Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-697

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19hO november 21-én, csütörtökön. 697 kellene rendezni, amelyeken minden tanító­nak módjában lenne résztvenni, sőt legalább tízévenkint kötelező lenne résziére egy-egy ilyen tanfolyamon résztvenni, hogy azon az új pedagógiai irányokkal és nemzetnevelő el­vekkel megismerkedhessek és azokat saját iskolájában eredményesen alkalmazhassa. A tanítók szociális kérdései közül meg­oldásra váró feladat a kántortanítói fizetés­nek a tanítói fizetéstől való elválasztása is, mert igazságtalan dolog az, hogy az egyik tanító ugyanazért a fizetésért csak tanítói feladatokat végez, míg a másik a sokszor eléggé terhes kántori teendőket is ellátja. (Ügy van! Ügy van!) Jól tudom, hogy a kul­tuszminiszter úr átérzi ennek a kérdésnek jelentőségét és igyekszik is ezt a lehetőség­hez, mérten közmegelégedésre megoldani. Megoldásra váró kérdés a népoktatás te­rén az egyenlő teherviselés kérdése is. Ama községekben, ahol csak felekezeti, vagy fele­kezeti és állami iskola van, a felekezeti isko­lák terheit a más vallásúak és jogi személyek nem viselik. így a felekezeti iskola fenntar­tói két adót fizetnek. (Ügy van! Úgy van!) Ezt a kérdést, amely tudomásom szerint a kultuszminisztériumot is foglalkoztatja, az ágynevezett kultúradó bevezetésével r lehetne megoldani, amelyet adójának arányában mindenki viselne és így a népoktatás költ­sége senkit sem terhelne kétszeresen. A népoktatást szervesen egészíti ki az is­kolánkívüli népművelés, amelynek . költségere — népművelési célok támogatása cím alatt — a költségvetésben kereken 400.000 pengő, va­gyis 250.000 pengővel több irányoztatott elő a múlt évinél. Ez az összeg elég jelentősnek mondható, de szükség is van rá, mert nép­könyvtárakkal, közrádiókkal és egyéb kultur­eszközökkel bizony eléggé silányan vannak falvaink ellátva. _ •> A népoktatás után a középfokú oktatásból a szakoktatást veszem elsőnek, mert ennek ugy mezőgazdasági, mint ipari és kereskedelmi vonatkozásban óriási jelentősége van. A mező­gazdasági szakoktatás kérdése két tárca kö­zött oszlik meg, úgymint a földmívelésügyi es a kultusztárca között. A két tárca kozul — mint tegnap hallottuk — különösen a iöldmi­velésügyi tárca sokat áldoz erre a célra. A kultusztárca kereken 1*25 millió pengőt fordít a mezőgazdasági szakoktatásra, és azt latjuk, hogy minden rovatnál nagyobb összeget irá­nyoz elő erre, mint a múltban tette. Nagy szükség is van rá, mert mezőgazdasági jellegű az országunk, összlakosságunknak jóval több mint a fele mezőgazdaságból él, tehát feltétle­nül szükséges, hogy e téren olyan tudással rendelkezzék, hogy a mai nehéz viszonyok kö­zött a magyar földből úgy mennyiségileg, mint minőségileg a legtöbbet és a legjobbat termelhesse ki. Az ipari szakoktatás kérdése szintén első­rendű nemzeti érdek. Az ipari közép- és szakiskolák feladata az, hogy az iskola különleges szakirányának megfelelő szaktudáshoz juttassa tanulóit, to­vábbá, hogy elméleti és gyakorlati szaktudás­sal rendelkező képzett iparosokat neveljen, illetőleg a legalsóbb fokon valamely háziipar szakszerű tudására tegyen képessé. Az ipari szakoktatásra kereken 2-5 millió pengő az előirányzat, és örvendetes dolog, hogy ennél is majdnem minden rovat előirány­zata