Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 It foglalni, ugyanakkor pedig fel kell oszlatni a Gyosz.-t és minden munkaadószervezetet (Taps a szélsőbaloldalon.) és vagyonukat a közös magyar munkafront szervezete érdekében kell igénybe venni. T. Ház! Nem követelhetem meg egyetlen­egy magyar munkástestvéremtől sem azt, amit állandóan kérnek tőle, hogy adja fel a maga szervezeteit, helyezkedjék az úgyneve­zett nemzeti alapra, — ezt a frázist húsz esz­tendő óta halljuk — de ugyanakkor, amikor a szervezeteit feladja, ne kapjon a nemzettől ünnepélyes biztosítékot arra, hogy mi fog vele a jövőben történni, hogy és mint fogják ke­zelni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert szép dolog az, — s én szívem mélyéből hiszek benne — hogy egy nemzeti munkaközösségben sztráj­kolni tilos, de ha a kizsákmányolás lehetőségeit meghagyom, ha megtörténhetik az, hogy a nyolcórai munkaidőn túl lévő időre az igen t. miniszter úr rendeletileg megadja a 25%-os béremelést és ezt nem teljesítik, nem hajtják végre, én nem tudom a munkásságnak a sztrájkjogát sem megtagadni addig, amíg neki a munkához való jogát, a tisztességes megélhetéshez való jogát a magyar nemzet nem garantálja. (Ügy van! Ügy VOM! — Taps a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Akarjuk a gazdasági és a pénzügyi politika egész területére kiterjedő, a ( munka lendületét biztosító, egységesen irányí­tott nemzeti gazdálkodást, amely a termelés­nek a nemzet valódi szükségleteihez igazodó legtökéletesebb kifejlesztését biztosítja s amelynek egyrészt a honvédelem követelmé­nyei, másrészt a legszélesebb néprétegek élet­színvonalának emelése szabja meg az irányát. Erről a másodikról annyit óhajtok mondani, t. Ház, hogy ha a tömegek életszínvonalát, vásárlóképességét emelni nem tudjuk, akkor ne is álmodozzunk mi sem a magyar iparnak nagy felfejlesztéséről, sem a magyar nemzet­nek komoly megerősítéséről. A magyar nem­zeti munkaállam megteremtésében annak böl­cseleti alapja következtében az iparügyi mi­misztériumnak kellene lennie a dinamónak, a léleknek, annak a szervezetnek, amely mind­azt, ami'nincs meg, a leghatározottabban szor­galmazza és valóra váltja, az életbe átviszi. A társadalmi előítéleteknek igenis szerepe van a mi életünkben. Hiába akarjuk leta­gadni, külön kasztszerű? életet élnek Magyar­országon a különböző társadalmi osztályok s a munkának, a termelésnek, a munkáskérdés­nek nincsen meg az a központi életereje, amely megvan ma a nacionalista országokban. Itt a Házban is mindenféle lényegében mellé­kes kérdés sokkal nagyobb szenvedélyeket ka­var f#l, mint a munkáskérdés, amelynek tö­méntelen részlete mellett elsiklanak. Nem óhajtom a bányászsztrájknak általam tudott és ellenőrzött adatait a t. Ház előtt is­mertetni, mert nem tartom helyesnek maga­sabb nemzeti szempontokból, a vitára vonat­kozóan, amely itt elhangzott, csak annyit mondok: ha most három vagy négy hét után igaznak bizonyult az, hogy ennek a munkás­ságnak életnívóját anyagilag meg kellet javí­tani, ha kiderült az, hogy élelmezési ellátásuk nem volt jó, ha kiderült az, htogy a drágulás következtében vesztettek fizikai erejükből, ak­kor igaz volt ez három vagy né»y héttel ez­előtt is. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélső­baloldalon. — Stitz János előadó: Ez igaz volt, de azért nem kellett volna sztrájkolni!) ,Én ezen az alapon állok és ha három vágy négy héttel "ezelőtt igaz volt, akkor nekünk három ülése 1940 november 18-án, hßtfon, 527 vagy négy hónappal ezelőtt kellett volna gon­doskodnunk arról, íhogy ahol a legnehezebb munkát végzik a magyar iparban, a vasnak, az acélnak, a szénnek, a bányáknak a vidé­kein, ott az iparügyi miniszter úr rendelke­zéséből ezek az élelmiszerek, a nép élelmezésé­hez szükséges anyagok igenis mindig rendel­kezésre álljanak. Így van ez. minden állam­ban. Azt ugyanis utólag sem lehet megálla­pítani, hogy nem Volt a bányavidékeken semmi baj, akkor viszont azt kérdezem, miért méltóztattak nem 7, hanem — mint értesülök =*- 14, sőt 15%-ös béremelésekkel végre nyugal­mat teremteni ezeken a területeken? (Szöllősi Jenő: így igaz!) T. Ház! Semmiféle karitatív tevékenység kedvéért sem engedjük elsikkadni a lényeget^ ez a lényeg pedi^ az, hogy nemzeti munkarend­szert kell megteremtenünk a magyar tervgaz­dálkodás keretében, mert ez még nincsen meg. Állítom, hogy tisztán csak kényelmi, közigaz­gatási szempontokból — ezért baj, hogy a ma­gyar szociálpolitika a belügyminisztérium al­bérletébe adódott — (Derültség a bal- és a szélső­balodalon.) van méa- meg a magyar szociálde­mokrácia szakszerveti rendszere, mert a ma­gyar nemzet közös érdekei szempontjából már réges-régen meg kellett volna oldani ezt a kér^ dést és meg kellett volna teremteni azt a nem­zeti munkásrendszert, amelyben a munkás sok­kal kevesebb szakszervezeti dijat fizet, de azt minden magyar munkás egyformán fizeti. Ha 800,000 vagy 900.000 ipari munkással teremtünk meg egy közös nemzeti magyar munkásfrontot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor kisebb ál­dozatok mellett is van pénz és lehetőséé arra» hogy ennek a munkásságnak becsületfis. belső autonóm erejéből kinőjenek mindazok a kultu­rális intézmények, amelyekre Magyarország­nak és a magyar munkásságnak szüksége vau. (Szöllősi Jenő: Azért kell rendszerváltozás!) Mindazoknak a pontoknak felsorakoztatása után, amelyeket az igen t. miniszter úr az ipar­ügyi minisztérium munkásságáról elsorolt» nagy tisztelettel bár, de követeljük saját poli­tikai programmunk alapján az egységes ma­gyar iparpolitikát, azt, hogy az ipari település­nek, a vállalkozásnak, a vállalkozói szövelsé geknek, az ipari kartelizálódásnak, az általá­nos ipari gazdálkodásnak, az ipar egyensúlyá­nak, a hitei és az ipar összefüggésének, az ipari racionalizálásnak, az ipar és a nyersaiiyag­gazdálkodás összefüggéseinek minden egyes kérdésében ne a viszonyok által diktált intéz-, kedések tétessenek, hanem a megfelelő szervek megteremtése után... Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédidőié* Méltóztassék befejezni. Rajniss Ferenc: Azért akarom befejezni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) ... a valódi magyar iparpolitikának, a nem­zetgazdálkodásba belehelyezett iparpolitika^ nak a szerve legyen ez a minisztérium. Meggyőződésem és politikai állásfoglalá­som következtében a tárca költségvetését nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szelsöbalolda-, Ion. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályoíf 148. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre valw utalással a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József iparügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt esztendő rend kívüli és sok magyar törekvést valóra váltó­eseményei következtében az iparügyi minisz­térium Bem folytathatta tevékenységét úgy. mintha ezek a rendkívüli események nem kö-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom