Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

ől8 Az országgyűlés képviselőházának là tott autóbuszokkal 50—80—100 kilométerre lakó emberek is megközelíthessék a maguk munkahelyét. Azért voltam bátor erre a munkás fejlődésre és a munkás pszichére .rámutatni, mert elöljáróban magyarázni kívánom mindazt, amit később mondani leszek bátor, hogy kivétel nélküli .mindenki lássa, hogy ezeknek a kérdéseknek, à; fejlődése nem pusztán politikai kérdés, nem pusztán bérkérdés, amely egy-két esztendőre nyúlik vissza, vagy csak pontosan arra az időre vonatkozik, ameiy azóta telt el, május óta, hogy a kormányzat — ahogyan szokták mondani — nem engedte meg a bérek javítását. Kétlem, hogy túlságosan törekedtek a vállalatok arra, hogy olyan nagyon magasra emelgessék fel a béreket. (Felkiáltások: Az valószínű!) A tapasztalataim mást mutatnak. Ezért voltam bátor rámutatni erre

; hogy valóban tárgyilagosan tudjuk a kérdést megvizsgálni. T. Házi Mint szenvedő alany, mint bányászképviselő, magam is hatízben voltam az iparügyi miniszter úrnál három kérdésben: a bányán y ugb ér kérdésében, a cukorollátás kérdésében, — mert hiszen ez is egy, bányászsérelem — végül pedig a fizetések emelése kérdésében. Mindenkor azt a választ kaptám, hogy 1940. évi augusztusában, tehát egy évvel az elmúlt esztendei árrögzítés után veszi általánosan, nemcsak bányászszempontból, figyelembe és bonekós alá az ár- és fizetéspolitikát. Ezek szorosan összefüggenek és akkor állapíttatnak meg azok a lehetőségek, amelyek kivétel nélkül mindenkinek megadják a magáét, az adott lehetőségek között. Szerencsére az augusztusi terminust egy nagyszabású köza.irmdék. a keletmagyarországi részek és Erdély egy részének visszacsatolása megakadályozta, illetőleg kitolta. Utána pedig azt tapasztaltuk, hogy minden külön felszólítás nélkül és — ezt örömmel szögezem le — először a bérfizetések politikájának történetében, elsőnek a munkásság bérét rendezte a kormányzat és csak azután tért rá a tisztviselők és hasonló alkalmazottak fizetésének rendezésére. (Sütő Gyula: De hogyan rendezte?) Tehát igenis megvolt a szándék arra, hogy ezeket a kérdéseket a lehetőség idejében rendezze. De tanúságot tehetek amellett is, hogy még nem volt sztrájk a bányában, amikor a miniszterelnök úrral a kérdésről tárgyalván, azt a határozott választ kaptam, hogy meg kell értetni a munkássággal, — ezért is mentem le a sztrájkot megelőző vasárnap Tatabányára, választókerületem központjába — hogy a 1% nem azt jelenti, hogy megkötik a vállalatok kezét s hogy az emelés ennél több nem lehet. Ez azt jelenti, hogy ezt a 7%-ot kivétel nélkül mindenki megkapja, tehát megkapják a magasebb keresetű vájárok is; ellenben ezen a mértéken túl, az életszínvonal alatt lévő bérek tekintetében — ez a munkaadó és a munkavállaló közös dolga — egyezzenek meg és ha ez nem megy, kormányzati beavatkozás veendő igénybe az életszínvonal alá süllyedt munkasok, bányászok, illetőleg nem bányászok, de a hánya által foglalkoztatott ipari munkások bérrendezése tekintetében. T. Ház! Magam is sürgettem a nemzeti munkás kamarát. Nem új kérdés, -de ahogyan hátor leszek itt sürgetni, valószínűleg az. Sürgetem pedig azért, mert a tatabányai tapasztalataim azt mutatják, hogy Tatabányán a sztrájk kitörését megelőző napon és a sztrájk ütörésének pillanatától; kezd ve a politikát és a . ülése 19%0 november 18-án, hétfőn. bérkérdést nem lehetett, illetőleg nehezen lehetett elválasztani egymástól. