Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
•Az"országgyűlés képviselőfíázmuűc esztendő alatt egy részének elszakítása folytán amúgy is szenvedett, iparostársadalmát teljesen koldusbotra és a tönk szélére jutott és most kis szőlőjében, amelyet azért szerzett meg, hogy munkájában kifáradva, ott kipihenhesse magát s vasárnaponként kilátogathasson oda, szintén a legnagyobb bajokkal küzd s az "a veszély fenyegeti, hogy ez a vagyona teljesen elpusztul és elárverezik. > Ezek voltak a társadalmi és nemzetpolitikai momentumok, amelyeket ki akartam emelni. De e momentumok mellett, sajnos, a legnagyobb és a legimminensebb baj, hogy ez a kérdés óriási szociálpolitikai problémává dagadt. A szőlő pusztulásának láttára a szőlőbirtokosság egyideig még folytatta a munkáját, permetezett, kapáltatott, ellenben, amikor június végén látta, hogy egész termése elnusz tul abbahagyta a mívelést, ami által Hegyalja keresztény nemzeti alapon álló munkástársadalmá^ak tízezrei váltak keresetnélkülivé. (Űgv van! Ügy van!) Ez a munkástársadalom becsületesen, tisztességesen eleget tett katona*! szolgálatának s tudjuk, hogy már ez önmagában véve is nagy hátrányt jelentett számára kereset szempontjából, hiszen a nyári aratástól elesett. Családtagjai, akik máskor a > szolőben napszámkeresettel bírtak, most kiejtették kezükből ezt a kereseti lehetőséget és Hegyalja munkástársadalma itt áll a tél küszöbén, úgyhogy sem őszi, sem tavaszi munkálatról szó nem lehetvén, éhezésnek, nyomornak, kétségbeesésnek van kitéve. Mi tehát a teendő! Zemplén vármegye főispánja, Fáy István, aki Hegyalja érdekeit mindenkor igaz magyar emberhez méltó jóakarattal és lelkiismeretességgel karolta fel. a közelmúltban értekezletet hívott össze, amelyen a földmívelésügyi miniszter úr is volt szíves magát képviseltetni és ott konkretizál tattak azok a kérdések és panaszok, amelyekkel én interpellációmban a földmívelésügyi, illetőleg a pénzügyminiszter urakhoz fordülni bátorkodom. Először is kérte az értekezlet: tétessék intézkedés a földmívelésügyi miniszter úr által aziránt, hogy a bor árát — a folyó évi termés kiesésének legalább némileg való ellensúlyozására — a termelési költségek színvonalának nagyarányú emelkedése miatt megfelelő színvonalon tartsa. Ez természetesen az intervenciós árakra vonatkozik. (Bodor Márton: ,Nincs már neki bora!) A tokajhegyaljai szőlősgazdák szőlőfelúiítási k ölesönére vonatkozólag, amelyet annakidején jóakaratból, a szőlősgazdatársadalom megsegítése szempontjából bocsátott a kormány rendelkezésre, de amelyet a szőlőbirtokosság képtelen volt visszafizetni, úgyhogy ma is adós körülbelül 1'5 millió pengővel, odakonkludál a kérdés, hogy a, kormány, ha ezt nem is engedi el, — és honorálni kell azokat a szempontokat. hogy nem is volna méltányos elengedni, mert hiszen voltak emberek, akik fizettek erre az amortizációs kölcsönre s ezek nem járhatnak rosszabbul, mint azok, akik nem fizettek — méltóztassék ezeket az amortizációs részleteket a t. földmívelésügyi miniszter úrnak a tőle telhető legtávolabbi határidőig kitolni. A jövő termelésig évre nedig méltóztassék a szőlősgazdák részére kedvezményes árú réz^álic, raffia és mütrágva kiszolgáltatását elrendelni. Az értekezlet óta felmerült még egy új momentum. A jelenleg fennálló törvénv ugyanis egyelőre gátat szabott a további szőlőtelepítéseknek. Tekintettel arra, hogy talán méo- ma is akadnak optimista emberek, akik szőlőteleKfiPVTSELÖHÄZI NAPLÓ VIL 137'. ütése 194-0 október 9-én, szerdán. 