Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-138

76 Az országgyűlés képviselőházának 1 tént azonban a jogakadémiák tanulmányi rendjének korlátozása, amennyiben az államvizsgarendszer megszűntével a jogakadémiák hallgatói ma már csak egyetemeken tehetik le a jogi tanfolyamot befejező vizsgákat, illetőleg szigorlatokat. Ennek következtében a jogakadémiáknak három esztendőt akár kitűnően is elvégző és azután alapvizsgákat tett ifjai a negyedik évben valamelyik egyetemnek lesznek úgynevezett mezei Jogászai, s akkor elmennek vizsgázni az egyetemre, ahol sem ők nem ismerik a tanárokat, sem a tanárok őket, ahol sem a szellemet, sem a tudományok alapvető elemeit nem sajátították el. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Éppen ezért a most előkészületben lévő — sajnos, túlságosan sokáig tart az előkészület — jogi oktatási reform kapcsán a jogakadémiák teljes megszüntetését vettem tervbe. Most azonban e törvény kapcsán csupán korlátozni kívánom a jogakadémiákat, korlátozni kétéves jogi tanfolyamú akadémiára, ahol az első és második^ alapvizsgát a jogász leteheti. Ha a jogakadémiák fenntartói és a jogakadémiák taníarai komolyan töltik be hivatásukat, ha a tanárok és tanulók egyaránt intenzíven foglalkoznak egymással, ha a hallgatók járnak a jogakadémiára, a tanárok pedis tanítani fogják összes hallgatóikat, akkor ezeknek a kétévfolyamos jogakadémiáknak igenis hivatásuk van a magyar jogi oktatásban, mert jó intézeti, szemináriumi oktatásban részesült jogászok mehetnek az egyetemekre,, hogy ott továbbfolytassák tanulmányaikat. Ha azonban ezt a hivatást félremagyarázzák s a hallgatók továbbra is csak vizsgázni kívánnak bejárni a jogakadémiára, és a tanárok nem fogják azt a fáradságot venni, hogy minden hallgatóiukkal rendszeresen foglalkozzanak, akkor a jogakadémiákat az idő meg fogja ölni. Teljes őszinteséggel beszéltem erről a kérdésről, (Helyeslés.) mert utat akartam nyitni annak, hogy a jogakadémiák jövőre megfelelő helyet foglaljanak el a magyar felső oktatásban, s ezért — én úgy hiszem — a jövő nem gánccsal, hanem köszönettel fog illetni. Az egyetemek redukciójáról szólva, erre bizonyos okot láttunk még néhány hónappal ezelőtt is az értelmiségi túltermelésben. Az értelmiségi túltermelés méretei meglehetősen alábbszáll tak. Vannak egyes szakmák, ahol már keresni kell a fiatalokat, (Ügy van! Ügy van!) mint az orvosi, a műegyetemi, úgynevezett mérnöki karon. (Egy hang jobb felől: Vegyészeién!) - Vegyész volna, csak nincs elég hely kiképzésükre, mert a vegyészeire többen jelentkeznek, mint amennyi hely van. A incírnöki karra — értem a mélyépítési, a vízimérnöki, kultúrmérnöki és földmérnöki szakokat — már nem jelentkeznek kellő számmal. Ezzel szemben a jogi karokra és a bölcsészeti karokra még ma is mértéktelenül sokan jelentkeznek és éppen ezért a budapesti egyetem rektorának azon tegnapi bejelentését, hogy az egyetemen a jogász hallgatók száma csökkent, — ami egyébként imind a négy egyetemiem omutatkozó tünet — bizonyos fokig a mai időpontban örvendetes jelenségnek látom (Ügy van! Ügy van!) és éppen ezért remélem, hogy a jogi akadémiák felső évfolyamú oktatásának és a szegedi egyetem jogi oktatásának megszűnte után olyan számban lesznek az ?gyetemen joghallgatók, hogy a tanárok megfelelő intenzitással tudnak majd foglalkozni a hallÏ. ülése 19U0 október 10-én, csütörtökön. gatókkal