Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az- országgyűlés képviselőházának 154ban haladást mutat, de nem mutatja ezt a vidéki tanoncok képzése. Már pedig az iparfejlesztés szempontjából nem közömbös* és nem közömbös 200.000 iparos és 176.000 segéd szempontjából' sem, hogy milyen lesz az utánpótlásuk. Vidéken ezek a tanoncok az elemi iskolának •úgynevezett ismétlő tagozatába járnak és szakiparos-elméleti szakoktatásban itt részekülnek. Az elmúlt esztendőkben éppen a kereskedelemügyi miniszter úr volt az, aki eddig a kedvezmények terén hallatlanul megértő módon méltányolta ja körzeti tanonciskolába jarb iparosifjak utazási lehetőségeit, amennyiben -5 kilométeres útnál kezdve 5 fillértől, 50 kilométer távolságnál 49 fillérig emelkedő áron igen kedvezményes utazási lehetőséget rendszeresített, azért, hogy a meglévő felvidéki körzeti iskolákat a tanoncok látogathassák. Nálunk fordított a helyzet, vagyis itt körzeti liskolákat kell Létesíteni, miután a kedvezményes utazási lehetőség már megvan. Másik kérésem a következő. Nemcsak úgynevezett iparűző városokban vannak tanoncok, hanem vannak másfajta jellegű helyek is. Ilyen^ helyeken feltétlenül tanoncotthont kell felállítani, mert ezekben a tanoncotthonokban nevelkedhetik a falunak, a földmíves falunak az az emberfeleslege, amely a földrajzi távolság miatt nem jöhet Budapestre vagy más nagyobb városba. Helyesebb is az, ha a maga földrajzi adottsága szerint helyezkedik el vidéki kisvárosban és nem húzódik a nagyvárosokba, így például kerületemben ipari gócpont Tatabánya mellett Felsőgalla, ahol 700 iparos és kereskedő van, ahol a tanoncok számára megfelelő elhelyezkedési lehetőség nyílik, a falusi ifjak részére akkor, ha egyébként a tanoncotthonban megfelelő ellátást is tudnak nekik biztosítani. * Ezekután, amint bevezetőmben voltam bátor említeni, rátérek a bányászkérdés taglalására, (Halljuk! Halljuk!) annál is inkább, mert személyesen jártam el bányászkérdésekben választókerületem székhelyén, Tatabányán. Közvetlenül a sztrájk kitörése előtti napon és három, illetőleg négy napon át voltam a helyszínen és olyan tapasztalati tényekről tudok beszámolni, amelyeknek alapján minden harag és gyűlölködés nélkül tárgyi, tapasztalati alapon rávilágíthatok ennek a kérdésnek sok olyan árnyalatára, amelyeket erős kézzel, bátran és biztosan tisztázni kell. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A szénbányászat Magyarországon 1759-ben indult meg a brennbergi bánya megnyitásával. Ezen időpont után a magyar szénbányászatban egy folytonosan fejlődő, élő, tehát szerves folyamat következik olymódon, hogy ezidén, 1940 október 26-án Tökszög területén, Királd mellett, Borsod vármegyében nyitották meg azt a legújabb tárnát, amely mintegy 200 embernek ad munkát. Mindez azt jele uti, hogy széntermelésünknek ez a folyamata fokozatosan emelkedve, eljutott az elmúlt év 106.000.000 métermázsa, illetőleg az 1940. év várható 118,000.000 métermázsa széntermelésig. Ez a bányászat és minden, ami a bányához tartozik, maga a bányatermék, a bányaberendezés, de mégirikább az ember, nemzeti vágyom (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) mindenki kivétel nélkül, aki akár a magántulajdon elve alapján mint tulajdonos, akár mint részvényes tulajdonosa a bányáknak, annak a nemzeti vagyonnak csak használója, és kétszeresen kötéJíesR%e a nemzeti vagyonban a bányaterméken, a bányaüzemen és à,felszerelésen kívül elsősorban a legfontosabb termelési tényezőt, az embert megbecsülni, annak érdekéit figyelése 1940 november 18-áft, hétfőn. 