Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 15^. törvények hatálya alatt állanak; hanem ezeket megkerülve, az asszonyok, akik nem hadiüzemi munkások, állták el az utakat. (Egy hang a jobboldalon: Fősőkanállal?) Nem főzőkanállal, hanem téglákkal, gummib ótokkal és husángokkal a kezükben és nemcsak azokat, akik az üzemeket akarták fenntartani, hanem azoknak a hozzátartozóit is odahaza az ágyban molesztálták és megverték, csakhogy megakadályozzák azt, amit üzemfenntartó munkának nevezünk. (Szabó Zoltán: Felháborító!) T. Ház! Ez nem egyszerű bérkérdés. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem bizony! — Lill János: Ezért a beszédért nagyon hálás lesz a Mák. a képviselőtársamnak! — Elnök csenget.) Ezért kell a munkáskamara, t. képviselőtársam, hogy a Mák. kérdését idejében tudják elintézni, amelynek különben pontosan épp olyan barátja vagyok, mint ön. (Lill János: A választások alatt mást tapasztaltunk Tatán!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nincs j.oga közbeszólni. Szíveskedjék csendben maradni. Szabó Gyula: T. Ház! Mi a bányászság helyzete? Ha falusi viszonylatban veszem tekintetbe, akkor azt mondhatom, hogy egy bányász például tatabányai viszonylatban 1939-ben 296 műszakot dolgozott. Ha megnézzük a bányászfizetések átlagát, akkor meg kell állapítanunk falusi viszonylatban azt, hogy ez az állandó munkáltatás bizony olyan életmódot tett lehetővé, amelyet nagyon-nagyon sok mezőgazdasági munkás vagy zsellér vagy nincstelen köszönne meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egv év 296 napján keresztül munkával biztosítottnak lenni, hajlékkal, fűtéssel, világítással rendelkezni, rendkívül sokat jelent. De ez egy pillanatig sem jelenti azt, t. Ház, hogy az életszínvonal alatt álló bérek kérdését itt mellébeszéléssel akarnám elintézni. Hiszen a kormányzat is azt tette, hogy mihelyt a bányászok felvették a munkát, — és a tatabányai józan munkásság dicséretére legyen mondva, hogy egy hét alatt befejezte azt, amit sztrájknak neveznek, két hét alatt pedis- elérte évi termelési átlagának napi színvonalát és megtakarította ezzel sajátmaga részére a családi béreket — mondom, mihelyt felvették a munkát, ezzel^ elérték azt is, hogy ígéret szerint nem is 48 óra múlva, hanem 24 óra múlva ott voltak a bérellenőrzők. Ott voltak az árellenőrzők és azonnal tárgyaltak a munkássággal abban az irányban, hogy melyek azok a bérkategóriák^ ahol segíteni kell. Es ma az a helyzet, hogy a 7%-on felül javítottak az alacsonyabb keresetűeknél, :U nem szorosan vett bányászmunkásoknál, a mésztelepi munkásoknál, a cementmunkás oknál és egyéb bányamunkásoknál. Megjegyzem, hogy ezeknek érdekében ötnegyed évvel ezelőtt eljárva, Vida Jenő vezérigazgató úrtól magam is azt a választ kaptam, hogy nem is ember az, aki meg van elégedve a maga bérével. Tehát magunk is eljártunk a bérek javí tása érdekében s ezek részére a kormányzat a 7%-on felül 15, 10, illetőleg 3%-ot állapított meg, tehát vannak olyan keresetek^ ahol 22%-OÄ a javítás mértéke, a munkaadó és a munkavállaló közötti megegyezés szerint állami ellenŐrzéssel, hozzávéve a kormányzat által elrendelt bérpótlékolást. (Ilovszky János: Tehát megérdemli Varga a bizalmat! — Ügy van! Űffy van! — Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Sürgősen létre kell hozni a munkáskamarákat, mert akkor ilyen kényes kérdések nem adódnak. (Úgy van! Ügy van! á, jobboldalon.) Akkor nem lesz alkalom a Házülése 19A0 november 18-án, hétfőn. '519 ban ilyen kérdésekről tárgyalni, akkor feleslegesek lesznek ezek és nem lesz szükség személyeskedésre bármilyen vonalon. (HelyesU

