Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-699

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19k0 november 21-én, csütörtökön. 699 gyobb kedvezmény elérése azonban minden esetben a tanári kar megítélésétől fügst. A tandíjkedvezmények elbírálásánál az ifjúságnak is »kellene valamilyen formában módot adni arra, hogy a tandíjkedvezmények megadásának elbírálásában közreműködjék, mert az ifjúság biztosan jobban tudja megítélni azt. hogy kik azok. akik anyagi körülményeiknél fogva jobban rá vannak szorulva a kedvezményre. Ezt jobban ítélheti meg az ifjúság, mint tanárai, mert hiszen őik vannak egymással együtt a mindennapi életben. A tandíjrendszerneik ilyen módosítása feltétlenül növelni fogja a hallgatók ambícióját és felelősségérzetét mind sajátmagukkal, mind hozzátartozóikkal szemben, mert így mindenki a számára elérhető legnagyobb kedvezményt akarja elnyerni. A tandíjkérdés rendezésénél nemcsak az általánosan fizetendő tandíj és az ahhoz mindenütt csatlakozó mellékdíjak rendezésére kellene kitérni, hanem ugyanakkor rendezni kellene a műegyetemen és minden más egyetemen, ahol hasonló díj van, a laboratóriumi díjak kérdését is. A műegyetemen ugyanis, amely más vonatkozásban is az ország legdrágább egyeteme, holmi 40—50 pengős tandíjmérséklés teljesen értékét veszti akkor, ha emellett 100 pengőn felüli laboratóriumi díjat kell fizetni. (Ügy van! Úgy van!) Akár a szociális alap, akár valamilyen más kiegyenlítő alap terhére a tandíjkérdést úgy kellene megoldani, hogy legalább a legalacsonyabb két. vagy három kategóriában az ország minden egyetemén egyforma legyen a tandíj; tehát például a legnagyobb kedvezményre jogosult hallgató a műegyetem vegyészmérnöki karán is, ahol jelenleg legmagasabb a laboratóriumi díj, ugyanannyi tandíjat fizessen, mint például a jogi karnak ugyanezt a kedvezményt élvező hallgatója. A tandíjrendszer revíziója csak ebben az esetben volna igazán szociálisnak mondható, mert a legszegényebb, áfí amellett tehetséges és szorgalmas ifjú számára is — akinél esetleg csak a laboratóriumi díj kérdése dönti el, hogy hova iratkozik be — lehetővé tenné, hogy a műegyetemre iratkozzék be. T. Ház! Az egyetemi hallgatók kérdéseivel foglalkozva még^ egy kérdést feltétlenül fel kell- említenem és ez a bajtársi egyesületek kérdése. Az egyetemi hallgatók ma szervezkedhetnek bajtársi alapon, vallási alapon, területi alapon, tömörülhetnek szociális jellegű szervezetekbe, mint például a segítőegyesületek, vagy tömörülhetnek sportszervezetekbe. A szervezkedési lehetőségek közül legfontosabb a bajtársi alapon való szervezkedés; emellett — minthogy a bajtársi alapon való szervezkedés nem zárja ki — szervezkedhetnek vallási alapon és tagjai lehetnek a sportszervezeteknek is, azonban sem a területi, sem a szociális jellegű szervezkedést nem tartom helyesnek, mert a bajtársi alapon való szervezkedésnek mindkettőt magában kell foglalnia. 1919/20-ban, azt lehet mondani, egyetlen olyan szervezet volt, amelyre a nemzeti Magyarország mindenkor, minden körülmények között bizton számíthatott, amelyre a nemzeti eszmék harcosa nyugodtan támaszkodhatott s amely szervezet a magyar nemzeti évS keresztény eszméktől soha egy jottányira el nem távozott. Ez a szervezet a tudományegyetemi és műegyetemi csendőrzászlóalj volt. E csendőrzászlóaljakból keltek életre az egyetemi bajtársi egyesületek, hogy mindazokat a fiatal egyetemi hallgatóikat, akik katonai szolgálatot koruknál fogva nem teljesítettek és így az egyetemi zászlóaljakba nem kerülhettek be, de* ugyanolyan nemzeti és keresztény magyar eszményeket vallanak, mint

