Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
Az országgyűlés képviselőházának 154 munkaerő és az anyaghiány eí teuere is változatlanul erős ütemben haladt előre. .így az 1939. évben 92 község villamosítása fejeződött be, tehát a bekapcsolódás aránya ugyanaz volt, mint az előző esztendőben, amikor 93 községet kapcsoltak be, de lényegeden nagyobb, mint 1937-ben, amikor Összesen csak 27 községet villamosítottak. A legélénkebb villamosító tevékenység Fejér-, Győr-, Mosón-, és Sopron vármegyékben volt. Jelenleg 132 község villamosítását készítjük elő, ezeknek a munkálatoknak befejezése mintegy 5 millió pengő beruházást igényel. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy a villamosvezeték építése jelenleg TÚZ helyett már alumínium felhasználásával történik. A meggyarapodott ország 6504 községe közül, Erdélyt nem számítva ide. még 4887 község nincs villamosítva. Ennek a villamosítási programmnak a megvalósítása — — csak a részletvillamosítás — mintegy 250 millió pengő tőkét igényel, elsősorban is ilyen nagyságú tőkét kellene előteremteni, illetőleg a mai viszonyok között a nyersanyagot biztosítani. A községi villamosítás továbbfejlesztése csakis állami vagy valamilyen közületi támogatás mellett lehetséges. Ennek a közületi támogatásnak a megvalósítása érdekében a villamosítás fejlesztését előmozdítandó, alkalmas időben, amikor a nyersanyagellátást biztosítva látom, előterjesztést fogok tenni az 1931 : XVI. te. módosítására is. A villamosítás fejlesztését elérni csak ugy tudjuk, ha a szükségelt árammennyiség előállítására szolgáló energiacentrálék létesítéséről gondoskodunk, vagy pedig emellett a még meglévő centrálék között egészséges kooperációt létesítünk. A létesítendő üj erőtelepek közül első helyen a mátravidéki erőtelepet említem, meg, amely végső kiépítésében százezer lóerő teljesítőképességgel , a főváros energiaszükségletét fogja ellátni. Az új energiatelep megépítése mintegy 50 millió pengő beruházást igényel és felépülése még valamivel több mint két esztendőt fog igénybe venni. Hogy ez alatt az idő alatt is Diztosítva legyen a főváros energiaszükséglete, kezdeményező lépést tettem aziránt, hogy a bánhidai energiatelepet 30.000 lóerős gépegységgel bővítsék ki. Említést, teszek csak röviden arról, hogy Tiszalucon és Kesznyétén a községek határában és Ungváron most fejez/ődneík be az — egyik 5i)W, a másik 3000 lóerős — energiacentrálet i*>. Kárpátalja területén a Tisza vízszabályozása, illetőleg az öntözés megoldása céljából kiépítendő völgyzárógátak, különösen a Tarac folyó völgyében még további lehetőséget nyújtanak a vízierők hasznosítására. Ezt a vízierő tervet azonban feltétlenül összhangba kell hozni a most legutóbb visszacsatolt erdélyi terület vízügyi kérdéseinek az együttes megoldásával, mert különben, ha ezt lokálisan oldottuk volna meg, nem tudtunk volna olyan helyes gazdasági tervet kiépíteni, mint amilyent <a legrövidebb időn belül nemcsak kitervezni remélünk, hanem egyes részleteiben meg is valósítani. A meglévő telepek, energiacentráieli jobb kihasználása és az energiaellátás fokozottabb biztosítása érdekében elsőrendű fontossági! még a villamos müvek közötti kooperáció minél tágabb körű kiépítése is. E tekintetben a multba,n egy-egy szénmedencében egymáshoz közelfekvő energiatelepek között már kialakult az együttműködés és ezt az együttműködést továbbra is folytatjuk. Az elektrifikálá* harmadik legfontosabb ülése 1940 november 18-án, hétfőn. 531 része a helyes tarifapolitika és az energiaszolgáltatás korszerű rendezése. E téren már o, múltban is történtek lépések, amelyeket még folytatni fogunk a jövőben. Sajnos, itt a további lépések egyrészt az anyagi, másrészt a tőke előteremtésének a függvényei. A tüzelősizergazdálkodásunkban az 1939. év nevezetes fordulópont, mert a költségvetési ev második felében banyáink már teljes kapacitással voltak foglalkoztatva és 106 millió métermázsa szenet termeltek összesen, úgyhogy e mellett a termelés mellett már lényeges behozatalra is szorultunk. Az előző költségvetési évben 3 millió métermázsa szenet és 4'8 millió, tehát majdnem 5 millió métermázsa kokszot kellett külföldről importálnunk. Az 1940. évben még tovább fokozódott a szükséglet; s ezért a termelést még jobban növeltük, ezidőszerint a kapacitás-kihasználás felső határáig. Az év első nyolc hónapjában 77-6 millió métermázsa volt a termelés, 18%-kai több, mint az előző év ugyanilyen időszakában. A szükségletet azonban az idén sem fedezte a belföldi termelés; a külföldi behozatalt nagyobb arányban kellett fokozni, mint az előző esztendőben. T. Ház! A nyersanyagkérdés rendezésén túlmenőleg a termelés érdekében a tőkével kapcsolatos problémák is gondoskodásom tárgyát alkotják. Meggyőződésem, hogy a kormánynak rövidesen foglalkoznia kell az ipari hitelellátás problémájával. (Ügy van! Ügy van!) E probléma taglalása során nem akarok rámutatni azokra a részekre, amelyeket a magángazdaság magától is megold, csak arra utalok, hogy feltétlenül az ipar segítségére kívánunk lenni ott, ahol a hitelellátás tekintetében hiányosságok mutatkoznak. (Helyeslés.) Felfogásom szerint a közeljövőben még fokozottabban kell foglalkoznunk a középipari és különösen a vidéki ipari hitelellátás kérdésével. (Helyeslés.) Nagyfontosságú kormányzati programm az átmeneti gazdálkodás hitelellátásának megszervezése is. Az eljövendő új gazdasági rendben a kormányzat természetesen nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy nem érdekli az, hogy az egyes vállalatok miként gazdálkodnak. Ezért a vállalati revízió eszméjének továbbépítésével kívánok meggyőződni arról, hogy az ország termelő apparátusának olyan nagyjelentőségű része, mint az iparvállalatok, miként gazdálkodnak a rájuk bízott értékekkel. (Élénk helyeslés.) Mielőtt termeléspolitikai fejtegetéseimét lezárnám, meg kívánok emlékezni azokról az eredményekről, amelyek ipari fejlődésünk terén jelentkeznek. Megemlítettem, hogy ezer tonna teljesítményű alumíniumgyár létesítését, a továbbiakban pedig a Felvidéken is néhány ipartelep létesítését mozdítottam elő. Törekvésem az, hogv a honvédelmi vagy az «gyéb szükségletek kielégítésére szolgáló cikkeket előállító gyárakat a leghathatósabbar* támogathassam, akár, újjáalakításról, akár üzembővítésről van szó. Ennek megfelelően e?. év folyamán négy, összesen körülbelül ezer munkást foglalkoztató és mintegy négymillió ^engő tőke befektetését igénylő gyár alapítását tettem lehetővé a Dunántúlon olyan helyeken, ahol a mezőgazdasági munkákkal igénybe aem vett lakosság ezáltal munkaalkalomhoz jutott. (Helyeslés.) A textiliparban a decentralizáció elvének figyelembevételével egy további fésűs-fonógyár létesítéséhez biztosítottam, előzetesen - állami kedvezményeket. 82*
