Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-727

' Àz országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19 hO november 21-én, csütörtökön. 72) á Rákóczi-úton, a Körutakon vagy más főbb útvonalon, azt látja ott, ho á y: Forum, Impe­rial. Atrium, Corso, Phönix, Savoy és így tovább. .Némelyiket ki sem tudja mondani, mert a (Jily-t c-vel mondja ki. Ezen lehet mosolyogni, miniszter ur, ue sietni kellene... (iióiiian tíalint vallás- és közök iatásagji mi­niszter: Igazad van:) Igazam van? Akkor örülök neki. (Derültség.) Végre egy miniszteri eüsmerés az ellenzéki oldal felei (Llènk de­rültstg.) Szomorú szívvel látom ezeket a jelensége­ket. Mimha egy íaegen varos lenne Buda­pest. Mivel akarunk hencegni? Européersé­gunkkel? Ez a Budapest a magyar székesfő­város, ezt a fővárost kereszténnyé és ma­gyarrá tesszük! (Vgy van! Ügy van! a jobb­és a baioiaalon.) JNem turném meg az idegen cégtáblákat. A zsidó kereskedelem úgyis me,»'; szűnik és nem lesz az, ami ma, amikor valaki feijön és látja a zsidó oegtabiaüac idegen nevekkel. Olaszországban a »hotel« szót nem szabad használni. Luxusadót kell űzetni! (helyesltsj A miniszter úr ne parancsoljon rá a Pa­lace-ra, — hiszen most már úgyis kikerültek a mozik a zsidók kezéből — ne parancsoJLri rá a mozidinasztiák képviselőire, csak mondja meg, hogy majd luxusaaot, fényűzési adót fognak lizetni a cégek az idegennyeívű cég­táblákért és akkor majd ezek is mindjárt észheztérnek. Annyi történelmi nagyságunk van, a magyar regevilágból annyi szép nevet lehetne előszedni, nem ertem hát, honnan az ördögből szedik elő a Phönixet meg az Üiynipiát? Nagyon kérem a miniszter urat — és ez igazán ne legyen most egy ígéret, hogy »Zol­tán, én is helyeslem« (Élénk derültség.), mert azzal, amit tetszett mondani, nincsen elintézve a kérdés — tessék ebben a kérdésben a legszi­gorúbban intézkedni. (Helyeslés.) Ez nem ke­rül pénzbe, igazán semmi sem szólhat ellene, mindenki örülni fog neki, a város más képet, (Egy hang jobb felől: Magyar képét!) magyar képet fog kapni és ha feL önnek ide az embe­rek, látják, hogy valóban egy magyar várasba rándultak fel. (ügy van! Ügy van!) Remélem, hogy többet már nem kell szóvá­tennem ezt a kérdést. Ne tessék nézni, honnan indul ki ez a dolog. Lássa a miniszter úr a tiszta, becsületes, magyar szándékot, lássa azt, hogy mi valóban egy nemzeti, magyar ügyet szolgálunk, amikor ezt kérjük és intézkedjék. Nem kell rendelet! Ha felhívatja magához a mozisok elnökét és azt mondja, hogy »Szívesen látnám. • ha ez így lenne«, meg vagyok győ­ződve róla, — ahogyan a mozisokat ismerem — hogy ezt a kérdést rövidesen elintézik. Mélyen t. Képviselőház! Még csak egy rö­vid kérdést teszek szóvá és ezzel befejezem a mondókámat. (Halljuk! balfelől.) A tanárok és a tanítók — iőleg a tanárok — panaszkod­nak és nagyon jogos a panaszuk, hogy admi­nisztratív munkával túl vannak terhelve. (Ügy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Én Rzt a saját családomban is tapasztalom. (Hó­man Bálint vallás- ég közoktatásügyi minisz­ter: Tegnap óta nem! Kiadtam a rendeletet! — — Éljenzés jobbfelől.) El fogom olvasni. Még nem volt szerencsém olvashatni. Mindenesetre nagyon örülök neki, mert lehetetlen állapot az, hogv egy tanár többet foglalkozzék írásbeli je­lentésekkel, statisztikai kimutatásokkal és egyebekkel, mint magával a tanítással. Nagyon fogok Örülni, ha ennek az állapotnak megszün­tetését olvashatom, de • pártállásomnál fogva KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ennek ellenére sem tudom a költségvetést el­fogadni. (Derültség. — Taps a baloldalon.) liinük: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Molnár Dezső! Linók: Molnár .Dezső képviselő urat illeti a szó. Molnár Dezső: T. Ház! Ha a vallás- és köz­oktatásügyi tárca li*41. évi költségvetésének kiadási előirányzatát nézem, akkor örömmel kell megállapítanom azt, hogy ez az 1941. évi előirányzat az előző évi előirányzatnak egy évre átszámított összegéhez képest kereken 13 millió pengő többletösszeget mutat és ha a költségvetés előirányzati részleteit nézem, ak­kor örömmel kell megállapítanom azt, hogy en­nek a kereken 13 millió pengős összegnek egy egészen minimális töredékétől eltekintve ez az ösí^eg valóban a legszigorúbban szolgálja á célját, szolgál a a nemzet nevelés- és oktatás­ügyét és ennek a nevelés- és oktatásügynek a fejlesztését. Különösképpen örömünkre szolgál, hogy legelsősorban is a népoktatási, népművelési cé­lokra, de az egyetemi és főiskolai célokra is» sőt a múltban meglehetősen elhanyagolt és olyan mostohán kezelt szakoktatásra is sike­rült még a mai nehéz, súlyos és annyi sok min­den egyéb kiadást követelő körülmények mel­lett is újabb összegeket sorompóba állítani. Ugy érzem és azt hiszem, hogy ezért a nemzet jövő fejlődését legelsősorban szolgáló erőfeszí^ tésért kötelességem őszinte es igaz köszönetet mondani az illetékes miniszter úrnak. Természetes azonban, hogy ha a nemzeti célok és nemzeti törekvések megvalósításának szemszögéből vizsgáljuk ja szükségleteket és a nevelés- és oktatásügy idődiktálta, szükségszerű fejlesztését és átszervezését figyelembe véve bíráljuk a költségvetést, akkor reális bírála­tunknak nem lehet alapja kizárólag csak ennek a két költségvetési előirányzati összegnek az összehasonlítása, mert hiszen kérdés, hogy az az elmúlt évi előirányzat szolgálta-e, esetleg elégtelen voltánál fogva szolgálhatta-e a célt, szolgálhatta-e a nemzetnek a létét legelsősorban jelentő és a jövőt legelsősorban biztosító tudás­sal való maximális és céltudatos felfegyver­zést. Szolgálhatta-e a nemzetnek a létét jelentő és a jövőt biztosító felfegyverzését, amely nél­kül, — hogy ugy mondjam, alap nélkül — ta­lán hiábavaló, talán meddő lehet minden to­vábbi erőfeszítés, talán hiábavaló, talán feles­leges lehet minden továboi kiadás, mert hiszen ezek a kiadások talán egy kellőképpen meg nem alapozott és a legelső komolyabb rázkódta­tásra összeomló épületre áldozott kiadásokká is válhatnak. Mélyen t. Ház! Az én véleményem szerint a nemzet létének és a nemzet jövőjének az alapja a nevelés és az oktatás. Ez a legelső, ez a legerősebb és legintenzívebb honvédelem és ha a nemzetnevelés hiányos és a nemzet szel­lemi erőben, tudásban, erkölcsben és öntudat­ban gyenge, akkor az én véleményem szerint lehet az a nemzet talán a legnagyobb, a leg­erősebb, a legmodernebb és a legerősebben ható fegyverekkel is felszerelve, kérdés, hogy vájjon a jövőjét, az önállóságát és a függetlenségét, a szellemi és erkölcsi erő hiányában fogja-e tudni biztosítani? Az én véleményem szerint az az állam, amely a nevelés- és oktatásügyön akar megta­karításokat eszközölni, amely a nevelés- és ok­tatásügyön akarja egyéb kiadásait megtakarí­tani, az nem csinál biztosítást, az nem biztosí­totta be a jövőjét, önállóságát és a független­ségét. • 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom