Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-728

7'2& Az országgyűlés képviselőházának 1B\ Mélyen t. Ház! Éppen ének a felfogásomnak és elgondolásomnak alapján a nemzeti jövő szempontjából a legfontosabbnak, a leglényegesebbnek tartom a vallás- és közoktatásügyet és a nemzeti jövő szempontjából igenis, leitetlenüi és elsősorban szükségesnek tartom, hogy ennek a tárcának minden reális sz ükségíe ce. minden körülmények között minden helyzetben ieltétienül fedezetre találjon, igenis, a nemzeti joyő szempontjából feltétlenül szükségesnek találom azt, hogy a vallás- és közok ia ta .sügyi tárcának minden költsége, minden kiadása fedezve legyen és ennek költségV3tése necsák fináncfejjel, hanem őszinte, igaz, becsületes magyar szívvel is legyen összeállítva. Nem akarom én itt most a kultusztárca költségvetését részleteiben nézni, hiszen a házszabály oü; értelmében azt nem is tenetem, általánosságban azonban kell, hogy kifejezést adjak annak, hogy véleményem szerint a nemzet jövőjét nemcsak az egyetemi és főiskolai oktatásügynek maximumra való fejlesztésével és nemcsak az analfabétizmus megszüntetésével szolgáljuk (Kómán Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter: Ugy van!), hanem igenis, szolgáljuk a nemzet egyetemének általános kultúrnívójának emelésével és igenis, szolgáljuk különösképpen és legelsősorban akkor, ha a nemzet minden egyes egyedének szakképzettséget és szaktudást biztosítunk, hogy szakképzettségen alapuló szaktudással a nemzetnek minden dolgozó embere igenis, ki tudja venni, kivjehesse részét a maximális termelés gazdaságos végrehajtásában, amely maximális termelés gazdaságos végrehajtása az én véleményem szerint az egyik legfontosabb pillére, oszlopa a magyar jövőnek és a jövő jólétének. Ennek a felfogásomnak az alapján az én véleményem szerint éppen a múlt elhanyagoltsága következtében és mert elsősorban ez alkotja a maximális termelés gazdaságos végrehaj thatását, a szakoktatás az, mely igenis,, erősen fejlesztendő és felkarolandó. Nem akarok én itt most a szakoktatás javára akár* a népoktatás, akár az egyetemi és főiskolai oktatás, vagy éppen a középiskolai oktatás kárára és rovására beszélni, bár véleményem szerint nálunk a középiskolai oktatás* meglehetősen túl van méretezve. Hiába hirdetjük és hiába hangoztatjuk, hogy előnyei vannak az ipar és a kereskedelem területeinek, hiába hirdetjük és hiába hangoztatjuk, hogy ezeken a területeken működni és dolgozni nemzeti kötelesség, ha azok, akik tényleg képezni akarják magukat, akik tényleg tanulni akarnak. — mert ilyen mindenütt bőségesen akad — mást, mint gimnáziumot nemigen végezhetnek. Én igenis, állítom, hogy a múlttól eltérően és a jövő parancsoló szavára hallgatva a szakoktatással és annak fejlesztésével az eddiginél sokkal, de sokkal erősebb és nagyobb ütemben kell foglalkozni. Arra, hogy szakoktatásügyünk milyen stádiumban lehet, legjellemzőbb a költségvetésben e eélra beállított, előirányzott összeérnek a csekélysége. Nevezetesen a szakoktatásügy a költségvetésben mindössze 9,132.100 pengő előirányzattal van beállítva, ha azonban ezt a szakoktatásra előirányzott összeget még részleteire bontjuk, megállapíthatjuk azt, bo^y a mezőgazdasági szakoktatásra csak 1,252640 pengő, az ipari szakoktatásra 2,469.140 pengő, a kereskedelmi szakoktatásra 1,398.250 pengő, továbbá a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatás intézményeinek fejlesztésére és karbantartására átmeneti kiadások és