Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

516 Az országgyűlés képviselőházának li volna arra, hogy megállapítsuk ipari mintaműhelyek útján, hogy vájjon a termelésnek mik azok a racionális módjai, amelyek a kisiparra érvényesek, és ha megállapítottuk a termelésnek ezeket a racionális módjait, iparkodni kellene ezeket bevezetnünk a kisipar megfelelő ágazataiba. T.Ház! Valahol Fordnak egyik könyvében olvastam,' — amelyben a maga műveinek szervezetével foglalkozik — hogy körülbelül százezer munkást foglalkoztat a saját műhelyeiben és e mellett még további százezer munkást olyanformán, hogy ezek részére éves szerződéseken keresztül állandó munkát biztosít. Mindegyik egy bizonyos kis széktórát termeli ki annak a gépkocsialkatrésznek, amelyre éppen be van rendezkedve. Az egyik a kilincset, a másik egy másik részét és így tovább. ,'. T.. Ház! Éppen az élőbb a kisipar halódásáról beszéltek. Ha valahogyan nem találjuk meg a kisipari termelésnek egy ilyen szerves betagolását egész termelési életünkbe, tényleg bizonyos vonatkozásokban halódásról kelL beszélnünk! De viszont ez a réteg, — nem frázisként akarom megállapítani, hiszen ennek mindnyájan tudatában vagyunk — intelligenciájánál, tudásánál, függetlenségénél, annál a polgári erőnél fogva, amelyet az ország egész társadalmában és életében képvisel, olyan érték, hogy mindent el kell követnünk, hogy megerősödését valahogyan biztosítsuk. (Helyeslés half elől.) Azt szeretném, hogy ilyen irányban bizonyos kísérletezések történjenek és keressük a módot a kisiparosság szerveivel kapcsolatban, ahonnan gondolatok, eszmék jönnek. Ha a másik oldalon bekapcsolódik a kormány a maga hatalmával és pénzügyi lehetőségeivel — gondolat és hatalom együtt talán meg tudja teremteni ezeket a lehetőségeket. T. Ház! Sokat lehetne minderről a problémáról beszélni, azonban időm lejár. Septiben még egy konkrét panaszt szóvá kell tennem, amellyel több oldalról jöttek hozzám a kisipar köréből. A kisipari közszállítások mértékét a miniszter úr múlt évi költségvetési beszédében évi nyolcmillió pengőben jelölte meg. Kemélni szeretném, hogy ez a nyolcmillió pengő az 1939. évben lényegesen emelkedett. (Varga József iparügyi miniszter: Tízre!) Mert hiszen a sokszázmilliós, talán milliárdra menő közszállítások mellett ez a nyolcmillió egészen aránytalanul kicsiny volna. Panaszok merülnek fel a körül, hogy közszállításoknál a vállalati összeg 30 százalékának a visszatartása, amelyet a nagyipar könnyen elvisel, mert bank összeköttetései útján fedezni tudja magát, kisiparosoknál és középiparosoknál olyan nehézségeket s lekötöttséget jelent, ami a továbbiakban lehetetlenné teszi, hogy részt vegyenek a közszállításban. Erre sürgős orvoslást kérek! Időm lejárt. Mindezek a problémák: az árkérdés, az ellenőrzés, a nyersanyagellátás, a hitelellátás, mezőgazdasági és iparpolitika végeredménybén egy egységes gazdasági politikát jelentenek, amelyet helyesen, jól megoldani csak egységes elgondolással, céltudatos, egységes vezetés mellett lehetséges. Minthogy ezt nem látom, a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Â szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra-következik! vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Szabó Gyula! Elnök; Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó, . •'•;. ; .. ' /.:v.';:

\/ Szabó Gyula: ^.Képviselőház! Részben az előttem szólott képviselő urak gondolatmeiíe

1 ,téb^s kapcsolódva jegyén, szabad kisipkrí vonatig, ülése 1940 november 18-án, hétfőn, kozásban egynéhány kérdésre felhívni a • figyelmet. Utána pedig mint Tatabánya bányai kerület képviselője és mint olyannak, akiknek választókerületébe olyan községek tartoznak,

