Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

520 Az országgyűlés képviselőházának 15

h őket azért is, mert volt a nemzeti termelésnek olyan korszaka, amikor vasárnapjukat, ünnepnapjukat feláldozva ott dolgoztak a föld alatt. Erről az erőfeszítésről pedig ítéletet csak az tud mondani, aki az Úristen napjának fénye nélkül dolgozik és tölti el nap nélkül dolgos életének jelentékeny részét. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztatnak tudni, hogy ezeknek a bányászoknak egész testi alkata, szíve olyan, hogy tömegbe állítva meg lehet őket az emberek sokasága között különböztetni: a sápadt arcú munkás a bányász. Miért*? Azért, mert az arca nem kap napot és szabad levegőt. Ezeknek az embereknek kétszeresen van szükségük a vasárnapra, az ünnepnapra, a pihenésre. (Ügy van! a jobboldalon.) Kétszeresen van szükségük fizetett szabadságra és arra, hogy valóban kimozdítsák őket megszokott életkörülményeik közül és elvigyék őket munkahelyükről, hogy egy kis életörömben, változatosságban legyen részük. Egészen bizonyos, hogy akkor semmilyen cím alatt nem lesznek olyan hamar félrevezethetek, megfélemlíthetők és kisebbségi érzésben tarthatók, amint az a jelen esetben is megtörtént. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a széXsőbaloldalon.) Sokan a bányák államosítását kívánják. Az államosítás kérdésével úgy vagyunk, hogy az államosítás nem csodaszer, még pedig azért nem, mert a különböző telepek szenei t különböző kalóriájúak, s különböző nehéz módon lehet őket feltárni, tehát értékük is más és más. Tatabányán például egy vájár egy műszakban átlag 47 mázsa szenet termel, ugyanakkor Dorogon 35 q, Salgótarjánban pedig a termelési áítlag műszakonkint mindössze 18 métermázsa. Nem lehet tehát egalizálni a kérdést. {Zaj.) Mes- kell ellenben teremteni azt a lehetőséget, hogy a munkást belevonják a vállalat gondjaiba, még pedig a jövedelemben való részeltetés (Helyeslés a jobboldalon.), tehát haszonrészesedés' útján. Akkor majd nyugodt szívvel fogja látni, hogy mi az a bérhatár, ameddig az Ő és a nemzeti termelés érdekében el lehet menni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Szabó Gyula: T. Ház! Felszólalásomat Széchenyi mondásával fejezem be, aki azt mondotta: »szép és örömteli dolog az, ha a munkásnak, a szegény embernek, az egyszerű embernek zenével, irodalommal örömet szerzünk, de még igazibb törekvés az, ha mindenkit olyan helyzetbe juttatunk, hogy mindezt az örömöt maga szerezze meg magának«. Törekedjünk erre. Tekintettel arra, hogy a kormányzat részéről meggyőződtem erről a szándékról, a költségvetést örömmel elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: SzÖllősi Jenő! Elnök: Szöllősi Jenő képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Előttem szólott igen t. képviselőtársam, mint már többen, szükségesnek tartotta, hogy a bányászsztrájk különböző kísérő jelenségeire kitérjen és igen hangulatos politikai színt akart ennek adni. TTgy látom, hogy ez határozott tendenciája volt a tatabányai bányásztmozgalommal kapcsolatban. (Egy hang jobbfelől: Nem ő adta, mások adták azt a színt. — Zaj a szélsőjobboldalon.) T. képviselőtársam, az a bizonyíték, amelyet itt Szabó Gyula igen t. képviselőtársam elmondott amellett, hogy ez politikai mozgalom volt, semmi illése 19kO november. lS-4n

f hétfőn.egyebet nem bizonyít, anint azt, hogy a bányamunkások közt nyilas szervezetek vannak és hogy a bányamunkásság belátva az eddigi küzdelem teljes eredménytelenségét, az új eszméktől és az új ipari államtól várja jövőjének megalapozását. En a magam véleménye szerint az egész kérdétst eknérgesítő oknak a bányászsztrájk tekintetében azt tartom, hogy valóban nem yoit meg a bányamunkásságnak az a hivatalosan elismert szervezete, amely a hatósággal tárgyalhatott volna és éppen ez mutatja, hogy ebben a kérdésben mennyire hátra vagyunk és hogy a magyar munka állam megalapításáról csak álmodozunk és beszélünk, de ebben a kérdésben még csak Ígéretek vannak. A munkakamara kérdése, amely most nemrégiben vetődött fel, csak Ígéret a jövő számára. (Stitz János előadó: Kész a törvényjavaslat!) Állítom, hogy az egész bányászsztrájk elmérgesedésének az volt az oka, hogy a bányászoknak nem volt meg a maguk hivatalosan elismert tárgyaló szervük. (Ugy van! a szélsőbaloldalion. — Ellenmondások jobbfelől.) T. Ház! Szabó Gyula képviselőtársamnak ez az enyhe támadása alkalmat ad nekem arra, hogy most mindjárt a bányász szervezetek kérdéséről beszéljek. Résztvettem az iparügyi tárca bizottsági tárgyalásában és ott főkép a szabadidőmozgalommal kapcsolatban igen kemény hangokat hallottam, támadást hallottam a Gyosz. ellen, hogy ki akarja sajátítani a maga számára a szabadidőmozgalmat. Közi Horváth képviselőtársam állapította meg ott a bizottságban, hogy a Gyosz. erre nem hivatott, mert a Gyosz. vezetésié még- ma is olyan kezekben van, amelyekre a magyar munkásság vagy éppen a munkásifjúság szabadidőmozgalmának vezetését nem lehet rábízni. Teljesen egyetértek vele. Ugyanakkor azonban Közi Horváth képviselőtársam arra is kitárt, hogy vannak itt régi munkásszervezetek, amelyeknek ezekben a kérdésekben nagy tapasztalataik vannak a múltból. Ugyanezt mondotta az állami munkaközvetítésről is, kérvén, hogy ebbe olyan embereket kapcsoljanak bele, akik már régen foglalkoznak ezekkel az ügyekkel. A szabadidőmozgalom szempontjából különösen kiemelte, hogy vannak régi keresztéiszocialista munkásalakulatok, — a Hivatásrendi Szervezet, továbbá az Emszo. stb. — és ezeknek óhajtja biztosítani a szabadidőszervezetek megalakítását. Sajnos, nem hallottam a miniszter" úrnak erre adott válaszát, ezzel a kérdéssel kapcsolatban azonban egy dologra szeretném felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét. Ahogyan megvannak a régi katolikus munkásszervezetek, éppúgy értesültem arról, hogy a megalapítás stádiumában vannak a református munkásszervezetek, az úgynevezett Evangéliumi Munkásszövetség. (Palló Imre: Vallási alapon!) Talán egypár hónap sem fog eltelni és jelentkezni fog a harmadik egyház is és a negyedik is, igen helyesen, amelyek a maguk munkáshíveit a maguk kezében óhajtják tartani. De felvetem a kérdést, hova jutunk akkor, ha a munkásszervezésnek nagy nemzeti fontosságú kérdését hitfelekezetek szerint széttagoljuk, hova jutunk, ha ezt a nagy munkásszervezetet megosztani engedjük? Nekem és pártunknak is az a meggyőződésünk, hogy a. 'iiuii> kásszervezés állami és nemzeti feladat. No le

T gyen azonban félreértés. Tévedne és nagyon súlyosan tévedne az, aki az erkölcs és a munkaerkölcs hivatását a munkásmozgalmon belül