Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

Àz országgyűlés képviselőházának tendeig, egyetlenegyszer, csak mint i -börtönfegyenc szívhattam Erdély ' levegőjét. S nem mehettem el annak a két becsületben megőszült öreg székelynek a halottas ágyához, akiktől Isten után minden jót és szépet, állásomat, kenyeremet és székely véremet köszönhetem. Most már tudjuk, hogy mi a haza és hogy mit jelent az üldöztetés, mit jelent a hazátlanság és szenvedés. Aki ezt az érzést ismeri, aki a 22 esztendő üldöztetését le tudja mérni és aki látja a mártírok nevét a magyar Glóbuson aranybetűkkel felfestve, annak nem lehet nyugton végighallgatnia azt a sok pusztítást és üldöztetést, amit a megszálló román csapatok és maga a román kormány véreinkkel szemben elkövettek. Nem tűrhetjük azt, mélyen t. Ház, hogy a felszabadult, álsoviniszta érzelmek odaát a magyarságon lovagiatlan orgiát üljenek! Még élénken él bennünk a kamarillának divide et impera szelleme által szított Hóra—Kloska-féle lázadás, a zalatnai és a vizaknai vérfürdők 2916-ban az oláh betörés alkalmával elhurcolt ezernyi székely túsz áldozata, ^ akiknek nagyrésze ott az oláh fogságban tért meg a mindenható magyar Istenhez. Erezzük a 22 évi megszállás alatt véghezvitt könyörtelenségeket. Ezeknek emléke előtt és annak sok mártírja előtt itt ünnepélyesen újból hajtsuk meg ä hála, a kegyelet és a magyar szív tisztejetteljes zászlaját. Szívünk minden dobbanása, vérünk minden cseppje osztozik ezekben a leírhatatlan fájdalmakban. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Mi még ebben a pillanatban sem keressük a háború útját. Ma, amikor a tengelyhatalmak a nemzetközi szabadkőművességgel és az angol köpenybe bujtatott világzsidósággal szemben a nagy leszámolás harcát vívják, mi tudjuk, hogy Dél-Keleteurópa békéje a tengely győzelmét segíti elő, a tengely győzelme pedig Magyarország feltámadását és boldogulását jelenti. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról is, hogy Antonescu román miniszterelnökkel a tengelyhatalmak közvetítésével lehet beszélni, de ennek a beszédnek gyorsnak, azonnalinak kell lennie, énnek nem holnapután, nem holnap és nem ma, hanem már tegnap meg kellett volna történnie. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Mi nem keressük a gyűlölködést, mert éppen mi nemzeti szocialisták tudjuk a gyűlölködés ádáz pusztítását es az ezáltal okozott lelki kettéhasadást. Mi békében akarunk élni a szomszédainkkal, de elvárjuk a túloldaltól, hogy ők is hasonló lojalitást fognak velünk szemben tanúsítani. Nem érdekel bennünket a romániai zsidók kérdése, sőt tiltakozunk az ellen is, hogy ily eu eket Magyarországra becsempésszenek a menekülés cégére alatt. Nem érdekelhet minket az oláh búza és petróleum kérdése sem, mert ezt elintézik a tengelyhatalmak, és nem érdekelhet bennünket Dobrudzsa és Besszarábia, mert ezt elintézték a bolgárok és az oroszok. Minket ma egyedül csak az erdélyi területen és Komániában élő magyar, székely és csáugó véreink jelene és jövője érdekel, (pgy van! a szélsőbaloldalon.) Elvárjuk Éomániától. hogy Dabrudzsa és Besszarábia elvesztése fölötti bánatát vagy dühét nem fogja továbbra is lovagiatlanul az ottmaradt milliós magyar tömegen kitölteni. Ha e kérdésben a román államhatalom azonnal nem teremthet rendet, vagy ha nem tud, vagy nem akar rendet teremteni, meg vagyok róla győződve, hogy azoknak a tengelyhatalmaknak, amelyek parancsára a cseh erődök és az oláh Károly. ülése 19^0 október 9-én, szerdán. &1 vonal megnyíltak, lesz aunyi tekintélyük, hogy a további üldöztetést is azonnal és végérvényesen megszüntessék. (Ügy van! Ügy van!) Ha azonban a tengelyhatalmak úgy döntenének, hogy mi intézzük el ezt a kérdést, akkor legyen mindenki meggyőződve, hogy a magyarság egyetemessége milliós hadseregével és zrinyimiklósi katonái erényeivel együtt fog a magyar becsületért helytállni. Véreinket eltiporni, meggyalázni és üldözni tovább nem hagyjuk. (Elénk helyeslés és taps.) A »lassan járj, tovább érsz«-politikát azonban ennél a fontos és elsőrangú nemzeti kérdésnél tovább tűrni nem lehet. Nem vagyunk mi meggyőződve arról és nem bízunk mi abban, hogy a tengelyhatalmak is bíznának a mi rendszerünkben. (Ellentmondások jobbfelől.) Ha mi onnan valami jót akarunk még kapni s támogatást és tekintélyt, akkor egyszersmind véget kell vetni itt benn az országban a további tengelyellenes politikának és röpcédulázásnak. (Felkiáltások jobbfelől: Hol van ezf — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az utcán!) Felolvasni a legújabb • angol-zsidó vagy micsoda eredetű röpcédulákat nem »akarom, de leteszem a Ház asztalára azzal a kéréssel, hogy igyekezzenek ezek eredetét is azok a kiváló rendőrségi szervek kinyomoztatni, amelyek minden nyilas röpcédulát kinyomoznak. (Lili János: Postán mennek szét! — Csia Sándor: Itt vannak, tessék elolvasni! — Zaj.) Kérdem a miniszterelnök urat, aki nem tartotta szükségesnek, hogy interpellációmra választ adjon, hajlandó-e az idemenekült magyar, székely és csángó véreinknek emberi ellátást, emberi bánásmódot és segítséget nyiijtani? Hajlandó-e a további magyarüldoztetéseknek megfelelő erélyes lépésekkel véget vetni? És végül kérem a miniszterelnök urat, aki annyira hivatkozott a multakban a lelkiismeretvizsgálatra, vizsgálja meg a saját lelkiismeretét (vitéz Lipcsey Márton: Mi az már megint?) és ha úgy érzi, hogy az ő személye vagy a rendszer nem képes ebben az országban tekintélyt tartani és nem képes odakint érdekeinket megfelelően megvédeni, akkor vonja le a konzekvenciát (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lemondani!) és adja át helyét olyanoknak, akik rendet fognak csinálni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Matolosy Mátyás képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Csáky István külügyminiszter úr a Giornale d'Italia tudósítójának a magyar alkotmány reformjára vonatkozólag nyilatkozatot tett, amely nyilatkozatában leszögezte, hogy a magyar alkotmány 1848-ban idegen, belga mintára alakult ki és most az elkerülhetetlen alkotmányjogi reform alapjait illetően, vissza kell nyúlnia az 1848. előtti Ősi formákig? 2. Hajlandó -e a miniszterelnök úr nyilatkozni arra nézve, hogy a magyar alkotmányreform a népi lekötöttségtől mentesen, az 1848. előtti formák feudális kötöttségében nem nyúlhat újra vissza, mert az ilyen kísérletet, mely az elkerülhetetlenül itt dübörgő nemzeti szocialista átalakulás kijátszását, elodázását bizonyítja, a magyar nemzet nevében a világpolitikai áramlatokra hivatkozva, a legélesebben viszszautasítjuk. Budapest, 1940

% október 7. .Mától csy Mátyás s, k, országgyűlési képviselő.«