Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. balosabban szövegeztük, mert a korábbi törvények félreértésekre adhattak alkalmat. A vidéki egyetemeken úgy is alakult ki azok alapján a gyakorlat, hogy a miniszter csak a karokat hallgatja meg, vagyis f* szaktesttiletet, de nem hallgatja meg az egyetemi önkormányzatot képviselő tulajdonképpeni hatóságot, a tanácsot és a rektort, ők csak a posta szerepét töltötték be a vidéki egyetemeknél; itt tehát a javaslat jogkiterjesztést jelent számukra, ugyanannak a gyakorlatnak, szabálynak elfogadását, amelyet a Pázmány Péter Tudományegyetem évszázados szokása alakított ki. Ami a másik kérdést, a meghívás és a jelölés jogát érinti, azt senki korlátozni nem akarja. Méltóztassék tudomásul venni, hogy magam is egyetemi tanár voltam, éltem az egyetemi autonóm életben és a magam részéről az önkormányzatot az egyetem tudományos fejlődése érdekében szükségesnek tartom. A jelölés jogát nem szokták a miniszterek megsérteni. Én az utóbbi harminc esztendőben egyetlenegy esetről tudok, amikor kari jelölés nélkül valakit egyetemi tanárrá neveztek ki. (Felkiáltások a baloldalon: Ádám!) Egyetlenegy ilyen eset volt, az is országos ellenhatást váltott ki. Nyolcesztendős miniszterségem alatt nem történt meg, hogy nem jelölt egyént javaslatba hoztam volna, vagy megkíséreltem volna olyannak kineveztetését. A jelöléseknél rendszerint az első helyen jelöltet veszem figyelembe. Előfordult kétszerháromszor, hogy a második vagy a harmadik helyen jelöltet terjesztettem elő jogomhoz képest a Kormányzó úr elé, de olyankor maguknak az illető egyetemeknek a tanárai legtöbbször elismerték, hogy helyesen cselekedtem, mert a személy szerint arra alkalmasabbat választottam ki. Ne méltóztassék tehát az én professzor kollégáimnak az egyetemi önkormányzatot félteni tőlem. Viszont én egy kérést intézek hozzájuk: méltóztassék élni ezzel az autonómiával. Olyan irányban, amely esetleg kellemetlen. Sokszor elmondtam az egyetemi hatóságok vezetőinek, a rektoroknak és a tanácsok tagjainak, éljenek azokkal a jogokkal. Vannak igen szép jogai az egyetemi hatóságoknak. Például ellenőrizheti a saját működését, ellenőrizheti a karok és a tanárok működését és mi tanárok, akik teljesítettük hűségesen és becsületesen a kötelességünket, csak Örömmel fogjuk venni, ha az a tanács eljár azokkal szemben, akik esetleg nem méltók^ az egyetemi tanári névre. (Elénk taps. — Rajniss Ferenc: Nemi ötvenesztendős jegyzetből tanítani, az sem rossz!) Az egyetemi tanárnak kötelessége haladni a tudománnyal, az egyetemi tanárnak kötelessége a maga tudományszakában dolgozni, tanítani és publikálni. Amelyik egyetemi tanár ezt évtizedeken keresztül nem teszi, az nem méltó az egyetemi tanári székre. (Ûmi van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps.) Kijelenthetem, hogy a magyar tudományegyetemek tanárainak igen kis százaléka az, amelyre ez a bírálat jogosan alkalmazható. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A következő szakasz felhatalmazást ad a miniszternek arra. hogy az első szervezés alkalmával ne hallgassa .meg az érdekelt egyetemeket, hanem a saját kezdeményezéséből tegyen előterjesztést a Kormányzó úrnak. Ez nem is lehet a szervezés alkalmával másképpen, mert hiszen akkor még meg sem alakultak azok a karok és azok az egyetemek, amelyekről szó van, így tehát a megalakulás előtt nem is adhatnak véleményt a miniszterllése 1940 október 10-én, csütörtökön. 