Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-698

698 Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19 W november 21-én, csütörtökön. Iákhoz kapcsolt internátus ok már sok helyen megvannak, ahol pedig nincsenek, a lehetőségnez képest megvalósítandók volnának. A középfokú oktatást a szakiskolákon kívül az úgynevezett középfokú tanintézetek nyújtják. A különbség a kettő között az, hogy az előbbiek szakiránylí nevelést, míg az utóbbiak általános műveltséget nyújtanak. A középfokú tanintézetek sorába tartoznak a gimnáziumok, a polgári iskolák, a tanító- és tanítónőképzőintézetek. r A középfokú tanintézeteknél is mind a három kategóriában örvendetesen emelkedett a költségvetési előirányzat, különösen a személyi kiadásoknál, ami egyrészt egyes illetméuycsökkentő rendelkezések hatályon kívül helyezéséből állott elő, másrészt új állások szervezéséből, illetve meglevő állások átszervezéséből adódott. Az új állások szervezése részint a tanszemélyzet szükséges , kiegészítése szempontjából vált szükségessé, részint a tanárok szociális helyzetét volt hivatva javítani. A miniszter úr nár a múlt évben bejelentette, hogy megszüntette, illetve az 1940. év folyamán megszünteti azt a méltánytalanságot, amely a tanárok előléptetésénél volt, hogy t. i. a legalsó, vagyis a segély díjas állásokban sokszor 4—5, sőt ennél több évet is el kellett a tanároknak tölteniök, míg a helyettes tanári állásokba kerültek. Ma a tanári pályán az a helyzet, hogy egy évi próbaszolgálat után a tanárt, ha megfelelő, helyettes tanárrá nevezik ki és legfeljebb négy évi szolgálat után már bekerül a rendes tanári státusba. Az utóbbi évben új állások rendszeresítéséből, továbbá az ország területének gyarapodásából kifolyólag az állástalan tanárok száma is örvendetesen csökkent, úgyhogy ma már csak egyes szakokban vannak állásnélküliek, sajnos azonban, az állásnélküliek száima a tanárnők között még mindig párszázra tehető. A középiskolai diákokról szociális téren a legmesszebbmenőén igyekezett gondoskodni a kormányzat. Sok gimnázium és a .tanító- és tanítónőképzőintézetek legnagyobb része internátussal kapcsolatos, ahol a tanulók olcsón és kellő irányítás, nevelés mellett végezhetik tanulmányaikat. A tandíj kérdése az összes középiskolákban a legszociálisabb módon oldatott meg. Ezen a téren gondoskodás történt arról, hogy a szegény szülők jól tanuló gyermekei teljes tandíjmentességet élvezhessenek. A tandíjrendszer szociális voltát mi sem jellemzi jobban mint az. hogy egyes városokban nem tudják a rendelkezésre álló kedvezményeiket kimeríteni. Meg vagyok győződve arról, hogy az, aki középiskolai tandíjrendszerünket kifogásolja, azt nem ismeri. A tankönyvellátás terén is érvényesítette, a kormány szociális elveit. Az összes azonosfajta állami középiskolákban egységesítette a tankönyveket, azonkívül 30—50 százalékkal le is szállíttatta a tankönyvek

1 árát. (Helyeslés jobb felől.) E mellett még minden középiskolánál kölcsönkönyvtúrt rendszersített.. amelyből a szegény tanulókat majdnem teljesen kielégíthetik. A tankönyvégységesítest ^természetesen nem lehetett a felekezeti iskolákra is kiterjeszteni, mert azok bizonyos mérvű autonómiát élveznek, azonban a felekezeti iskolák tankönyveinek árait az állami iskolák tankönyveinek árai alapján szabták meg. A szegény és iól tanuló diákok tanulási lehetőségeit mozdítják elő a Horthy r Miklósösztondíjak, amelyek kizárólag szegény családból származó, tehetséges és szorgalmas tanulók segélyezésére szolgálnak, mégpedig úgy, hogy a középiskolától kezdve tanulmányaik befejezéséig, sőt életpályájuk kezdetén is kapják ezeket az ösztöndíjakat. A legfelsőbb oktatást a tudományegyetemeken, a műegyetemen, a kassai kereskedelmi főiskolán, s a tanár- és gazdasági szaktanárképző-in tézetekb