s a jobboldalon.) Én nemzeti szempontokat tartok és tartottam mindig szem előtt, nekem a nemzet a fontos, a munkás és a munka a fontos. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Lill János: Ne sajátítsa ki! — Ellenmondások és zaj a jobboldalon.) Elnök: Lill képviselő urat, mivel figyelmeztetésem ellenére folytatja közbeszólásait, rendreutasítom. Szabó Gyula: A tőke pedig azért fontos, t» Ház, mert nincs nemzetgazdasági élet tőke nélkül. (Palló Imre: Zsidó tőke nélkül van!) T. Ház! A bányászfoglalkozás tulajdonképpen ma még rendezetlen magasabb értelemben véve és tisztelettel sürgetem és kérem a miniszter urat, méltóztassék a bányászfogla I • kozást, elsősorban a vájár foglalkozást szakfoglalkozássá minősíteni, ugyanúgy, mint ahogyan az ipari foglalkozással tették. Méltóztassék ügyelni arra, hogy ezek a gyakorlati úton, mondhatnám tapasztalati és önképzési úton kiművelt szakvájárok továbbképzési lehetőséget kapjanak. Ezt nemcsak olyan mértékben, mint amilyen mértékben esetleg egyes vállalatoknak szüksége van rá, hanem ahogy erre általános nemzeti termelési szempontból van szükség. Kapjanak a vájár jelöltek is bizonyos vizsgáztatás után, mint ahogy a szakiparos tanoncok kapnak — ahogy az előbb hallottuk —közgazdasági, ipari és egyéb kérdésekkel foglalkozó könyveket. A másik lényeges kérdésközpont ugyanis a bányászság nevelésénél az, hogy ennek a rétegnek a szakértelmi színvonalát intézményes továbbképzéssel emelni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! A családi bérrendezés az, amivel. a bérkérdések mindenkori figyelembevételén kívül leginkább tudunk segíteni a bányászokon. Mert méltóztassanak tudomásul venni, hogy amíg ebben az országban 100 házasságra a véderőnél csak 141 gyermek esik, addig a bányászoknál 363 gyermek esik (Éljenzés.) és csak az egészen kis földmívesek, az egy-öt hold közötti törpebirtokosok, illetőleg zsellérek azok, akik őket szaporaság szempontjából felülmúlják. Tehát a progresszív családi bér bevezetése mellett segítsünk legalább azzal, hogy a bányászság a mindenkori bérkérdéssel kapcsolatban, illetőleg attól is függetlenül is olyan segítséghez jusson a nagyesaládú, illetőleg nagy gyermekszámú bányász, mint amilyen őket joggal megilleti. Mert méltóztassanak elhinni, kereshet az a vájár 180 pengőt és kaphat 5 gyermek után 30 vagy 25 pengőt, az 205 pengő, de a mai ugrásszerű árak mellett ez a 205 pengő egy héttagú családnak az eltartására nem túlságosan elegendő. Különösen nem elegendő ez az összeg a tatabánvai medencében, ahol tulajdonképpen városi kultúra, városi élet folvik és ahol a bányászságnak nincs alkalnm földmívelést. és egyebeket űzni, hanem kizárólag vásárlásból és piaci árak mellett él. Az emelkedő családi bér megoldja ezt a kérdést is. Mert tegyük fel, ha az első gyermek 5 pengőt, a második 7.50 pengőt, a harmadik 10 pengőt kap, olyan lényeges segítség többlethez jut az a sokgyermekes család, amit egyébként a nemzettől meg

v is érdemel. T. Ház! Említést kell itt tennem az úgynevezett szabadidőmozgalomról is. Én mentegettem a jóindulatú bányászokat azért, mert tudom, hogy különösen a tataíbányai medencében nem ők voltak azok, akik a kérdést felvetették és a isztrájkot kezdeményezték. Mentegettem