és ezáltal a jogi képzés tökéletesebbé válhat. A magyar fiatalsághoz innét az országgyűlés házából intézek felszólítást, hogy a pályaválasztásnál ne a pillanatnyi konjunktúrákhoz igazodjék. Ha ma az orvos talán nem részesül abban az anyagi megbecsülésben a hosszú orvosképzés után, mint esetleg a vegyészmérnök, vagy más pályát választó, ne gondolják, hogy így lesz akkor is, amikor ők az egyetemet elvégezték, öt év tanulmányi idő, azután a különböző szakorvosi képzésekhez szükséges újabb öt esztendő tökéletesen más állapotokat hozhatnak. Példa rá a tanári és tanítói túltermelés. Klebelsberg Kunó annakidején megindította az elemi iskolai építéseket és a középiskolák átszervezését. Egyszerre ezrével rohantak a fiatalok a tanári és a tanítói pályára és az ered- , meny az volt, hogy még ma sem tudtunk valamennyi tanár, különösen tanárnő és tanítónő elhelyezéséről gondoskodni, s csak az ország területének meggyarapodásával, a tanulók számának fokozódásával vagyunk képesek ezeket a tanerőket felhasználni. Menjenek az ifjak orvosnövendéknek, mérnöknövendéknek, gyógyszerésznövendéknek, oda, ahol hiány van és ne igyekezzenek azokra a pályákra, amelyek talán ma nagyon gyümölcsözőknek látszanak anyagi tekintetben, de később hasonló sorsban fognak részesülni, mint a most említett pályák. Es éppen ezért nem vagyok hajlandó a Turul Szövetség ma hozzám juttatott beadványának azt a kívánságát teljesíteni, hogy szüntessem meg a korlátozást a karokon tanulók felvétele tekintetében. Nem a tanulást akarom korlátozni, hanem szükségesnek tartom a fiatalság irányítását bizonyos pályák felé, mert ha ez nem történik meg, a jövőben nem fogunk megfelelő szellemi munkástömeget kiképezni és nem tudjuk odavinni a fiatal munkaerőket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Az újjászervezés, amelyet a törvényjavaslatban bejelentek, igen nehéz feladat elé állít bennünket. A tanév kezdetén vagyunk. Tíz nap múlva kívánjuk megnyitni a kolozsvári egyetemet és november 1-én újabb 10 nap múlva a tanítást meg akarjuk kezdeni. Sürgősen kell evégből e törvényjavaslatot is letárgyalnunk, hogy a megfelelő intézkedéseket megtehessük. Ez a sürgősség, de magának az átszervezési munkának a természete is indokolja ezeket a széleskörű felhatalmazásokat, amelyeket e törvényjavaslat a vallás- és közoktatásügyi miniszter részére ad 6. és 8. §-ában. A miniszteri biztos kiküldésének lehetőségét, az átmeneti rendelkezéseknek rendeleti úton való szabályozását mindenki természetesnek találja. Aggodalmak merültek fel a tanári kinevezésekre történő előterjesztések és a tan díjkárpótlás megszüntetése tekintetében. A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem részéről kaptam egy beadványt, amely beadványban a Pázmány Péter Tudományegyetem tanácsa aggodalmasnak találja e törvényjavaslat 5. §-át, amely szerint a tudományegyetemnek tanárait a miniszter előterjesztésére Magyarország kormányzója nevezi ki, de ez az előterjesztés az egyetemi tanárok és tanácsok meghallgatásával történik. "Üsry véli, hogy ez a törvényes rendelkezés ellentétben áll az egyetemek tanármeghívás és tanárkijelölés tekintetében gyakorolt jogával. Ez téliesen téves értelmezés, a törvényjavaslatnak ez a szakasza szinte szószerint követi az 1872., 1912. és 1934. évi egyetemi alapító törvények szövegét, amelyek ugyanezt fejezték ki, csak most sza-