r a zászlóalj tagjai, egy táborba egyesítsék és a nemzeti építőmunkába beszervezzék. T. Ház! Ezeknek a bajtársi egyesületeknek az eszménye ma is az és mindig ugyanaz volt, ami elődjeiké, a csendőrzászlóaljaké volt: rendíthetetlenül és tántoríthatatlanul szilárdan állnak a magyar nemzeti eszme szolgálatában, s igaz magyar emberré nevelnek mindenkit, aki tagjaik sorába lép. A bajtársi egyesületek fegyelmező és nevelő hatása elvitathatatlan, éppen ezért ezek megsegítéséről és intézményes támogatásáról a legmesszebbmenőén a költségvetésben kellene gondoskodni. Mennyivel jobban vagy^ ha nem is jobban, legalább egyenlő mértékben érdemlik meg ezek a támogatást, mert a nemzeti és öntudatos hazafias nevelésnek az egyetemen legfontosabb szervei, mint a sportszervezetek, amelyek csak a testet nevelik. Az anyagi támogatáson kívül a legnagyobb erkölcsi támogatást is meg kellene nelkik adni, mégpedig úgy, hogy minden keresztény magyar egyetemi hallgató részére kötelezővé kellene tenni a bajtársi egyesülétekbe való belépést. Olyan elismerést, amely a nemzeti eszme érdekében végzett munkának méltó elismerése volna, úgysem tudunk nekik adni, legalább ezt az anyagi és erkölcsi támogatást kellene a részükre biztosítani. T. Ház! Itt az egyetemeknél ismertetem a, diákjóléti célok támogatását is, mert az e címen előirányzott összegek legnagyobb része az egyetemi hallgatók támogatását és az ő szociális gondozásukat van hivatva előmozdítani. Lényegesek ezek közül a Horthy Miklós Kollégiumra, az internátusokra és az ösztöndíjaikra fordítandó összegek. Ezek sok szegénysorsú masyar egyetemi hallgató részére teszik lehetővé azt, hogy egyetemi tanulmányaikat elvégezhessék. Na^y szociális tevékenységet is bizonyít az iskolaorvosi intézményről és az orvoskari dntalan gyakornokok segélyezéséről való gondoskodás. Sajnos, a diákházak kérdésében még mindig ott állunk, ahol évtizedekkel ezelőtt. Amikor a körülöttünk lévő országokban szebbnélszebb diákházak és egyesületi házak állnak a diákság rendelkezésére, mi 65.000 pengőnkint évről-évre rakjuk félre a pénzt, de semmi mást nem teszünk. Az egyetemi és főiskolai munkaszolgálatot az összes érettségizettekre kötelezővé kellene tenni, mert a honvédelmi törvény rendelkezései az értelmiségre nézve nem kielégítőek. A munkaszolgálat egységes szellemi nevelést nym't. a munka és a munkás megbecsülését szolgálja, a városi és a vidéki rétegek kapcsolatait elmélyíti. A diákszociális célok támogatásánál a multévi költségvetés tárgyalásakor és az ideinek bizottsági tárgyalásakor is felemlítettem azt, hogy minden egyetemi és főiskolai hallgató részére, amíg tanulmányaikat végzik, minden nyáron >az ország más-más vidékére szóló egy-egy körutazási jegyet kellene adni (Helyeslés a jobboldalon.), hogy egyetemi hallgatóink megismerhessek hazánkat. Ez a kérdés most még fontosabbá vált, mert nemcsak a csonka hazát, hanem a hazatért keleti és erdélyi részeket is meg kell ismernie minden főiskolát végzett magyarnak, hogy szélesebb