felülmúlja a múlt évit. t A kereskedelmi szakoktatásra még a másik ket szakoktatásnál is nagyohb feladatok há­rulnak. A (kereskedelmi szakiskolák nemzeti szellemű gyakorlati irányú gazdasági és keres­kedelmi szaktudást nyújtanak. Sajnos, régeb­ben ezek az iskolák lenézett másod- vagy har­madrendű iskoláknak számítottak, azok óriási gazdasági jelentőségét népünk nem érezte át, nem nevelték rá, nem ismertették vele. Ezért azokba a magyar fiúk közül kevesen jártak, tokent a zsidóság iskoláinak voltak tekinthe­tők. Ennek szomorú és káiros következménye az lett, hogy a kereskedelmet majdnem teljes egeszeben ők sajátították ki maguknak, úgyannyira, hogy & kereskedői pályák, egyes ágazataiban a magyar származásúak közül csak az boldogulhatott, akit érvényesülni hagytak, akiket maguk között megtűrtek. Igen fontosnak tartanám, hogy megfelelő felvilá­gosító munkával a minisztérium odahatna, hogy minél több magyar szülő tartaná kívá­natosnak gyermekeit ezekbe az iskolákba, nem pedig a gimnáziumokba küldeni. Ennek a célnak érdekében a kereskedelmi iskolákban a tandíjat a legminimálisabbra kel­lene leszállítani és vidéki magyar fiúk részére az iskolákkal kapcsolatban olyan internátuso­kat kellene létesíteni, amelyekben a tehetséges magyar gyermekek teljesen ingyenes ellátás­ban részesülnének. Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen munkával rövid idő alatt teljesen megváltoznék, magyarrá lenne az or­szág kereskedői társadalma. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon-) A költségvetés a kereskedelmi szakokta­tásra is többet irányoz elő, mint a régebbi időkben, azonban ez még mindig kevés ahhoz, hogy a kereskedelmi iskolák elfoglalják a magyar iskolák között azt a helyet, amely gazdasági jelentőségüknél fogva őket meg­illeti. A társadalomegészségügyi oktatás is lé­nyeges és fontos része szakoktatásunknak. Ennek fontosságára mutat az is, hogy az erre fordított összegek, az ipari szakoktatás költ­ségeit is felülmúlják. Itt is mutatkozik méjy igen sok tennivaló, különösen a bábaképző­intézetek terén, mert hiszen a meglevő bába­képzőintézetek csak alig tudják a szükségle­teket kielégíteni. A szakoktatásban működő tanítók és ta­nárok szociális helyzetében is örvendetes ja­vulást mutat a költségvetés. A szakoktatás minden ágában szaporodott a tanári és taní­tói állások száma, főként a mezőgazdasági népiskoláknál, amelyeknél S0 új segéiydíjas szaktanítói állás rendszeresíttetett, azonkívül igen sok alacsonyabb fizetésű állásnak maga­sabb fizetésű állássá való átszervezése történt meg, ami # a tanszemélyzet szociális helyzetét nagyban javítja. Míg a népoktatásnál a tanulók szociális helyzetével nem kellett számolni, mert az ok­tatás ingyenes és a gyermekek egészen kis százaléktól eltekintve, a szülői házból látogat­ják az iskolát, addig a szakoktatásnál már a tanulók szociális helyzetét is erősen számí­tásba kell venni, mert itt már sokan vannak, akiknek a szülői háztól távol kell az iskolát elvégezniök. Itt a tanulók különösen az al­sóbb tagozatokban még nincsenek azon a fej­lettségi fokon, hogy felügyelet nélkül lehes­sen okét hagyni, azért a szakiskolákat min denütt internátusokkal 'kell egybekötni, ahol a tanulók kellő felügyelet mellett olcsón vé­gezhessék el tanulmányaikat. Ezek az iskö­104*

Next

/
Oldalképek
Tartalom