Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
£28 Az országgyűlés képviselőházának 15U vétkeztek volna Jbé. (Gál Csaba: Fel kellett ! volha készülni rá!) . • '• Elnök: Gál Csaba képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Varga József iparügyi miniszter: Hiányoznia kellett olyan feladatok megoldásának, amelyek a békeprogramm valóraváltását jelentették volna, viszont számos olyan feladatot kellett megoldani, amelyek a rendkívüli eseményekkel voltak összefüggésben. Kétségtelen, hogy a kormány erőfeszítései következtében el lehetett érnünk azt, hogy hazánk nincsen roszszabb gazdasági helyzetben, mint a környező államok. Hogy ezekben a történelmi időkben a polgári kényelem néhány jellemzőjéről le.kel.lett mondanunk, (Szöllősi Jenő: Talán a fa is az?) az a rendkívüli események szükségszerű következménye. Beszédem elején röviden fel akarom vázolni iparunk konjunktúrahelyzetének főbb vonásait, majd azután a szervezési és a termelési politika fontosabb kérdéseire térek rá. Magyarország ipari termelése az elmúlt költségvetési esztendő folyamán eddig soha el nem ért csúcspontra emelkedett. Az ipari termelés terjedelme az 1939. évi, ugyancsak csúcspontot jelentő termelési értéket .10 százalékkalhaladta túl. A nagyarányú fejlődést messze túlnyomó részben nem a visszaszerzett területek újra bekapcsolódó üzemei okozták, hanem a trianoni területen az 1920-as évek közepétől annyi gonddal és áldozattal felépített gyáripar fejlődése. Amíg ugyanis a termelés értékéből a^ trianoni országra 96 százalék jut, addig abból a Felvidékre 37 százalék és Kárpátaljára csak Oîî százalék esik. , , . '' Természetes, hogy az elmúlt költségvetési évben azok az iparágak voltak a legjobban foglalkoztatva, amelyek közvetlenül a fegyverkezés szolgálatában állottak: a vasipar és a gépipar. A nehézipar szeptember hó végén közel 100.000 munkást foglalkoztatott, 25 százalék kai többet, mint 1939-ben. Jól volt foglalkoztatva a jutaipart kivéve az egész textilipar, bár termelése az 1939. évi csúostermelés alatt maradt. Igen magas foglalkozási színvonalat ért el a vegyi iparnak több ága, jóllehet, néhány vegyi üzemben, például a gumiiparban már a nyár folyamán kénytelenek voltunk a_ termelést korlátozni. Ezzel szemben a Dapirosipar fokozta a termelését, 1940 második negyedében pedig ez a termelés már 5 százalékkal nagyobb volt, mint egy esztendővel ezelőtt. A bőripar, amely fokozatosan rendezkedik be a belföldi nyersanyagok feldolgozására, kielégítően foglalkoztatott volt. Az élelmezési iparok eléggé tekintélyes része megsínyli az idei kedvezőtlen termést; így a malomipar foglalkoztatottsága lényege^ sen kevesebb lesz, mint az előzp gazdasági éviben, ezzel szemben a cukorrépát feldolgozó ipar — a répatermés függvényeképpen — jó évadnak^ tekint elébe. Az építőanyagipar a nyár folyamán és azóta is iól volt foglalkoztatva. Kapacitásának kihasználása 1929 óta nem volt ennyire kedvező. A tégla-, cement-, épületvas- és mészéiadások 25—50%-kal voltak nagyobbak, mint tavaly. A lakóházépítési tevékenység, sajnos, még mindig nem kielégítő színvonalon mozog, ^ár újabban örvendetes élénkülés tapasztalható ezen a területen is. A termelés nagy arányú kitérj eszkedésével egyidejűleg megnőtt az iparban foglalkoztatót-; tak száma is. 1940 június végén Csak a trianoni esonkaországnak megfelelő területen a %yár. ülése 1940 november 18-án, hétfőn. és kézműiparban körülbelül 845.000 