Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-687
Az országgyűlés képviselőházának 156. ülése 3 HO november 20-án, szerdán. 687, másrészt pedig azért, hogy kiegészítsem azokat, amik ebben a tárgyban a mai ülésen már elhangzottak, és talán meg is jelöljek olyan eszközöket, amelyekkel a probléma jobb és helyesebb megoldást előmozdíthatjuk. Amikor ma a földmívelésügyi költségvetés vitája során az előadó úr is megemlítette a faellátás kérdését és megemlítette, hogy a tüzelőanyag biztosítása tárgyában nehézségek mutatkoznak, ellenzéki oldalról közbeszólás formájában a felelősség kérdése is felvettetett. Megkérdezte a közbeszóló képviselő úr, hogy ki a felelős. Ezért és mondanivalóim teljessége kedvéért is, összesítve leszögezni kívánom azokat a körülményeket, amelyek szerintem a nehézségeket és a tüzelőanyag ellátás körüli zavarokat okozták, hiszen ezeknek a körülményeknek egy részét már a miniszter úr helyett az interpellációra válaszadó államtitkár úr is jelezte. Jelezte elsősorban azt a körülményt, hogy a zavarokat, a nehézségeket főleg a multévi hosszantartó kemény tél okozta, amely kétféle módon gyakorolt hátrányos befolyást: elsősorban azáltal, hogy a hosszantartó kemény tél akadályozta a kitermelést, másrészt abban az irányban, hogy a meglévő készletek a hosszú, kemény tél folytán, az erősebb igénybevétel folytán nagymértékben csökkentek és kevés készletet lehetett átmenteni a következő fűtési időszak számára. De közreműködött a nehézségek előidézésében az az örvendetes körülmény, hogy a nyár folyamán különösen az egyik tüzelőanyagból, a szénből nagyobb mennyiségeket kellett felhasználni a mozgósítás miatt és ugyanez alkalommal a szállító eszközök is anynyira igénybe voltak ^ véve, hogy a tüzelőanyag szállítása a fogyasztói helyekre emiatt is hátrányt szenvedett. De közreműködött a nehézségek felidézésében a nyári kedvezőtlen időjárás is, amely az utakat feláztatta, járhatatlanokká tette és gátolta a kitermelt fÉtkészleteknek az erdőkből a depókba való kiszállítását. És végül előidézte a zavarokat az a körülménv is, hogy a járművek — a tehergépkocsi jármüvek is —nagy számmal voltak a mozgósítás során igénybevévé, úgyhogy nem lehetett az erdőkből a kitermelt készletet kiszállítani. A széntermelés tekintetében pedig — és erre a körülményre még nem mutatott rá senki — hátrányosan befolyásolta a termelést a nemrég lezajlott bányamunkás-sztrájk, amely egyrészt a készletek növelésére gyakorolt hátrányos befolyást, másrészt a fogyasztóközönség körében azt az érzést váltotta ki. hogy a tüzelőanyag-ellátásban nagyobb, súlyosabb zavarok és nehézségek fordulhatnak elő, ami arra indította a fogyasztóközönséget, hogy a meglévő készleteket gyorsan felvásárolják. A földmívelésügyi miniszter úr helyett választ adó államtitkár úr, sőt maga^ a földmivelésügyi miniszter úr is költségvetése vitájának záróbeszédében már rámutatott arra, hogy milyen intézkedéseket tett eddig a kormányzat a probléma megoldása, illetve a probléma nehézségeinek levezetése érdekében. (Egy hang a szélsőbaloldálon: Semmü!) Említette, hogy. már a múlt termelési időszak kitolásával igyekezett olyan mennyiség kitermelését elősegíteni, amely mennyiség — minimum 250.000 vágón — az évi tűzifaszükségletnek f meg is felelt volna. Említette a fakészletek zár alá helyezését és említette a honvédelmi miniszter úrnak azt a rendelkezését is, amely a járműveket és fogatokat arra