Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-688

6 88 Az országgyűlés képviselőházának 156, tüzelőanyagszükségletét biztosító mennyiségek olcsó díjtétellel és az áru nagyobbmérvű megdrágulása nélkül a fogyasztói helyekre jussanak, T. Képviselőház! A miniszter úr már költ ségvetési záróbeszédében megnyugtató kijelentéseket tett. Én azokat megnyugtatóknak tekintem, a probléma megoldása tekintetében. Nem ismétlem meg interpellációm tartalmát, mert azt a jegyző úr már volt szíves felolya&m, de arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat és az iparügyi miniszter urat, mint akihez a szénbányászat tartozik és akihez — lévén egy személyben kereskedelem- és közlekedés ügyi miniszter is, az áru elosztása tartozik, hogy a jövőben is méltóztassanak megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a téli tüzelőanyagellátás te kintetében a nehézségek, a zavarok megszűnjenek. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólni. Bárczay János földmívelésügyi államtitkár : T. Képviselőház! A házszabályod 134. §-a értelmében a földmívelésügyi miniszter úr nevében és megbízásából Tornyos György t. képviselőtársam interpellációjára a következőkben van szerencsém a választ megadni. Az interpelláció első részére a Festetics Domonkos gróf t, képviselőtársamnak adott válaszomban már megfeleltem és kérem a t. Házat, méltóztassanak ezt tudomásul venni. Ami az árkérdésre vonatkozólag t. képviselőtársam interpellációját illeti, arra a következőkben van szerencsém válaszolni. Ürméterenként 2 pengő 50 filléres szállításig árakat kalkulálva, 350 pengős árat állapítottunk meg. Azóta a fuvarköltségek emelkedtek s ma körülbelül 5—6 pengőt tesznek ki, úgyhogy ennekfolytán ez az ár 400—450 pengőre emelkedett. A földmívelésügyi kormányzat mindent elkövet arranézve, hogy a termelők és a fogyasztók érdekeit összhangba hozza, hogy a faárakban lényeges áremelkedés ne álljon elő. Joppen ezért a honvédelmi miniszter úrnak kiadott rendelete értelmében megvan a mód és lehetőség arra, hogy ne csak a közmunkák, hanem — mint az előbbi interpellációra adott válaszomban volt szerencséül kijelenteni —

r a fuvarok is igénybevehetők legyenek a fa leszállítására. A képviselő úr a faellátás terén beállott nehézségekkel kapcsolatban tulajdonképen sajátmaga is megadta a választ, amikor utalt arra, hogy tulajdonképen a múlt évi kemény tél, azonkívül a behívások folytán igénybevett munkaerők és fogatok hiánya idézték elő azt, hogy a faellatasban bizonyos nehézségek álltak he. A földmívelésügyi kormányzat megtalálta és a jövőben is mep; fogja találni a módját annak, hogy az ország tűzelőanyagellátását minden tekintetben biztosítsa; megnyugtató választ adok tehát arranézve, hogy a faellátás ma már a normális keretek között mozog ás minden remény megvan arra, hogy a télen sémi féle komoly nehézség nem fog felmerülni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Kérdem az államtitkár urat, hogy az iparügyi és a kereskedelem- és a közlekedésügyi miniszter úr nevében is méltóztatott válaszolni'? (Bárczav János államtitkár: Igen!) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ilyen érteidéae 19'40 november 20-án, szerdán. lemben a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Szabó Gyula képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció az iparügyi miniszter úrhoz a sokgyermekes ipari és bányászmunkáscsaládok szociális gondozására a gyargon dozónői intézmény kötelező felállítása és általánosítása tárgyában. Kérem az iparügyi miniszter urat, hogy mindazon vállalatoknak, gyáraknak, ahol az alkalmazottak száma az 500 főt meghaladja, vállalati költségen gyárgondozónő, illetőleg a szükség szerint gyárgondozónők beállítását ajánlja. A különösen sokgyermekes munkáscsaládok különös gondozásra szorulnak. Az Oti.-jellegű egészségügyi ápoláson, a havonkénti családi bér segítségén kívül voltaképpen az általános emberi gondozás az, ami hiányzik támogatásukból. Tanácsadás, ügyes-bajos dolgokban való segítség, a gyermekek iskoláztatásának, valamint munkahelyének előkészítése, megszerzése, továbá gyakorlati segítség az anyának betegsége esetén mindmegannyi korszerű és szociális feladat. Ezek ellátása nélkül egyes családok gyakran nagyobb bajban vannak, mint amikor csak anyagi nehézségekkel küzdenek. Ha az embergondozásnak, e családvédelmi munkának módja beválik, kérem, tegye általánosan kötelezővé az iparügyi miniszter úr a gyárgondozónők f alkalmazását. Egyidejűleg gondoskodjék arról, hogy a meglévő gyárgondozónői tanfolyam az igényeknek megfelelően kibővíttessék és kellő támogatást kapjon.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Képviselőház! Az ipari es bányamunkásság szociális gondozásának kérdésében egy olyan részletet vagyok _ bátor szóváte.nni és interpellációmban a miniszter úr elé terjeszteni, amely közvetve kihat a munkavállalók képességeire és munkakedvére is, de közvetve iparfejlesztési kérdés is. Joggal kérdezhetné valaki, hogy a családgondozás a fent megemlített kérdésekkel hogyan van összefüggésben? Viszont az, r aki ismeri a munkásság helyzetét, erőfeszítéseit, bizonyára velem együtt helyt ad annak a megállapításnak, hogy sz öröm eleme nélkül dol

: gozni igen nehéz, sőt nem is^ lehet. A családi élet örömeit igyekszik biztosítani a gondozás. Ami pedig az iparfejlesztés kérdéseit illeti családi vonatkozásban, ott ezidőszerint intézményes gondoskodás nem történik arról, hogy az iparűző. főleg a szakiparos vagy szakbányász emberek gyermekei kellő számmal, de minden körülmények között legalább olyan számban maradjanak meg az atyáiktól űzött foglalkozás mellett, amely nemzeti szeumontból fontos. E foglalkozás-átörökítés mellett a család gyermekei, egy vasry két gyermek minden bizonnyal tovább fejleszti^ a szaküeryességet annak a szakmának űzésében, amely így családinkban örökítéssé válik. A korszerű segítség, a modern szociálpolitika arról beszél, hogy a bér korszerű rendezése — értem alatta elsősorban a bér minimalizálását — továbbá a családi bérpótlék bevezetése mellett családi gondolással is kíván segítségére sietni a munkavállalónak ú^y, ahogy említettem, közvetett módon. Az 1933. év óta hazánkban megkezdett gyá^gondozónői munka, amely szociális, egészségügyi és kulturális