Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 15U. ugyanis az elmúlt néhány hónap alatt nem tudtak kellő tevékenységet kifejteni, mert <a bizottságoknak igen sok tagja katonai szolgálatot teljesített. A munkaidőrendezés kérdése majdnem teljes egészében elintézést nyert, amennyiben az építőipartól eltekintve az ipari munkavállalók munkaideje már 94%-ban szabályozva van. Ami a (munkásság fizetéses szabadságát illeti, az 1939. év nyarán valósult meg először a fizetéses szabadság intézménye, amelyhez 50%-os vasúti kedvezmény nyújtatott és amelyet a családfőn kívül a feleségre és a 14 éven aluli gyermekre is kiterjesztettünk. Ezt a kedvezményt a múlt év nyarán, bár a. nyár végét a rendkívüli viszonyok nagymértékben befolyásol rák, 76.000 család vette igénybe. Kikerült egy másik kedvezményt is biztosítani a munkásság részére. Kezdeményezésemre az érdekelt ipari vállalatok hozzájárultak ahhoz, hogy a rendkívüli fegyvergyakcrlatra bevonultak hozzátartozóinak az állam által juttatott segélyek 50%-át folyósítják havonként a folyó év végéig. A munkásság szociális helyzetének javítása érdekében az Országos Ipari és Bányászali Családpénztár az 1939. év januárjában kezdte meg működését. 1939-ben ez a családpénztár 15.400.000 pengő gyermeknevelési pótlékot fizetett ki. Az 1940. év első felében e kifizetett, pótlékok összege már 9,600.000 pengő. Figyelemmel a rendkívüli fegyvergyakorlatokról visszatérő munkásság elhelyezkedésé; nek megkönnyítésére, elrendeltem a rendkívüli viszonyok miatt felfüggesztett, munkaidőt szabályozó rendeletek hatályának visszaállítását, hogy ezzel is hozzájáruljak az időszaki munkanélküliség enyhítéséhez. A szociálpolitikai program első pontjaként óhajtom szerepeltetni a munkaközvetítés államosításának kérdését, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) amelynek^ végrehajtó szerve az Országos Munkaközvetítő Hivatal lesz. Ezt az intézetet új épületben kívánom elhelyezni, hogy a korszerű követelményeknek megfeleljen. (Helyeslés jobbfelől.) A telek megszerzéséhez és az épület felépítéséhez szükséges öszszegek biztosítva vannak. Gondoskodni kívánok még a gyermeknevelési járulék intézményének továbbfejlesztéséről (Helyeslés.) és ennek racionálisabbá téte^ lét akarom megvalósítani. Az országos ipari és bányászati családpénztár felügyelete alatt s a ma külön hivatali helyiségben működő nyolc szakmai családpénztárt a felépítendő Országos Munkaközvetítő Hivatal székházában óhajtom elhelyezni, hogy a szétszórt rendszer helyett egységes adminisztrációs keret fejtse ki működését. A tömegesen jelentkező újabb feladatok ellátása az iparfelügyelői személyzet létszám gyarapítását teszi szükségessé. Ezt a létszám gyarapítást ezidén csak hat fővel sikerült elérnem, úgyhogy az 55 főből álló személyzet 61 főre szaporodik. Meg óhajtok emlékezni az Önálló kisiparosok öregségi biztosításának kérdéséről is, (Halljuk! Halljuk!) amely kérdéssel a kézművesiparosság érdekképviseleti és szaksajtója bőven foglalkozott. Ebben a nagyhorderejű kérdésben még nemrégen is az volt a helyzet, hogy magának az iparosságnak körében sem alakult ki egységes vélemény abban a tekintetben, hogy az Öregségi biztosítás bevezetése kívánatos-e vagy sem. Ujabban már az iparosság érdekképviseletei egyöntetűbben állanak a kérdés megoldása mellett Éppen azért ülése 19 UO november 18-án, hétfőn. 