kötelezi, hogy az erdőkből a kitermelt anyagot kiszállítsák. Nem említette a földmívelésügyi miniszter úr azt az intézkedést amely a probléma megoldását ugyancsak elősegítette — azonban ez a rendelkezés szorul leginkább revízióra **, hogy a nyár folyamán — júniusban — az árkormánybiztosság a tűzifa legmagasabb árára vonatkozólag is adott ki rendelkezéseket. Ez az ármaximálás főként a tűzifamizériák, a tüzelőanyagellátás mizériái folytán bekövetkezhető árdrágítást volt hivatva megfékezni. Ezek közül az intézkedések közül, amelyekről elismerem, hogy a legjobb szándékkal adattak ki és tétettek, ' s amelyekről elismerem, hogy^ ennek a. problémának az enyhítését nagy mértékben elősegítették, talán éppen a maximálási rendelet az, amely a legkevésbbé vált be és amely leginkább revízióra és kiegészítésre szorul. A maximálási rendelet hibája az, hogy csak Budapest leadó állomásra állapítja meg a maximálási árakat és ha vidéki leadóállomásra akarjuk a legmagasabb - árat megállapítani, akkor a rendelet utasítása szerint, nagyon bonyolult számolási műveletet kell elvégeznünk. Homályos, zavaros ez a rendelet, márpedig nem kívánhatjuk, hogy például egy falusi egyszerűbb ember, vagy még egy kiskereskedő is ilyen bonyolult számolási műveletekkel állapítsa meg a maximális árakat. Ezt nem is teszi és ez az oka annak, hogy vidéken, különösen az ország Önellátó vidékein, a tűzifa ára tekintetében árdrágítás tapasztalható. Egy másik hibája ennek a, rendeletnek az. hogy esak súly szerint állapítja meg a maximális árakat, már pedig éppen vidéken, részint nem súly szerint szokták a tűzifát árusítani, részint pedig a legtöbb községben nincs hídmérleg, ahol a súly szerinti mérlegelést el lehetne végezni. T. Képviselőház! A maximálási rendeletnek hibája végül az is, hogy abból az időből való kalkulációkkal operált, amikor a fuvardíjak még kisebbek voltak, amikor az erdőből való kifuvarozás költsége ölenkint 2 pengő 50 fillért tett ki. Ilyen kalkuláció mellett valóban helytálló a budapesti feladó állomásra megállapított 350 pengő 100 mázsánkinti egységár. Közben azonban éppen a nehézségek folytán a fuvardíjakat is emelték a fuvarozók és ma mar nem 2.50 pengő, hanem 5—6 pengő ölenkinti egységár mellett hajlandók csak a fuvarosok fuvarozni. Ez a maximálási rendelet tehát revízió alá veendő és olymódon javítandó, hogy a maximált árakat nemcsak Budapest eladó állomásra, hanem az ország minden községére, vagy legalább járási székhelyére meg kellene számszerűen is állapítani, hogy azt a bonyolult számítási műveletet ne legyenek kénytelenek a termelők, vagy a kereskedők a legkisebb faluban is maguk elvégezni, hanem azt az árkormánybiztoöság állapítsa meg. Meg kell állapítani a maximális árakat nemcsak súly szerint, hanem ürméter szerint is és végül ha csak a súlyszerinti maximális árak meHett maradunk, akkor pedig azokban a községekben, ahol hídmérleg van, a hídmérlegelés r dí^át kell hatóságilag olyan alacsony díjtételekben megállapítani, hogy maga ez a mérlegelés se drágítsa a tüzelőanyagot indokolatlanul. T. Képviselőház! A széntermelést is fokozni kellene a lehetőség határain belül, hogy a szénnel pótoljuk a tüzelőanyagot azon a vidéken is, aliol inkább fával szoktak fűteni; továbbá esetleg a vasúti fuvadíjtételek mérséklésével vagy kedvezményes díitételek megállapításával is elő kellene mozdítani azt, hogy az erdőkben kitermelt és a miniszter úr szerint az ország 102*