47 S pítéssel fognak foglalkozni (Mozgás balfelöl.) s ez szerintem a keresetnélküli és munkaalkalmat nem lelő munkásság szempontjából nagyon előnyös dolog, mert hiszen körülbelül ezer pengőt keres szakmányban kataszteri holdanként a rigolirozáson, odairányul kérésünk a földmívelésügyi miniszter úrhoz, méltőztas 1 sék aziránt intézkedni, hogy a Tokajhegyaljára vonatkozóan ez a tiltó rendelkezés felfüggő sztessék. A pénzügyminiszter úrhoz három kérésem Van. Az egyik a tokajhegy aljai szőlőingatlanok után a folyó évben kivetendő földadó-előírások és azok járulékai törlésének elrendelésére vonatkozik. E tekintetben már kaptunk bíztató szót. a helyi pénzügyigazgatóságok azonban azzal védekeznek, hogy aki nem jeletette be a károsodást folvó év augusztus hó végéig, az most már elesik attól, hogy ennek az igényének érvényt szerezhessen. Én erre azt mondom, ebben az esetben kivételt kell statuálni. Voltak jóhiszemű földbirtokosok, akik bona fide nem tették meg a bejelentést és ez az adómorál szempontjából is dicséretes, mert akkor még nem látták a pusztulás teljes képét és - nem is állott módjukban arról jelentést tenni. Csak dicséretükre válik tehát, hogy akkor nem jelentettek nagyobb kárt. olyat, mint amilven később tényleg bekövetkezett. Az volna a pénzügyminiszter úrhoz a kérésem, adjon instrukciót az alsóbbfokú pénzügyi hatóságoknak, hoo-y ezt a rendeletet ebben a tekintetben liberálisabban kezeljék. Másik kérésem a begyaliai borokra vonat : kozó fényűzési adó eltörléséhez fűződik. A jelenleg fennálló rendelkezés szeret minden as'/,úbor. értékre való tekintet nélkül és minden egvéb bor, amelvnek kimérési ára 2 penfő 50 fillérnél magasabb, továbbá minden palackbor. amelvnek ára a nal^k árát beszámítva, a 4 peno-őt moHhaladja. fénvi'ízpsí adó alá esik s'ez a fénvnzési forgalmiadó 15%. ha pedig közvetlenül a termelőnél vásárolt borról van szó, 18%. A tokanbegvaljai hegyközségi tanács mar többizben felterjesztette kérelmét a pénzügyminiszter ÚT-boz ennek «7 adónak eltörlése iránt. Azzal a kéréssel fordulok a pénzügyminiszter úrhoz, szíveskedjék fio-velembe venni, hogy most van erre igazán szükség és alkalom Méltóztassék ezt a luxusadót^ törölni, ha pedig az államháztartás eg ven súlyának megbontása nélkül nem volna lehetséges, felemelni, azt az értékhatárt, a m elv edriía- meg volt állani tv a. (HeIveftlés.) Szíveskedjék magasabbra tenni e>H a határt, hogv a jelenleg — # hála Istennek — emelkedett borárakat ne sújtsa, csak a kimön J dottan luxusborokat. Harmadik kérésem, amelyet utoljára hagytam s amely szintén a pénzügvmjuiszter ufhoz STtol. az. ho°v hail an dó-e és módjában ,y* n-e & károsult szőlősgazdákon az 1941. évi szőlőmunkáltatásokm katasztrális holdankint legalább 300 uengő államsegélvt folyósítani; amennyiben pedig- ez az álamháztartás tetemes megterhelése nélkül nem volna lehetséges, b^jland^-e a szőlőtermelés folvta+ását és a szőlőtermelésül foglalkozó munkások őszi és tavaszi keresetét biztosító más pénzbeli segítség nyújtására. Ismételten figyelmébe ajánlom a földmívelésügyi és pénzügyminiszter uraknak, főleg a Hegy al ián a k ezt a szóéi ál i s nrobl ém áj át, a kéri vér nélkül lévő miankást^meo-ekét és ennek előrebocsátása után tisztelettel k^rem, az^interpellációmban foglaltak meo-s7iMelécpt és/szíves jóindulattal való megoldását. (Éljenzés és H
