Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-729

Àz országgyűlés képviselőházának 15 f. kedelem területén produktív munkát végző és iparunkat és kereskedelmünket előbbrevivő és fejlesztő szakemberek. Véleményem szerint tehát, ha valahol, akkor elsősorban nálunk az ipari és kereskedelmi szakoktatás nemcsak hogy el nem hanyagolható, hanem az eddiginél sokkal erősebb, nagyobb tempóban fejlesztendő, hogy az átállítással kapcsolatosan a magyar társadalom száz százalékig eleget tudjon tenni a reá váró súlyos, nehéz és nagy kötelességeinek. Sajnos, a magyar társadalom vétkes könynyelműsége, hogy még ma is lehetőleg csak tisztviselő, mégpedig állami, nyugdíjas tisztviselő akar lenni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a legnagyobb erővel törekszik el az ipar és a kereskedelem területeitől. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Általában ma is, mint a múltban, a magyar társadalom minden rendű és rangú szülője, egészen kevés kivétellel, csak a legvégső szükség hatása alatt hajlandó engedni, hogy gyermeke az ipar vagy a kereskedelem területére menve váljék a nemzetnek hasznos és produktív tagjává. Erről a kérdésről nagyon sokat és nagyon hosszasam lehetne beszélni, kutatván, hogy vajion mi az oka az ipari és kereskedelmi területtől, az ipari és kereskedelmi foglalkozásoktól való idegenkedésnek. Én ezzel kapcsolatosan csak annak a véleményemnek akarok itt kifejezést adni, hogy felfogásom szerint ennek az ipari és a kereskedelmi pályáktól való idegenkedésnek oka nem utolsó sorban a szakoktatásban keresendő, amely szakoktatásnak feltétlenül magasabb nívót kellene szolgálnia és eredményeznie. Természetesen iparunk és kereskedelmünk emelése szempontjából nemcsak a felsőfokú és a középfokxí szakoktatás fejlesztésére van szükség, hanem legalább ugyanolyan mérvben szükség van az alsófokú szakoktatásnak, a tanoncoktatásnak a fejlesztésére, komoly alapokra való helyezésére is, mert az én felfogásom szerint maximális gazdaságos termelésünket ennek hiányában nem tudjuk eredményesen eszközölni és végrehajtani. Tudom, hogy a szakoktatás — bocsánat a kifejezésért — mostohagyermeke a kultuszkormánynak, mert hiszen nem is olyan régen került a kultuszkormány hatásköre alá. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azért a legédesebb!) Én azonban nemcsak a magam, hanem azt hiszem, a nemzet minden iparosa és kereskedője nevében kérhetem a miniszter urat és a minisztériumot, hogy foglalkozzanak ezzel a kérdéssel szeretettol, mert ha mezőgazdasági állam is vagyunk, a nemzet jövője, önállósága és függetlensége szempontjából az ipar és a kereskedelem elsőrangú fontosságú és az ipari és kereskedelmi szakoktatás, mint a szaktudás alapja, nélkülözhetetlen. Hogy az alsófokú szakoktatás milyen körülmények között van,^ arra legyen szabad jellemzésképpen megemlítenem a kultusztárca 9. cím II. Ipari szakoktatás B. fejezet alatti indokolását, ahol mindenki őszinte örömmel és megelégedéssel olvashatja, hogy például az ország legnagyobb vidéki ipari és kereskedelmi városának, Miskolcnak, önálló épülettel rendelkező tanonciskolája van. Én magam is a legnagyobb örömmel olvasnám ezt, ha véletlenül nem lennék miskolci és nem lennék éppen Miskolc város képviselője, s így ne tudnám, hogy ez a város — hangsúlyozom, ennek az országnak legelső, legnagyobb ipari és kereskedelmi vidéki városa — már hosszú idő óta kéri a kultuszkormányt, hogy segítse és tegye lehetővé, hogy a tanonciskolája Öniilése Í9lfő november 2i-én,, csütörtökön. 