hogy ezt az anyagot hogyan tudja elvégezni az a tanvai tanító, aki nincs olyan szerencsés helyzetben, mint városi kartársa, akinek szeptemberben, a rendelettel megállapított napon ott áll a jól felszerelt osztálya, pontosan megjelenő tanulóival és ugyanakkor a tanyai tanítókhoz egyenkint, talán napi, vagy heti különbségekkel szállingóznak csak befelé ezek a kis diákok, azért, mert az anyagi helyzetük nem engedi meg, mert tudjuk nagyon jól, hogy éppen a tanyai gyermekek azok, akik a legnagyobb mértékben el vannak más otthoni munkával foglalva. Talán furcsán hangzik, de merem állítani, hogy a tanyai gyermek megy a legszívesebben az iskolába. Miért? Egyrészt azért, mert egész nyáron át, amikor az iskolából kimarad, különböző házimunkákkal van elfoglalva. A szülők, akik elmennek akár részesnek, akár sommásnak, akár a sajátmaguk dolgát végezni, a kisebb gyermeket rábízzák a nagyobb gyermekre, hogy őrizze otthon a gyermeket, vagy mint libápásztort, tehénpásztort foglalkoztatják, vagy más egyéb ilyen foglalkozást adnak neki, tehát a gyermek egész nyáron nem tud pihenni, hanem ezekkel a munkákkal van elfoglalva és örül, amikor iskolába mehet, mert ott tényleg pihen és tanul. Mert szeret a magyar gyermek tan ülni. És azonkívül, mikor beállnak a hideg idők, akkor még az iskolában melegedhet is, ha van csizmája, amiben elmehet az iskolába. Én tehát arra szeretném^ a miniszter urat kérni, hogy amennyiben módja van rá,, méltóztassék odahatni, hogy ezek a visszásságok megszűnjenek, hogy ezek a tanyai gyermekek