533» előmozdítottam, hogy az Ipartestületek Országos Központja az ipartestületek bevonásával gyűjtse össze azokat az adatokat, amelyek ennek a kérdésnek a megoldásához szükségesek és az adatgyűjtéshez anyagi támogatást is adtam. (Helyeslés jobbfelől.) Az eddigi eredmény szerint a trianoni Magyarország kisiparos létszámának mintegy 90%-ára vonatkozik az adatgyűjtés és az adatokból megállapítható, hogy ha az öregségi biztosítást csak a 65 évesnél idősebb, önálló iparosokra kívánjuk kiterjeszteni, akkor is közel 9000 iparos, illetve ezek özvegyei és árvái ellátásáról kell gondoskodnunk, ami azt jelenti, hogy megközelítőleg mintegy 20 kézművesiparosnak kell előteremtenie egy-egy 65 évesnél idősebb iparos vagy egy-egy ilyen özvegy megélhetési költségeit. rr Ha a legszerényebben csak havi 30 pengőre méretezzük ezt az öregségi járulékot, akkor is ez minden iparosra legalább havi 1 pengő 50 fillér járulékfizetési kötelezettséget ró, ami különösen a falvakban élő • legkisebbiparosokra már bizony nem könnyű terhet jelent. Maga Németország, ahol a biztosítás az. utóbbi évtizedben különösen nagy fejlődóst mutat, csak egészen a közelmúltban valósította meg a kisiparosok kötelező öregségi biztosítását és így annak eredményessége tekintetében még nincsen áttekinthető képünk. Németország az öregségi biztosítás kötelékébe az 50 évesnél idősebb iparosokat egyelőre nem vonta be- Ezek közül az 50 évesnél idősebb iparosok közül a rászorulók a feltétlen szükséghez mérten karitatív segélyben részesülnek. Hazai vonatkozásban a kézműves iparosság öregségi biztosításának kérdése annyira nagyfontosságú és nagy horderejű, hogy megkívánja, hogy most egy további lépéssel menjünk előre, azzal a lépéssel, amelyet az előző kormányok szabtak meg ennek a problémának taglalására. f Munkásságunk sorsán kívül figyelemmel kísérem az iparban alkalmazott szellemi munkaerők életkörülményeit is; ezeknek a sorában fokozott figyelmet érdemel európai hírű mérnökségünk, amelynek érdekében a Mérnöki Kendtartás korszerű reformját óhajtom megoldani. A minisztérium már folyamatba tette a kamarai kényszert kimondó reform előkészítő munkálatait és azokat a legrövidebb időn belül be is fejezi. T. Ház! Már az elmúlt költségvetési évben bejelentettem, hogjr a kisiparosság életkörülményeinek tanulmányozására külön adatgyűjtést fogok megvalósítani. Ezt az adatgyűjtést nem tudtam elrendelni a rendkívüli viszonyok következtében, úgyhogy ez az adatgyűjtés a jövő nyárra marad. De foglalkozunk vele, mert a hazai kisipar kereteiben 230.000 kézműves iparos szolgálja a magyar gazdasági életet, alkalmazottaiknak számé természetesen ennél is több. A külpolitikai helyzet miatt a kisiparosság is lényegesen rosszabb viszonyok közé jutott mint az előbbi időkben volt. A nyersanyagbeszerzési nehézségek, a hitelezés terén beállott általános korlátozások, a katonai szolgálatra való bevonulások, a lakosság vásárlóképességének eltolódása nem maradhatott hatás nélkül a kézművesiparra. A magánrendelések kiesését részben ellensúlyozta ugyan az, hogy a kisipart a közszállításokban nagyobb foglalkoztatottsághoz juttattuk, mint az előbbi évben, kihasználtuk a kisiparosokat sokhelyütt közszállító csoportokba szervezetten és szövetkezetekbe szervezetten. Az immár tekintélyes-