en végezteti a minisztérium. A tudományegyetemekről nem kívánóik részletesebben szólani, helyzetük a legutóbb letárgyalt egyetemi törvényjavaslat kapcsán részletes megvitatásra került. Szólnom kell azonban a műegyetemről, amelyből csak egy van, az is mostohagyermeke a minisztériumnak. A műegyetem műszaki karainak felszerelése elavult, vagy egyes helyeken egyáltalában nincsen felszerelés, úgyhogy a mai korban igazán művészet ott tanítani és a műszaki tudományokat továbbfejleszteni. A felszerelés hiánya folytán a kutató munka úgyszólván legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Nagyon időszerű volna a felszerelés hiányait tervszerűen, több évre előirányzott terv szerint pótolni, hogy a mérnökképzés a mai kor igényeinek megfelelő lehessen. A műegyetem közgazdaságtudományi karának elhelyezését is fel kell említenem. Ez olyan épületben van, amely meg sem közelíti a korszerű egyetemi épület fogalmát. Idegenek elől szeretné' az ember elrejteni vagy letagadni; nem meri megmutatni, vagy ha megmutatja az épületet, mem meri megmondani, hogy a műegyetem egyik karának épületét mutatja meg. Az egyetemi törvény végre rendezte az egyetemi tanárok tandíjrészesedésének kérdését. Ezzel a rendezéssel az egyetemi tanárok jövedelme nincsen függésben az egyetemi hallgatóktól fizetett összeg ^nagyságától. Kívánságok természetesen vannak, amelyek bizonyára méltányos rendezést fognak nyerni. Az összes egyetemeken, különösen pedig a műegyetemen megoldásra váró feladat a tanársegédi kérdés megoldása. Az egyetemi tanársegédi állásokra azért van szükség, hogy a tanársegédek az egyetemi, tanárnak a tanításban segítségére legyenek. * a gyakorlatokat vezessék, a tanszékek és az intézetek tudományos kutató munkájában résztvegyenek és a tudományos képzés terén az utánpótlást biztosítsák. Ezt a feltételt azonban csak akkor érhetjük el, ha a segédtanszemélyzet helyzetét úgy rendezzük, hogy a kitűnő' végzettségűek elsősorban ezeket az állásokat igyekezzenek elfoglalni és ne álljon elő az a helyzet, hogy a hallgatókkal kelljen ezeket az állásokat betölteni, kik kevésbbé szolgálhatják a felső oktatás és a tudományos kutatás előmozdítását, mint a kitűnő végzettségű diplomások. Rövidesen nagy szociális lépés fog történni az egyetemi tandíjak kérdésében is. (Éljenzés jobbfelől.) A miniszter úr több ízben, legutóbb a szegedi r Horthy Miklós Tudományegyetem megnyitása alkalmával nyilatkozott erről a kérdésről. Az egyetemi tandíjaknál a középiskolákban bevált csökkenő tandíj rendszer kerül bevezetésre, amelynél anyagi viszonyainak, ellátatlan testvérei számának és tanulmányi előmenetelének megfelelően mindenkit jog szerint illet^ meg »gy bizonyos tandíjkedvezmény. Természetesen, ha valaki — akármilyen szegény is — az előírt tanulmányi eredményt felmutatni nem tudja, kedvezményre nem tarthat igényt. A tandíjkedvezményt természetesen ezentúl is kérni kell. Ami jog szerint illet valakit, annak megadása vitás nem lehet, az ennél na*