Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

M Az országgyűlés képviselőházának ;..,; ÉlnokLAz interpelláló képviselő urat illeti -a szó. Matoïesy Mátyás: T. Ház! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol vannak a miniszterek?) Nagy sajnálattal kell tudomásul venni, hogy a-. ; miniszterelnök úr hiányzik. (Rapcsányi László: Csak már végérvényesen hiányozna! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Az a meggyőződésem, hogy rendkívüli horderejű kérdést kellett az ország színe elé hoznom. Azt hiszem, Magyarországon úgy a zsidóság, mint a feudális rétegek meggyő­ződhettek arról, hogy a nagy átalakulás az egész világon, elsősorban az európai konti­nensen lejátszódik, akár tetszik ez, akár nem. Most, amikor ez a nagy átalakulás itt dübö­rög a. magyar élet kapuján, azt látjuk *s látja az egész magyar tömeg, millió és millió ember, hogy ez a rendszer a magyar sors­problémákat megoldani nem tudja, mert nem is akarja (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) ezer és ezer érdekkötöttsége folytán. Ügy van! Ügy ißan! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Ebből a tehetetlenség­ből fakad a magyar milliók lelkében az a tu­dat, hogy ez a rendszer ezt az országot — sajnos, ezt nap mint nap látjuk — a csőd felé viszi, és ezért fordul a magyar milliók tömege egy új irány felé ebben az országban, ahol évtizedeken és évszázadokon keresztül a ma­gyar dolgozó tömegek érdekében vajmi kevés történt;^ most meggyőződéssel fordulnak az eszme új harcosai, az új emberek, becsületes férfiak felé, és ez a hit ma oly átalakulást formál, amely arra készteti a kormányzatot, hogy a legkülönbözőbb fogásokhoz nyúljon, hogy a nagy népi átalakulást lefékezze. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Megdöbbenve olvastuk és olvasta az egész prszág társadalma azt a nyilatkozatot, ame­lyet nyilván a miniszterelnök úr tudtával a kormány intencióinak megfelelően a külügy­miniszter úr szájába adtak, amikor a Gior­nale d'Italia tudósítója előtt nyilatkozott. Óriási meglepetés volt ez az egész ország szá­mára, nem azért, mert megpecséltelték a ma­gyar alkotmány fejlődését olyannak, mintha az 1848-ban Ibelga utánzat lett volna. Erről megvan a mi véleményünk, erről itt vitat­kozni nem kívánunk, hanem ebben a nyilat­kozatban sokkal súlyosabb dolgok vannak. Az van benne, hogy egy olyan alkotmányreform­ra van szükség, amely nem előre néz, hanem száz évvel kíván visszafordulni az 1848 előtti formák felé. És itt van egy nyilatkozat a tegnapelőtti »Magyarország 3. oldalán. A kormánypárt igen t. képviselőjének, Bálás Károlynak tollá­ból megjelent egy rendkívül figyelemreméltó írás, amely folytatása annak az alkotmány ­reformot bejelentő nyilatkozatnak. Bálás Ká­roly képviselőtársunk, a tudós professzor úr . nagyszerűen fejtegeti, hogy a magyar alkot­mány milyen ősi, milyen mélyen gyökerezik, amit megváltoztatni nem is lehet. Azt mondja (olvassa); »A szuverén szerv megválasztásá­nak és betöltésének a módja ellenben gyöke­res változásokon mehet keresztül, amelyeket természetesen többféle szempontból lehet meg­ítélni. A megítélésnek egyik legközérdekűbb szempontja pedig észszerűen sohasem fogja mellőzni azt a követelményt, hogy az ország szuverén Önrendelkezését megvalósítani hiva­137. ülése 19h0 október 9-én, szerdán. tott testület minél inkább olyanokból tevődik össze, akik értelmiségüknél és komoly elhiva­tottságukban szerzett tapasztalataiknál fogva arra legalkalmasabbak. Ennek a szempontnak megfelelő gyakorlati érvényesülése nélkül le­het szépen szavaló és zajosan követelő, vagy némán bólogató gyülekezeteket összehozni, de aligha lehet összehozni olyan testületet, amely az ország legfőbb javai lelett higgadt hozzá­értéssel és önérzettel sáfárkodik.« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: T. képviselőtársaim a másik oldalon ezzel száz százalékban egyetér­tenek, ez magától értetődik, de legyen szabad felolvasnom, vagy megemlítenem azt a vala­mennyiünknek a szemébe ötlő ökölnyi betűvel a tegnap déli kormány lapban, az Esti Újság­ban közölt azt a hírt, hogy a kormány gyors tempóban tárgyaltatja le az új zsidótörvényt és az alkotmányreformot. (Zaj a szélsőbalolda­lon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki aka­dályozza ebben?) Mi megdöbbenéssel vesszük ezt tudomásul, mert ahogyan kifejteni bátor leszek, e mögött mi súlyos akciókat veszünk észre, amelyek a politikai élet színfalai mö­gött játszódnak le. Itt arról van szó, hogy most a kormány, úgy látszik, amikor a teljes csőd felé jutott és amikor a népi erők kifej­lődése közeledik,... (Állandó nagy zaj a jobb­oldalon és a középen, zajos ellenmondúsok. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Salgótarján!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: T. Ház! Amikor mi azt vesszük észre, hogy a kormányzat nem azok­kal a kérdésekkei foglalkozik, amelyekre nézve nekünk és a magyar népnek ígéretet tett, kérdezem az igen t. Háztól és a kormány­tól, vájjon mi akadályozza meg abban, hogy a választásokon kihirdetett sürgős földreform­követelést megvalósítsa és mi az oka, hogy ehelyett most meglepett egy alkotmányreform sürgős letárgyaltatásával? (Zaj a szélsőbal­oldalon.) A választáson földreformot, adórefor­mot, közéleti tisztaságot hirdettek igen t. kép­viselőtársaim. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek, a oalolaaion! Matolcsy Mátyás: Ugyanakkor azt vesszük észre, hogy a kormányzat ahelyett, hogy ezeket a kérdéseket megoldotta volna, vagy csak elin : dította volna is a megoldás útján, a tegnapi hivatalos lap hasábjain megjelenik, hogy sür­gősen letárgyalja az alkotmányreform törvény­javaslatát becsomagolva ezt a nehéz falatot az új zsidótörvény ostyájába. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Nekünk az a felfogásunk, hogy itt egye : nesen a nemzeti szocialista átalakulás elleni merényletről van szó. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ha pedig a kormány­párt kételkedik abban, hogy a kormányzat más­félévi működése után igenis — újra állítom..— csőd felé viszi az országot, akkor válaszolja­nak arra, hogy Imrédy Béla kiválása mivel in­dokolható a másik oldalon. (Nagy zaj a jobbol­dalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Fogyogatnak lassan! — Zaj a középen. — vitéz Lipcssy Márton közbe­szól) Csendet kérek, képviselő urak, a középen. Matolcsy Mátyás: T. Ház! \ Nyilvánvaló mindebből, — hiszen ennek kifejtésére most itt mód nincs, de a következő interpellációk úgyis be fognak arról számolni — hogy a kormány ígéreteivel mi lett és mi történt. Be fogunk szá­molni a zsidókérdésről és még ezen az ülésna­pon a.földkérdés teljés csődjéről. Itt fogja

Next

/
Oldalképek
Tartalom