1 amelyek az esztergomi medence dorogi vidékén fekszenek, tehát aki verzátus vagyok ezek^ ben a kérdésekben, legyen szabad majd a bányász-sztrájk kérdésére is rátérnem. A kisiparos vonatkozásban tisztelettel ké-v rem a miniszter urat, méltóztassék külön fi-t gyeimet szánni azoknak a kisiparosoknak, akik katonai szolgálatot teljesítettek. Ezek részére méltóztassék bizonyos kedvezményeket biztosítani. Az egyik negatívum: adó- és Qti.-járulék fizetési kedvezménye, legalább is fizetési halasztás; hiszen nem kívánnak; ők elengedést. Miután hazatértek és ismét felvették a munkát, folyó évi adó- és 0ti.-járulékaikat legyenek kötelesek ugyan megfizetni, de a katonai szolgálatuk ideje alatt felgyülemlett járulékaikra kapjanak halasztást. . A másik kérésem az, méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy ezeket a katonaviselt iparosokat az elmúlt hónapok alatt bizonyos veszteségek érték és ezért valahogyan különös gondozásban részesüljenek à hatóságok részér ről olyan szállításoknál, amelyek akár kozszállítás, akár anyaggal való ellátás kérdésében je! lentenek részükre hasznot. (Helyeslés jobbfelőT és a középen.) Az iparosság kéri továbbá azt, hogy a fedezet nélkül adott és eddig jól bevált hitel rendszere terjesztessék ki továbbá személyekre is, hiszen ez a mozgékony kölcsön az, amely részükre könnyítést és könnyebb megélhetést is teremt. Ezekután legyen szabad a kis- és gyáripari; munkásoknak egy égető kérdésére is felhívnia figyelmet. Ez pedig a szolgálati évek bizonyos száma alatt elért tapasztalat beszámítása a szolgálatba. Ma az a helyzet, hogy ha valaki bármilyen oknál fogva kénytelen munkahelyéi változtatni, akkor bér tekintetében rendszerint újból legalul kezdi el munkáját, ami pedig rendkívül indokolatlan és mondjuk, rendkívül nagy sérelmet is jelent. Előfordul ugyan -az; hogy a rendes munkaadó az ilyen munkást, aki, ! már 10—20—25 évi tapasztalattal rendelkezik' j szakmájában; figyelembe veszi ezt a nagyobb ' szaktudását, magától értetődő dolog és egy-két hét után, látva az ő szaktudását, figyelembe • veszi a gyakorlati tapasztalatokat, nagyobb bért ad részére. Ezt azonban rendeleti úton, in; tézményesen kellene biztosítani. Ez r a szabályozás a szakipari munkásság körében igen nagy megnyugvást keltene, már pedig nemzet-, gazdasági szempontból sem közömbös az a kedv,, és az az erő, amelyet ilyen szociális intézkedés maga után vonna. A szaktudással kapcsolatos magasabb kezdő-bár megadását bizonyos próba. időhöz kellene kötni, hogy a máshonnan átvett szakipari munkás bérkérdése korszerűen rendeztessék. Illetőleg, hogy mi az a minimális, próbaidő, amelynek elteltével a 10—15 év szolgálati idővel biró munkás részére magasabb ;bért kell adni. Harmadik részletkérdésem a kisipari ta-' noncképzésre, illetőleg az utánpótlásra vonat-\ kőzik. Elsősorban a vidéki tanonckérdésre va- ;gyok bátor a figyelmet felhívni, mégpedig ar iskolázás, továbbá a tanoncotthOn és nevelte- " tes szempontjából. Meggondolás tárgyává kei-lene tenni, hogy a Felvidéken oly kitűnően be- « vált., körzeti iskolarendszer nálunk is megváló- \ tsíttassék. A városi és aar ipsÄ «oçm.fÉOTlèiejî^* szerződtetett tanoncok szakipari kérdése általa-'-