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) Október 12-én, szombaton megjelenik egy hattagú küldöttség a bányaigazgat ón ál, nyilas jelvényekkel, nyilas rekvizitum okkal. A szónokuk tökéletes nyilas egyenruhában, db?rékszíjjal, nyilas köszöntéssel (vitéz íjipcsey Mártin: Helyben vagyunk! — Felkiáltások « szélsőbaloldalon: Teljesen joguk van hozzá! —7 Elnök csenget.) és a hat kiküldött, az összmunkásság nevében előadja élőszóval kérését a bérkérdésben. Miután a bányaigazgató uta? sít ja őket, hogy tessék írásban beadni a kérést, mert ez lényeges kérés és tudják, hogy neki önmagának ebben rögtön dönteni módja nincsen, hétfőn már csak a küldöttség egy tagja jelenik meg, elhozza írásba foglalva a kéréseket, a 30%-os lineáris javítást, a 25%-os bérpótlékot és — most jön a punctum s'aliéna. — délután 4 óráig választ kérnek, mert ha nem, akkor lássák a következményeket. (Mozgás.) Ez az első számú tétel. A második számú tétel a következő. Hétfőn, 14-én délután, egy azóta a haditörvényszék által elítélt valaki, nyilas ember, (Felkiáltások jobbfelől: A nevét is tudjuk!) a nevét is tudom, Pipis György a hrikettgyárban bejelenti a munkavezetőnek, hbgy miután pedig ők választ nem kaptak* leállanak. A következő név Sas István. Sas István félnégy órakor a gépházüzemben szószerint a következőket mondja: »Egy testvértől üzenet jött, hogy leállani!« Erre leáll mindenki. Közbelépnek" az üzem vezetői, közbelép a főfelügyelő, erélyes hangon kikéri magának az eljárást. Megmagyarázza, hogy soha semmiféle sztrájknál nem fordult még elő az, hog> közüzemet vagy üzemet fenntartó munkát abbahagytak volna és kivétel nélkül mindenkit oda parancsol vissza a helyére, mert vegye ' tudomásul mindenki, hoory a magukat a lakóházakat is ellátó és villanyt termelő gépház közüzem. Vissza is ment mindenki itt a munkahelyére. Október 15-én. kedden éjjel Val2-kor egy körülbelül 250 főnyi tömeg, mely főleg asszonyokból és fiatal legényekből rekmtalódott. végigjárta Tatabánya összes utcáit (Papp József: Azok érzik leginkább a szükséget, az asszonyok! — Egy hang a jobboldalon: Találva érzi magát?) és csodálatos módon nem kenyér után. nem tüzelő után, nem ruha után és nem lakás után kiáltoztak, hanem politikai, mégpedig nyilas politikai jelszavakat kiáltoztak. Kormányt abcugoltak, Szálasit éljenezték (Rajniss Ferenc: Éljen!) és hasonló kiáltásokkal járták végig az utcákat. Ezek azok a legközvetlenebb személyes tapasztalatok és élmények, amelyeket végigéltem ez alatt az idő alatt és amelyek, mondom, annyira biztosak, hogy azóta ezideig kettőt a megnevezettek közül a bíróság már el ÍH

r ítélt. Ezek azt igazolják, hogy borzasztóan nehéz Tatabányán a bérkérdést és . a politikumot, jelen esetben a nyilas politikát széjjelválasztani. (Mozgás a jobboldalon.) Sürgetem a kamarát; mert a munkásság józan része még szerdán is, október 16-án, a miatt panaszkodott, hogy nem mehet munkába, hát tessék valamit csinálni. Szerdán tizen a munkások közül magukhoz hívtak a lakásukra és magam is ott azt a tanácsot voltam • kénvtelen adni, hogy várjanak addig, amíg a karhatalmi intézkedések rendet teremtenek és testi énségük sérelme nélkül kereshetik fel a s munkahelyüket. Miért? Azért, mert hiszen nem a hadiüzem felnőtt munkásai, akik, a katonai