beruházások '. ülése 19 W november 21 *én, csütörtökön, címén 1,512.000 pengő, a szigorúan mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakoktatásra tehát nem 9 millió, hanem mindössze csak 6,632.u0ü pengő van előirányozva, mert hiszen a költségvetésben kisdedóvónőképző és bábaképző intézetek, valamint gyógyítva nevelő iskolák címe alatt előirányzott összeg, tehát az úgynevezett társadalomegészségügyi szakoktatás előirányzata, amely 2,500.070 pengő, az én véleményem szerint bármilyen fontos és lényeges célt is szolgál, szigorúan ,véye nem tartozik a gyakorlati gazdasági értékű szakoktatás keretébe. Mélyen t. Képviselőház! Hogy nekünk mit jelent, mit kell, hogy jelentsen természeti adottságunknál fogva a mezőgazdaság és a mezőgazdaság fejlesztése, fokozása és intenzívebbé tétele szempontjából a mezőgazdasági szakoktatás, arról itt nekem — meg vagyok róla győződve — egy szót is. kár beszélnem, mert hiszen úgyis mindenütt, mindig, napjában legalább kétszer halljuk azt, hogy mezőgazdasági állam vagyunk és expozéjában a pénzügyminiszter úr is kétharmad részben mezőgazdasági államnak nevezte országunkat, bár én ezt a megállapítást túlzottnak tartom. De véleményem szerint magyar t szempontból, a magyar jövő, a magyar önállóság és a magyar függetlenség szempontjából, mint a mezőgazdaság, van olyan fontos a magyar ipar és kereskedelem, s mint a mezőgazdasági szakoktatás, van olyan fontos és lényeges az ipari és kereskedelmi szakoktatás kérdése. Mert ha istenáldotta javainkat gazdaságosan gyümölcsöztetni akarjuk és helyzeti adottságunknál fogva Európa jövő gazdasági berendezkedésében a bennünket megillető méltó helyet akarjuk elfoglalni, akkor gyors es erős ütemben kell hozzálátnunk az ipar és a kereskedelem fejlesztéséhez, kiépítéséhez, s az ipari és kereskedelmi szaktudásnak minél nagyobb, minél szélesebb rétegben való kifejlesztéséhez. De rendkívüli fontossága van elsősorban nálunk, jelenlegi körülményeink között az ipari és kereskedelmi szakoktatásnak azért is, mert csak komoly, alapos ipari és kereskedelmi szakoktatásból eredő szaktudásnak lehet a folyománya, az eredménye az, hogy az a mindig, regen és állandóan hangoztatott átállítás egyszer már tényleg megtörténjék és a zsidótörvények sorozata után egyszer már tényleg komoly, szakképzett, szaktudással rendelkező magyar társadalmunk tudja százszázalékban átvenni az ipar és a kereskedelem területeit. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ne legyünk kitéve a zsidótörvények sorozata után annak és ne kelljen beérnünk, megelégednünk azzal, hogy olyanok foglalják el — tisztelet a kivételnek — nagy számban az ipar és a kereskedelem pozícióit, posztjait, akik hangsúlyozzák ugyan, hogv ezeken a területeken, ezekben a foglalkozási ágakban csak rátermettségre és készségre van szükség, az én véleményem szerint azonban tőlük iparunk és kereskedelmünk zökkenésmentes, zavartalan vitelét és fejlesztését nem igen remélhetjük. A vezető ipari és kereskedelmi posztokra véleményem szerint nem az egyebütt becsületben, tudásban kiszolgált, hanem az iparba és kereskedelembe bedolgozott, képzett és ebbeli élethivatásuk alapján komoly gyakorlati szaktudású emberekre van szükség. Mert elhiszem és elismerem, hogy szaktudás és szakgyakorlat nélkül lehetnek elsőranerú, kifogástalan, minden tekintetben megfelelő fixfizeteses strómanok, semmi körülmények között sem lehetne azonban megfelelő szaktudás és » szakgyakorlat hiányában az ipar és a keres-