Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
5$ ' Az országgyűlés képviselőházának 137, ülése 1940 október 9-én, szerdán. Imre szóvátette már a niezc||azdasági munkások nehéz helyzetét abból kifolyólag, hogy katonai szolgálatot teljesítenek, nem tudják tehát a nyáron megkeresni a téli kenyerüket, Akkor a miniszterelnök úr felkelt, választ adott es azt mondta, hogy igenis szándékában van etzen a helyzeten segíteni és a mezőgazdasági munkásokat a kiadott rendelet értelmében támogatni fogja olyan mértékben, hogy legalább 30^-40—50 százalékát azoknak a béreknek, amelyeket nyáron megkeresni nem tudtak, igenis meg fogják kapni ezek az emberek. Így ezek a mezőgazdasági munkások, ha nem is sokat, de valamit kapnának, feltéve ha ezt a rendelkezést keresztülviszik, A miniszter vir azonban^ azt mondta akkor, hogy ez a probléma még nincs lezárva és nzentember 1-én meglátja, hogy milyen további kormányintézkedésekre van szükség. Kétségtelen, hogy szeptember elseje míiv elmúlt, azt biszem, ebben mines vita, éppen úgy elmúlt október elseje is. Ezen a téren nem lehet könnyen játszani a^ hónapokkal, mert a leszerelt magyar katonáknak megvan az H rossz tulajdonságuk, hogy szeretnének nalponta étkezni, ezért ez a kérdés aktuális és minden nap újabb és úiabb vád a kormány ( ellen, hogy ezt a kérdést megoldatlanul kívánja hagvní. T Ház! A miniszterelnök úr mindenesetre a múltkori nyári nyilatkozatával áttörte azt az elvet, hogy a leszerelt katonákkal nem kíván a kormány foe'lalko'zni, azokat nein illeti meg semmi öríjlnnk annak, hogy a mmiszterniÍnöÜt úr 'belátta, bo^v ez lehetetlen álláspont, 'ehetetlen elbocsátani a hónapokon keresztül katonai szolgálatot téliesített embereket minden Fillér nélkül, lioery telies r n ridegen é? hidegen epedjük őket a télnek, amely télben semmi néven nevezendő támogatást nem kapnak. T. H»z! Ismerjük a mezőgazdasági munkásság alacsony színvonalát. Tudiuk, hogy pr,T) pnr\y it keros. amennyiből val^hopv mecél a teilen és afkJkor eiz már szerinte elegendő is. Ha azonban tavaly evett kenyeret az a mezőgazdaságii munkás^ ebben az éviben csak fele akkora karait fog enni. Ha tavaly fűtött valamivel, az idén félannyi fája van. Ha^ tavaly mhá/íkódott, az idén fele aninvi piénwi i van ruházkodásra éppen az istmeretes rendeletek érteiméiben. ISTem lőhet azt mondani, hogy ar a havi 19. wnifrő vwe;y 8 penfő családi segély elegendő lett volna a család fenntartására vagy pláne afrra, hogy imé«? abból télire is el lehessen vailaimit tenni. Júliustól kezdje szolgálatot teljesítettem/ és í<rv^ közelről láttam azt a hallatlanul lelkes áldozatkészséget, amely a magyar hadsereg mindem egyes taigiáíban, a legényedben es a tisztekben egvaránt mutatkozik. (Tapa a széhőhrtWdalon). Láttam azt. hogy nem egyedüli kötelességteliesítéis vezeti őket, hanem magyar lelkűknek, magyar színüknek miniden vágva az. (hogy igenis, a hazájukért a legnagyobb áldozatot hozzák meg. T. Ház! Azt kérdezem, hogy vájjon most mi lesz ezekkel az emberekkel, mi lesz a mezőgazdasági munkásokon túl a városi proletarsag gal. mi lesz az ipari munkással, mi lesz a nan számossal, mi lesz az önálló iparossal és Kereskedővel, akiknek semmi, de semmi leieto^egnk sincs arra. hogy a télre felkészüljenek, hiszen az egész nyáron és tavasszal katonai szolgalatot teli esi tettek? . . Azt állítiuk. t. Ház, hogy amennyire helyes, hogy