Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
522 Az országgyűlés képviselőházának 154. és tényleg van is mondanivalója, mert például à magyar vasiparnak vannak olyan termékei, amelyek speciálisan magyar termékek — akkor bennünket nem lehet egyszerűen félretolni. Utalok arra, hogy elektromos nehéziparunknak van Kandó-mozdonya, textiliparunknak pedig olyan világhírnek örvendő készítményei vannak, amelyek megcáfolnak minden olyan kicsinyes aggodalmat, hogy bennünket egyszerűen félre lehet tolni a világ termelésétől. Mert igenis szükség van a kvalitásos magyar termékekre ; t ez az emberiség együttéléséből matematikailag következik. Utalok itt arra is, hogy a magyar iparnak ezernyi íze és zamata van az elhanyagolt mezőgazdasági iparban is, olyan íze, amelyet semmiféle más föld terméke nem pótolhat és amely egyedül áll talán az egész világon. Éppen a mezőgazdasági iparral kapcsolatban szeretnék néhány keserű szót mondani. Hihetetlen, hogy egy agrárállnmnak, — amint nevezni szokták — egész mezőgazdasági gyári ipara a nemzeti vagyonnak csak 1 százalékát jelentse. Ez is azt mutatja, hogy itt ezen a ponton egyáltalán nines súly. (Stitz János előadó: A legkevesebb invesztíció kell hozzá!) Ez igaz. De a többi statisztikai adat is azt mutatja, hogy tulajdonképpen milyen kevés a jelentősége mezőgazdasági iparunknak. ^Az összes gyáripari termelésnek mezőgazdasági gyári iparunk termelése csak 30 százalékát jelenti. Ezt az arányt pedig jelentékenyen rontja még az is, hogy a mezőgazdasági gyári ipar legfontosabb ága, a malomipar, a liszt teljes értékét beállítja a statisztikába, holott annak legnagyobb része, a gabona ára, tulajdonképpeni a szántóföldi termeléshez tartozik. Ha ezt levonjuk a mezőgazdasági gyári ipar termelésének összértékéből, akkor a 30 százaléknál is lényegesen kisebb összeget kapunk, ami azt mutatja, hogy igazán jelentéktelen szerepet, azt mondhatnám, Hamupipőke-szei-epet játszott nálunk eddig éppen az az ipar, amelynek nyersanyaga kéznél van. Elismerem annak az érvnek jogosságát, amely érvet Kunder képviselő úr hangoztatott, hogy nem kell feltétlenül a helyszínen lennie a nyersanyagnak, azonban kiegészíthetem az ő felfogását azzal, hogy ott azonban, ahol a helyszínen van a nyersanyag, annál előnyösebb a termelés. De folytatom a mezőgazdasági iparra vonatkozó adataimat. Hazánk szántóföldi termelésének 1938-ban körülbelül 2 milliárdra beesültük'az értékét. A mezőgazdasági gyári ipar termelése a statisztika szerint ennek 48 százalékát, tehát majdnem a felét teszi ki. Ez az adat olyan magasnak tűnik fel nekem, hogy merem azt állítani, hogy ebben a statisztikában hibának kell lennie, mert ha a mezőgazdasági gyáripar 900 millión felüli termelési értéket produkál, szemben az egész magyar mezőgazdaság 2 milliárdnyi értékével, itt valahol hibának kell lennie. Valószínűleg* ott kell keresni a hibát, — amire már rámutattam -— hogy a mezőgazdasági iparnál az alaptermények értékét is beszámítják és így szuperponálnak olyan értékeket, amelyek csak arra szolgálnak, hogy az ipar jelentőségét a mezőgazdasággal szemben túlságosan kidomborítsák, (vitéz Imrédy Béla: Ez_ világos!) Egészen gyermekes mese, amikor az ipar azzal kezd ér; vélni, hogy a mezőgazdasági ipar^ termelési értéke már túlhaladja a mezőgazdaságét hogy ezzel is erotlenítse a parasztállam jelentőségét. Ez nem. egészen komoly statisztika, t. Ház; csak azokat az " értékeket tessék beállítani; amelyeket a gyári kezelés azoknál *m termeülése 1940 november. 18-án, hétfőn. nyéknél kihozott. Ezért ezeket a statisztikákat helyesbíteni kell. Deegy másik adat is igen súlyos. Amíg a mezőgazdasági gyári termelés az összes gyári termelésnek 30% -át teszi ki, addig a mezőgazdasági iparban invesztált tőke az egésznek csak 17% -a. Itt valami egészen különös tünet van, itt úgylátszik, a mezőgazdasági ipar rendkívül keveset invesztált és túlságos nagy haszonra dolgozik. Ha hosszabban akarnám analizálni a kérdést, egyéb szempontokra is rá kellene mutatnom, most azonban erre nem tudok kitérni. Ami a leglesujtóbb az egész mezőgazdasági ipar tekintetében, az az, hogy míg az 1913. esztendőben — idestova 30* esztendeje •— a mezőgazdasági gyáripar kitette az egész iparnak 42'5%-át, addig 1938-ban ez az Összeg nem hogy emelkedett volna az ország mezőgazdasági jellegének megfelelően, hanem 38%-ra csökkent. Ez azt mutatja, t. Ház, hogy itt a mezőgazdasági ipar fejlesztése nem volt komoly gondja soha senkinek és itt mérhetetlen szemrehányást lehet tenni azoknak, akiknek hivatásuk lett volna, hogy a magyar ipart szervezzék, a magyar agráripart fejlesszék s e helyett hagyták, hogy a magyar közönségnek és a^ magyar társadalomnak ösztönös iparpártoló megérzése tulipánmozgalmakba és ehhez hasonlókba torkolják bele. T. Ház! Figyelve az egész vita menetét s figyelve különösen azokat^ a komoly érveket, amelyek az igen magasszín von aht vita folyamán elhangzottak s amelyek a legkomolyabb kritika tárgyává tették termelési politikánkat, árpolitikánkat s külkereskedelmi mérlegünknek szörnyű passzivitását, amelyek a szervezés hiányát hányták a kormánynak szemére s a programmtalanságnak tényleg alaposan megokolt vádját emelték a kormányzattal szemben: én egészen objektíven azt mondhatom: meg kell állapítani, hogy a kormányzat gazdasági politikája teljes csődben van. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Az áruelosztással és minden egyébbel kapcsolatban, íg'y a nyersanyagellátással kapcsolatban is, mind olyan adatokat hallottunk, amelyek megcáfölhatatlanok. A kormányzat gazdaságpolitikája tehát igenis megbukott és hogy ez politikailag még nincs leszámítolva, annak csak az az oka, t. Ház, mert a politika ma ólomlábon jár a gazdasági események után azért, mert a politikának összes fegyvereit, a gyűlést és a. sajtót, a kormányzat erőszakosan kézben tartja. Ezért van az, hogy politikailag a. gazdasági helyzetnek ez a szörnyű eredménye még mindig nincs leszámítolva. Ezért az iparügyi tárca költségvetését nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök; A belügyminiszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A november 13-i legutóbbi interpellációs napon Matolcsy Mátyáft képviselő úr egy interpellációt terjesztett elő, amely három állítást tartalmazott Barcsay Ákos pestmegyei főispán működésére vonatkozóTag. En akkor kijelentettem, hög^ a képviselő úr állításai tekintetében a vizsgálatot azonnal le fogom folytatni. Ez megtörtént és a vizsgálat eredményét vagyok bátor at Háznak a következőkben bejelenteni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A képviselő úr elsősorbán két földbirtokpolitikai ügyben vádolta meg a főispánt azzal, hogy ezekben a fÖidbirtbkpolitikai ügyekben a