77 nek. Természetesen a miniszter igyekszik a legjobb lelkiismerete szerint, a tudományos és szakszempontok szerint és az ifjúság nevelése szempontjai szerint kiválasztani az arra alkalmas kiváló embereket. _ A tan díj jutalék megszüntetése és a tandíj karpótlás mint tanári illetmény bevezetése tekintetében a 9. § felhatalmazást tartalmaz. Ezzel a felhatalmazással olyképpen kívánok élni^ hogy természetesen előzetesen az egyetemi hatóságot, az egyetemi tanári karokat is meg kívánom hallgatni. Mielőtt azonban ez az intézkedés megtörténnék, már most bejelentek egy régen tervezett intézkedést. (Halljuk! Halljuk!) f A pénzügyminiszter úr az 1940'41-es tanévre szíves volt átvállalni az úgynevezett tandíjkárpótlás vagy tandíjjárulék és az úgynevezett fenntartási pótdíj és járulék «.nyagi terhet; így ennek kikapcsolásával most már megvalósíthatom az egyetemen is a középiskolában és a polgári iskolában minden bírálat ellenére nagyon jól bevált progresszív, helyesebben degresszív tandíjrendszert. Ezzel a rendszerrel segíteni kívánok mindazokon, akik arra rá vannak utalva, segíteni kívánok a magyar nép tehetséges, felső, elméleti tanulmányokra alkalmas, a tudomány müvelésére hivatott kiváló fiain. (Helyeslés és taps.) Nem vagyok hajlandó e tekintetben különbséget tenni fiú és fiú között, leány és leány között azért, mert különböző társadalmi rétegből származnak. (Taps.) A népi tehetségeket keresem és támogatom (Helyeslés és taps.), de nem vagyok hajlandó semmi körülmények között sem támogatni a diploma után járó tehetségtelenséget (Helyeslés

h nem vagyok hajlandó támogatni a kontraszelekciót, azt a félművelt szellemi proletariátus kialakulására irányuló törekvést, amelyet a szomszédos utódállamokban tapasztaltunk. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) A visszaszerzett területeken azt látom, hogy ott egy mesterséges értelmiség-termelési törekvés folyt az utódállamok részéről, ami nem egészséges, hiszen nem is lehetett egészséges, mert a magyarság rovására ment ez a rendszer. (Ügy van! Ügy van!) Ezt nem lehet követnünk. Mi átvállalunk az állam és az adófizető polgárok számára bizonyos terheket, hogy az ifjúságnak szegényebb, de tehetséges rétegét megsegítsük, de ennek a tehernek egy részét át kell vállalniok azoknak a jómódú, tehetős szülőknek, akiknek fiai bukdácsolnak, de akik azokat mégis egyetemen neveltetik. Éppen ezért progresszív lesz a tandíjrendszer. Nem tudok még pontos számokat bejelenteni,^ de számításom szerint az egyetemi hallgatóknak körülbelül 40%-a fog igen nagy tandíjmérséklésben részesülni. Ezeknek félévi tandíja 30—60 pengő lesz; körülbelül 20%-nak B0 pengő, 20%-nak pedig 60 pengő lesz az egész félévi tandíja. Ez nagyon sokat jelent, mert ma egyedül a tandíjmentesek fizetnek ennyit, akik az egyetemi ifjúságnak csak 5%-át teszik ki. Ma az ifjúság 70%-a 165 pengőtől 185 pengőig terjedő félévi tandíjat fizet. A jövendő rendszerben körülbelül az ifjúságnak 70%-a ennél jóval alacsonyabb díjat fog fizetni, viszont körülbelül 20%-a — ismétlem ezek ©sak hozzávetőleges számok — a mai színvonalon marad és 10% nagyobb összeget fog fizetni, körülbelül 240 pengőt félévenkint. Megvan az a réteg, amely az egyetemen ma ezt fizetheti. Ezenkívül igen széleskörű támogatásban részesül az ifjúság ösztöndíj, internátus, 15*