Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
Az országgyűlés képviselőházának ha itt lenne a miniszterelnök úr, az iparügyi miniszter úr, de a honvédelmi miniszter úr is, (Maróthy Károly: Hol vannak?) mert mind a hárman felelősek azért, hogy ezek az állapotok ma ilyenek. Mert ha a magyar munkás a bérmegállapítások alapján megkapja azt a nyomorult bérét, akkor emellett még állandóan üldözik, állandóan zaklatják, a termelést felfokozzák a tavalyinak majdnem kétszeresére és ezzel szemben, ha a túlhajtott munka következtében üzemi balesetet szenved, megbüntetik 3-—3Q pengő összeggel. (Maróthy Károly: Kell a zsidónak a szén, úgy-e?) Elnök: Csendet kérek Maróthy képviselő úr! Méltóztassék ezeket az állandó megjegyzéseket abbahagyni. (Maróthy Károly: Nagyon nehéz!) G ruber interpelláló képviselő urat kérem, méltóztassék bejegyzett interpellációjának tárgyához ragaszkodni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt teszi!) és erre nézve más alkalommal méltóztassék interpellációt bejegyezni, mert amit mond, az nem fér bele az előttem lévő bejegyzett interpelláció szövegébe. (Nagy zaj a szélsőbaloldaloti.) Ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéssel vitába szállni. Méltóztassék magát ahhoz tartani, amit voltam bátor kijelenteni. (Lili János: Szájkosár!) Lili képviselő urat rendreutasítom. Gruber Lajos: Egy esztendővel ezelőtt rámutattam és azóta is elébe tártam az iparügyi miniszter úrnak, hogy kijátszások történnénk a munkásság; kárára, mert bár felfüggesztették a munkaidőt szabályozó rendeletet, de nem függesztették fel azt a kötelességet, hogy a túlmunkáért túlóraszázalékot fizessenek és mégis ellopják a munkásságtól a túlmüszakok után járó pótlékokat. A Vida Jenők és Chorin Ferencek birtokában lévő bányavállalatok ellopnák a munkásság filléreit. 12—14 órás műszakokban dolgoznak a munkások. (Egy hang a széhőbaloldalon: Zsidó vadaskert!) Elnök: Kérem képviselő úr, ne méltóztassék ezzel a kérdéssel ilyen beállításban és általánosságban foglalkozni. (Maróthy Károly: Teljesen igaza van! A minisztereket nem érdekli ez!) Csendet kérek, képviselő urak! (MarAthv Károly: Hol vannak a miniszterek?) Maróthy képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani, mert ismételt r f igvelmeztfiíé • sem ellenére állandóan közbeszólt. (Zaj. — Maróthy Károly: Akkor lesz miniszter? — vitéz Lipcsey Márton: Nahát kérem, ez már sok! — Nagy soi a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Mátyás: Hallatlan, ez sok!) Csendet kérek! Méltóztassanak minden oldalon nyugodtan és higgadtan maradni és meghallgatni az elnöki figyelmeztetést. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Grufoer Lajos: Igen sokszor rámutattam arra, hogy a bányatársulatok a túlmüszakok után járó pótlékokat nemcsak hétköznapra, de még vasár- és ünnepnapra sem fizetik a törvényben megállapított módon. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: Hallatlan!} Kiszámítottam, hogy a dorogi és a tatabányai medencében havi 50—60.000 pengőt tesznek ki ezek az ellopott munkásfillérek. Kérdezem, hogy amikor itt állunk ea-v lehetetlen helyzetben, amikor a termelés csődbe kezd jutni, amikor itt van a tél a maga nyomorúságával, akkor helyes-e hogy a kormány csak 7 százalékos béremelést engedélyez és nem gondoskodik áriról, hogy a bérmegállapításról szóló rendeletek minden betűiét megtartsák. T. Képviselőház! Valahogy azt kell hinnem, hogy itt megint az az angol-zsidó machináció dolgozik, amely meg akarja zavarni ebben az országban a munkabékét, hogy itt egyfí137. ülése 1940 október 9-én, szerdán. 57 netlenség legyen, sztrájk legyen, zavarok legyenek, mert ez itt a Duna-medencében az ő érdekeiket szolgálná. (Ügy van! a széisőbaloh dalon.) Ismét figyelmeztetnem kell a kormányt, óvja meg a munkabékét, vessen véget a zsidó bányák gazdálkodásának, mert ha nem történik sürgős intézkedés, ha nem mennek zsírt és szalonnát szállító vonatok a salgótarjáni medencébe, akkor holnap 65-000 bányász fog sztrájkolni és akkor meg fog állni a magyar termelés és kérdezem én, ki lesz ezért felelős? (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Államosítani a bányákat!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a miniszterelnök és honvédelmi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, legyen szíves az interpelláció szövegét felöli vásni. Nagy Ferene jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök és a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz. , 1. A m. kir. honvédelmi miniszternek a rendes családi segélyezés egységes szabályozása tárgyában kiadott 55.055/eln. 18—1939. j számú körrendelete úgy intézkedik, hogy a családi segélyre rászorult, katonai szolgálatot teljesítő egyének segélye csak a katonai szolgálat idejére jár, annak végével megszűnik. 2. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak és a m. kir. honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a katonai szolgálatot teljesítők közül igen sokan éppen azokban a tavaszi és nyári hónanokban teljesítettek katonai szolgálatot, amikor téli ellátásukat biztosító munkájukat végezhették volna? 3. Tudja-e a m. kir. miniszterelnök úr, és a m. kir. honvédelmi miniszter úr, hogy a leszerelt katonák és családtagjaik igen nagy tömege a_ télre teljesen ellátatlan? .? 4. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr" és a m. kir. honvédelmi miniszter úr gondoskodni, arról, hogy a hazájuk ^iránti köteles hűségből szolgálatukat száz százalékig teljesítő katonák és hozzátartozóik ne az erkölcsileg megalázó, de összegében is elégtelen társadalmi könyöradományban részesíttessenok, hanem az arra rászorulók a rendes családi segélyben továbbra is hivatalosan részesüljenek?* Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. , Maróthy Károly: T. Ház! Ez a mai interpelláeiós nap számunkra igen tanulságos. Eddig azt gondoltuk, hogy a kormányt csak a zsidókérdés nem érdekli, kiderül ma, hogy a munkáskérdés sem érdekli és most ennél a fontos tárgyú interpellációnál látom, hogy ennél sincs jelen a kormány. Azt kell tehát hinnem, hogy a leszerelt katonák ügye sem érdekli a m. kir. kormányt. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációja tárgyával foglalkozni, amiről beszél az nincs bejelentve. Maróthy Károly: A leszerelt katonákról kívánok beszélni, ez az interpellációm tárgya. T. Ház! A ni. kir. honvédelmi minisztérium ismeretes rendeletei tisztázzák a kérdést és mea-adják a rendes családi segélyt azoknak, akik bevonultak, ihadbavonultak, azonban ez a segélyezés kizárólagosan és pontosan addig tart, míg maga a katonai szolgálat. Amikor az megszűnik, a segély maga is megszűnik. A nynv fo 1 y QTV1 án az eo-yík nemzeti szocialista képviselőtársam, Tatár 12*
