Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
50 Az országgyűlés képviselőházának gyakorlat szerint nyaranta 2—3 hét úgynevezett aratási szabadságot kaptak. Ez az aratási szabadság természetesen nem pihenéssel telt él, hánem^ elszegődtek a környező falvakba, hogy legalább valami külön többletet kereshessenek. Az idén ez a helyzet is megszűnt, meri nem kaptak szabadságot, tehát a dráguláson kívül még ez is nehezíti az ő helyzetüket. •; Nem azt mondom, hogy csak én magam jártam el ebben az ügyben. Azt hiszem kevés kéoviselő van itt jelen, aki ne járt volna kisebb-nagyobb fórumoknál ennek a problémának megoldása végett és mindezideig nem történt semmi Azt hiszem, ma már ez a miniszter úr számára is, de a mi számunkra is lelkiismeretben kötelesség. (Ügy van! Ügy van!) Lehet azt mondani, hogy nehéz az állam anyagi helyzete, --ezt valamennyien tudtuk és elismerjük — lehet felhozni akadályokat, akár az államvasutak anyagi helyzetéből vesszük azokat, akár a posta ^helyzetéből, méeris azt mondom, itt ma nem pénztári kérdésről van szó, hanem arról van szó. türjük-e tovább azt, hoery az állam éhbért fizessen a maga munkásainaki Tűrjük-e tovább azt. hogy amikor a keresztény állam családvédelmet hirdet és hajlandó súlyos összegeket a ( családvédelmi alap keretén belül arra fordítani, hogy az egyke« vidékeken újra gyermekek legyenek, ugyanakkor a vállalatok munkásainál kevesebb támogatást kapjanak azok az állam szolgálatában álló munkáscsaládok, amelyek ebből a szempontból is nagyszerűen, igazán példaadóan teljesítik kötelesséerüket, mert alig- találunk a sok ezer munkáistfvmegben olvanokat, akiknek ne lenne gyermekük, vag./ akiknek egy vagy két gyermekük lenne, a legtöbie négy-öt-hat. sőt tízaryermekes család. Ezektől mesrtagadnt a családi munkabérpótlékot, ez meghazudtoló sa annak a keresztény politikának, amit hirdetünk. Tisztelettel kérem a miniszter urat, adjon végre nemcsak ígéretet: ismerem az ő jószándékát, nehézségeit is. mégis azt kérem, ne csak ígéretet, hanem határozott választ adjon arra vonatkozólag, hogy ezek a munkabérek rendeztetnek, hogy méq- ma rendezteti ezeknek a munkásoknak családi béroótlékát is abban a mértékben, hogy legalább a tisztes«ésçes lakásuk, legalább a ruházatuk és leeralább a mindennani betevő falatíuk biztosítva legyen ezeknek az embereknek. (Helyeslés, éljenzés és taps > Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Közi Horváth képviselőtársam az államvasúti, úgynevezett nem ipari munkásság és a posta munkásság egyes kategóriáira vonatkozóan olyan sérelmeket^ sorolt^ fel, amelyeket nemcsak ő, hanem sok képviselőtársunk hangoztatott már a Ház szí^e előtt, amint, ezt a képviselő úr is mondotta. Az ő helyzetükkel foglalkozom mióta ez a kötelességem és most örömmel jelenthetem. — legyen szabad mondanom, igen nagy örömmel jelenthetem — hogy a legnagyobb diszkriminációt: a családi bérpótlék meg nem adását. a_ jövő esztendei költségvetésben, tehát 1941. január 1-től kezdődően sikerült kiküszöböltetnem. (Éljenzés.) Ezáltal mintesry 23.000 magyar államvasúti munkásnak 30.000 gyermeke részesül családi pótlékban, a postánál pedig az ipari < munkáságon kívül a havidíjasok, az óradíj-átalán#os órabéresek, a gépkocsivezetők s a takarítónők mintegy 3400 gyermeke részesül a családi pótlékban, tehát I • * 137, ülése 19U0 október 9-én, szerdán. összesen kereken 35.000 gyermek kapja azt a pótlékot, amelyet eddig törvényes rendelkezés híjján nekik nem lehetett megadni, de amelyének számukra való biztosítását a jelenlegi helyzetben a pénzügyminiszter úrral érveleseim alapján sikerült sikeresen megoldani. (Éljenzés és taps.) Amikor ezt Örömmel jelenthetem, kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És az órabérek? — Wirth Károly: 24 filléres órabérek vannak!) A pénzügyminiszter úr rendezi ezt az ügyet. Elnök: Felteszem la kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen! — Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Wirth Károly: Nem lehet tudomásul venni, hogy 24 fillér az órabér!) Következik Kö'zii Horváth József képviselő úr második interpellációja a kereskedelemés, közlekedésügyi, valamint iparügyi miniszter úrhoz. . Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelmi és iparügyi miniszter úrhoz az iparban és kereskedelemben foglalkoztatott munkások és egyéb kisfizetésű alkalmazottak munkabérének, illetőleg fizetésének a megélhetés drágulásának arányában való rendezése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az iparban és kereskedelemben foglalkoztatott munkások és egyéb kisjövedelmű alkalmazottak jó részének munkabére, illetőleg fizetése az időközben bekövetkezett drágaság miatt ma már a puszta megélhetést sem képes biztosítani? Gondolt-e a miniszter iir arra, hogy az elrendelt hétszázalékos munkabéremelés az egyes mezőgazdasági cikkek árának egyidejű emelése következtében alig változtat valamit az eddigi tarthatatlan helyzeten? ...... Szándékában és módjában van-e a miniszter úrnak rövidesen úgy intézkedni, hogy ezeknek az ipari és kereskedelmi munkásoknak, illetőleg alkalmazottaknak munkabére és. fizetése a megélhetés drágulásának arányában rendeztessék?« •'.';' Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Először is hálásan megköszönöm a miniszter úr válaszának egyik részét, amelyben ^ megígérte a családi bérpótlék rendezését. Sajnos, nem tudtam, az egész választ .tudomásul venni, mert nem kaptunk ígéretet arraVonatkozólag. hogy mi lesz azokkal a tarthatatlan órabérekkel. (Wirth Károly: Tudomásul vették, hogy 24 fillért fizetnek! — Mozaás a szélsőbaloldalon.\ T. Ház! Az elmúlt esztendő leforgása alatt a megélhetés költségei lényegesen emelkedtek. Ezt a drágulást,^ ezt az áremelkedést elsősorban a munkásság és a kisfizetésű alkalmazottak szenvedik meg. A munkásszervezetek vezetőségei felelősségük tudatában több memorandumban is az illetékesek elé tárták ezt a helyzetet, kérve, hogy valamilyen megoldást találjanak, mert hiszen a munkásság ' nagv részénél az úgynevezett minimális m-nnkabérek. amelyeket egy esztendővel ezelőtt állapítottak meg, már olyan alacsonyan álla?.