517 / lemben részesíteni. (Ügy van! Ügy vanl — Taps a jobboldalon és a baloldalon.) De a nemzeti vagyon kötelezettséggel jár. Ez a felfofás természetesen a ' munkavállalóra, a munásra is egyaránt érvényes. Az az elv, hogy valamely nemzeti vagyon közkötelezettséget szab meg a bányának mint nemzeti vagyonnak használóira és élvezőire, de a bányában dolgozókra is, mindenkire, kivétel nélkül kötelező. Ezen a tárgyilagos alapon kívánom a következőkben a kérdést vizsgálat alá venni. A bányamunkássag rendkívül érdekes fejlődésen ment át a múltban. Még nincsen nv~szsze az az idő, amikor a bányász vándormadár volt. Foglalkozásának természete, az európai gazdasági viszonyok, a kereslet és kínálat, mondjuk úgy, hogy a munkapiac helyzete hozta magával, hogy a bányász egy félévig itt. háromnegyed évig ott, két évig amott dolgozott. Innen ered az, hogy maga a bányászság, mint olyan, a legszínesebb elemekből tevődik össze kórban, tapasztalatban, nemzetiségi vonatkozásban, származás szempontjából a földrajzi tájak szerint való megoszlásában. , A világháborús gazdasági viszonyok és a világháború utáni idők hozták meg azt a tapasztalatot és felismerést, hogy a bányamunkásságot helyhez kell kötni. Mert növekedvén a szén iránti kereslet, növekedvén az energiaszükséglet, természetes, hogy biztosítani kellett a bányák számára nemcsak a termelés állandóságát, hanem a termelés fokozását is, ez pedig az elsőrangú termelési tényezőnek, az em berniek ápolásával, lekötésével járt. Ezt többékevésbbé minden bányavállalat meg is csinálta, megcsinálta pedig azzal, hogy épületeket emelt, kolóniákat létesített, bizonyos kedvezményeket adott és — a bérpolitikán kívül — ezzel kötötte le a munkásság egy jelentékeny részét. Ma azonbaai' az új idők még ennél is ujabb gondozást kívánnak. Ujabb gondozást kívánnak pedig korszerű igények szerint abban a megoldásban, hogy mindezen kívül a bányák gondozása, bérpolitikája az legyen, hogy elvezesse az eddig kolóniák által lekötött bányászságot a takarékos, beosztásos^ jövőjét elsősorban önmagán keresztül biztosítani akaró Önálló ember, önálló nemzeti, termelési tényező világa felé. Ma ugyanis az a helyzet, hogy még azok is elégedetlenek a bérükkel, — úgylátszik, ez a sztrájk pszichózisa — akinek megvan a napi 7—8—9 pengőjük, azonkívül lakásuk, fűtésük és világításuk van. Miért? Azért, mert az illető olcsó, mondhatnám, ingyen lakásban lakik, korlátlanul használja a Bányavállalat által rendelkezésére bocsátott villanyt, fillérekért •. van szene, csak a íházhoz szállításért fizet és évenkénti 72 mázsa szén után és hasonló naturaMákat kap, amelyeket — minthogy azokat természetben kapja — valóságban rend szerint-nem szokás beszámítani a fizetésébe. Nem számítják be még a családi bért sem és ha bérkérdésről tárgyalnak, kizárólag, pusztán azt a számbelileg kifejezhető pénzt szokták megnevezni, amelyet kézhez ikapüak. A jövő fejlődésének tehát aibban az irányban éell haladnia, hogy ne szaporítsuk a kolóniák házadnak számát, hanem — itt a földbirtokpolitikai reform, itt a földbirtokreform lehetősége — tessék szaporítani házhelyekkel az. önálló bányászlakások, az önálló bányászházíkók számát. (Helyeslés,) Tessék utakkal biztosítani azt, hogy kerékpárról távolról isvmegközelíthető legyen a,munkahely, illetőleg. — amire később rá fogok mutatni — tessék biztosítani azti hogy szövetkezeti alapon fenn tar-