munkás volt foglalkoztatva, 76.000-rel több, mint egy jewel korábban és - 21.000 tővel, 3%-kai több, mint 1939 legkedvezőbb hónapjában, novemberben. Az ipar a. nyár közepén 6%-kai több magántisztviselőt alkalmazott, mint egy évvel azelőtt. Ha ezekhez a csúcsértékekhez még ihozzászámítjuk a visszatért Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben foglalkoztatott több mint 100.000 munkást, akkor együttvéve közel 1 millió munkást foglalkoztat ma az ipari termelés. Olyan szám ez. t. Ház, amelyre egynéhány esztendővel ezelőtt gondolni sem mertünk vdlna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az ipari termelés nagyarányú kiterjedésé: nek okai ismeretesek a t. Ház előtt. A legfőbb mozgató erő fegyverkezésünk, amelynek tovább gyűrűző hatásai a nemzetgazdaság egész területén mutatkoztak. A termelés fokozódására serkentőleg hatott a visszatért felvidéki '4$ kárpátaljai területek kereslete, továbbá a háborús riadalommal magyarázható, sokszor — sajnos — az áruhalmozásig fokozódó vásárlási kedvnek a növekedése. A tovább gyűrűző hatások közül elég, ha itt csak a vásárlóerőnek a megnevekedett ipari foglalkoztatottságban 'gyökeredző fokozódására mutatok rá. „Iparpolitikai céljaink elérése érdekében elsősorban szervezési intézkedéseket óhajtok tenni. Ezeknek az intézkedéseknek sorában hivatkozom azokra a munkákra, amelyeket a kartelbizottság bevonásával indítottunk meg s amelyeknek az a célja, hogy az új kor követelményeinek megfelelő karteltörvényt hozzunk végre tető alá. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Gyakran előfordul, hogy a termelés szövevényeit a gazdasági élet automatikus kartelfrontja nem tudja kellő mértékben rendezni, s ezért szükség van néhány olyan intézkedés megtételére, amely már a kényszergazdálkoclás területére esik. Gondolok e tekintetben egyes kényszerkartelek életrehívására, vagy legalább is arra, hogy bizonyos iparágakban új vállalatok keletkezése, illetőleg a meglévők bővítése korlátoztassék. vagy legalább is engedélyhez köttessék. A vállalatok létesítésének tilalmazása már 1934-ben is megtörtént, például a kenőolajgyártásban, majd hasonló intézkedés történt 1938-ban a malomiparban. Az élesztőipar és a paprikaőrlőipar is példa azokra az iparágakra, amelyeknél ilyen értelmű korlátozások történtek. Az érdekképviseleti szervezés tekintetében elhatároztam, hogy a munkásság érdekképviseleti hiányosságát kiküszöbölendő, a munkakamara felállítására vállalkozom. (Elénk éljenzés és taps.) E tekintetben rövidesen tÖrvényT javaslattal fogok a törvényhozás elé lépni. A törvényjavaslat részleteiről ezidőszerint nem óhajtok megemlékezni, de annak munkálatai annyira előrehaladtak, hogy most már a társminisztériumok hozzászólásait várjuk. Az érdekképviseleti problémának egy másik, a területgyarapodással kapcsolatos kérdév sere is ehelyütt kívánok rámutatni. A második bécsi döntéssel visszatért keleti és erdélyi országrészeken a kisiparosság úgyszólván színmagyar. A román kormány a magyar iparosság érdekképviseleteit, ipartestületeit feloszlatta; így tehát az iparosság teljesen érdekképviselet nélkül maradt. Ezért haladéktalanul intézkedtem aziránt, hogy az ipartestületi hálózatnak a visszatért keleti és erdélyi országrészeken való kiépítése a legsürgősebben megtörténjék; Ezzel kapcsolatban már most kijelenthetem,! hogy ez t a munka nagyon közel áll a befejezéshez. (Éljenzés jobbfetőh) Ugyancsak intézkedő