729 álló épülettel rendelkezzék. Én magam, mint a város képviselője, a pénzügyminisztériumban, a kultuszminisztériumban felvilágosítottam a legilletékesebbeket, igyekeztem megmutatni, hogy milyen helyzetben van ennek a nagy vidéki ipari és kereskedelmi városnak a tanonciskolája és felvilágosítottam őket, hogy bizony ez a tanonciskola nemcsak, hogy nem rendelkezik önálló épülettel, hanem a város hét különböző helyén elemi és polgári iskolákban nyer kényszerelhelyezést. Ez a tanonciskola természetesen ennél a szomorú és rossz elhelyezkedésénél fogva semmiféle berendezéssel, vagy a gyakorlati oktatáshoz nélkülözhetetlen felszereléssel nem rendelkezik. Azt hiszem, ilyen körülmények között arról, hogy a nevelést és oktatást illetően milyen követelményeket lehet az iskolával szemben támasztani, felesleges egy szót is szólanom. Miskolc város vezetősége Miskolc iparos- és kereskedőtársadalmával karöltve, a főigazgatóság segítségével mindent megtett és rossz, anyagi helyzetében is szeretné ezt a szomorú ügyet előbbrevinni s legutóbb is kérelemmel fordult a kultuszkormányhoz és államsegély megadását kérte. A város maga erején felül hozzájárul az építkezéshez és egy 140-000 pengő értékű telek felajánlásával megmutatta, hogy minden áldozatra hajlandó és belátva, az állam nehéz, súlyos gazdasági helyzetét, öt éven keresztül évi 100.000 pengő engedélyezését, kiutalását kérte, aminek birtokában hitelművelet formájában már most meg tudná oldani ezt a kérdést, hogy tanonciskolája végre tényleg Önálló, saját épülettel rendelkezzék. Én, mondom, igyekeztem a megvalósítás stádiumába juttatni ezt az ügyet és őszinte örömömre szolgált, hogy a legilletékesébbek a legnagyobb megértéssel és szeretettel fogadták és támogatták ezt az ügyet. Sajnos azonban, a gyakorlati megvalósulás hiányzik, mert az 1941. évi költségvetésbe a miskolci iparostanonciskola megépítésére szükséges államsegély felvéve bizony nincsen és így egyelőre kilátástalan a helyzet abban a tekintetben, hogy ennek a legnagyobb vidéki ipari és kereskedelmi városnak a tanonciskolája önálló épülethez juthasson. Nagyon jól tudom, hogy Miskolc tanonciskolája nem állami iskola, de ha ez a város anyagi erején felül is minden áldozatra hajlandó, akkor vájjon szabad-e ezt az egész nemzet kultúrfejlődésének szempontjából fontos kérdést még tovább is a meg nem valósulás sötétségében tartani? Mélyen t. Ház! Én látom a nagy erőfeszítést és a miniszter úr személyében az odavaló és száz százalékban jóakaratú embert s erre való tekintettel is örömmel elfogadom a költségvetést. Remélem azonban, hogy a miniszter úr belátja a miskolci tanonciskola ügyének a szakoktatás fejlesztése szempontjából való fontosságát és teljesíti Miskolc iparos- és kereskedőtársadalmának a kérését oly módon, hogy az 1941. évre tanonciskolák építése címén felvett csekély 100.000 pengős összeget annak a legnagyobb vidéki ipari és kereskedelmi város tanonciskolájának az önálló épületére adja. Ebben az esetben az 1942. évi költségvetés szövegét nem kell majd módosítani, ez a szöveg továbbra is megmaradhat s akkor ebben a költségvetésben a valóságnak megfelelően mindenki, én is és minden miskolci, iparos és kereskedő örömmel olvashatja majd azt, hogy Miskolc városának tanonciskolája önálló épületekkel rendelkezik. Amikor ezt kérem a miniszter úrtól, kijelentem, hogy bizalommái vagyok további munkálkodása iránt és az 1941- évi 10£*