rendeletek jelentek meg arról, hogy a köztisztviselők is kapják meg legalább részben a fizetésüket, annyira helytelen az, hogy a ma; gán tisztviselői és köztisztviselői társadalmi osztályon kívül más osztályért nem történt intézkedés és az iparosok, a kereskedők és munkások társadalmi osztályával egyáltalán nem törődött senki. T. Ház! Százezrek és százezrek állnak mostleszereltem a hadseregből kiváltán és teljesen bizonytalanul a tél előtt. A miniszterelnök úr hivatkozott a nyáron arra, hogy a honvédelem kötelesség és hogy ez a kötelesség mindenkit egyformán terhel. Ebben igaza van a miniszterelnök úrnak, csak abban nines igaza, hogy ez a kötelezettség egyforma áldozattal jár minden társadalmi osztály részéről. (Ügy van! a szélső-, baloldalon.) Amikor a Felvidék megszállása befejező 1 dött, a lövészcsapatok ügyét kénytelen voltam idehozni a Ház elé és akkor elmondottam azt, hogy éppen a legszegényebb társadalmi osztály vállalja a legnagyobb áldozatot ebben az országban, azok, akik két kezük munkája után élnek, akiknek nines több keresetük, pontosan csak annyi, amennyi a megélhetésükfhoz egy napra vagy egy hétre szükséges és természetesen a katonai szolgálat is ezeket sújtja a legjobban. Munkájuk nincs, ábránd az, hogy ma valaki el tud helyezkedni, a bányák, a vállalatok és a gyárak ezrével bocsátják el a munkásokat, így nincs reményük arra, hogy elhelyezkedjenek, az iparban anyagszűke van, nem tud 'dolgozni a műhely es kisiparos. Az,t kérdezem, tehát, t. Ház, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel? A moratórium, amely addig szólt, amíg katonák volcak, egyszer véget ér és azt az adósságot, amelyet közben már peresítettek, amelynek kamatai és költségei vannak, majd csak kikeli fizetni. Kérdezem, hogy ezek a százezrek miből fogják az adósságukat kifizetni, kérdezem, hogy m-iből fizetnek házbért, lakbért, mivel tüzelnek a télen, miből nevelik fel a gyermekeiket, a/ért, hogy azok azután kiváló, derék magyar katonák lehessenek? T, Ház! A magyar katonának nincs szüksége ígéretekre, nincs szüksége jutalmakra, nem ezért teljesíti kötelességét, de a magyar hazának igenis, szüksége van áldozatkész ka tonákra és ki kell egyenlíteni azt, amit ők veszítettek azáltal, hogy nem tudtak a családjuknak kenyeret keresni. A magyar katona nem zsoldos és nem vár obsitot, de az együttérzést igenis, elvárja minden magyartól, elvárja.a törvényhozástól és méginkábh elvárja a magyar királyi kormánytól. (Ügy van! Úgy van! Taps a szélsobaloldalon,) T. Ház! Katonai erényekre mindig szükség van. Úgy is történhetett volna, hogy ezek. akik leszereltek, nem jönnek vissza onnét, ahová bevonultak. Katonai erényekre nemcsak most van szükség, a jövőben még sokkal inkább. lesz rá szükségünk, nekünk tehát éberén kell "vigyáznunk a katonai erények és magyar lelkiség épségére. A hősi lélek szabad kifejlesztéséhez — elismerem — semmiféle anyagi feltételek nem keljenek. Ez egészen bizonyos; de ezeknek az erényeknek teljes kibontakozásához, igenis, hozzájárul az a tudat, hogy ha pedig tőlem az Isten különös rendelése folytán hazám védelme azt követeli meg, hogy életemet adjam oda, akkor az én családom nem marad az utcán elhagyatottan, (hanem igenis, mellette van az egész magyar népközösség, nemzetközösség, . odaáll melléje, nem hagyja el és törődik vele. (Gruber Lajos: Tessék megnézni a német példát!) Jól mondják a képviselőtár
