Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának 15$, Van egy másik dolog- is, amelyet ugyancsak az érdekeltek terjesztenek. Azt mondják. t

^- erre is cáfolatot szeretnék hallani, hogy az orazág közvéleménye tisztán lásson ebben a kérdésben — hogy ők nem zárkóztak volna el a béremelés elől s ők nem is ragaszkodtak a 7%-os béremeléshez, hanem hajlandók lettek volna magasabb béremelésbe is belemenni, '(Rajniss Ferenc: Mindenütt híresztelik! Ez tény!) csakhogy biztosítsák a termelés menetét, amelyet ők mindenek fölé helyeznek. Igaz ez vagy nem: erre is megnyugtatást és cáfolatot szeretnék kapni a miniszter úrtól. (Mozgás a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: A bányák azt állítják, hogy a kormány nem engedte meg a béremelést!) Van egy harmadik kérdés, amelyet a miniszterelnök úr említett szerdán az egyik interpellációra adott válaszában. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a munkásokkal való tárgyalás többek között azért sem volt lehetséges, mert hiszen e munkások megbízottja nem a munkásság legális szerve volt. (Rajniss Ferenc: Ilyen nincs!) Szeretném tudni, hogy tulajdonképpen mi a munkásságnak az a legális szerve, amely hivatva lett volna ezt a tárgyalást lebonyolítani. Nagyon jól tudjuk, hogy a munkásságnak nincs törvényes érdekképviselete, nincs hivatásszervezete. A mai viszonyok között a sztrájkot valamennyien egyformán elítéljük, de kérdem a t. Házat, hogy az a munkás a maga érdekét vájjon a munkaadója útján, a munkavezetőbe útján vagy kinek az útján tudta volna legálisan érvényesíteni? T. Ház! A 7%-os béremelés ajanlatával szemben — úgy tudom — az elért eredmény jóval nagyobb volt: 13—17% a bányamunkásság javára, amelyet a bérharc útján tudott kivívni. ÍAz elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Ennek módja az én nézetem szerint igenis,az, — és talán ez a tanulság, amelyet le kell vonnunk, mint általános eredményt, ebből az esetből — hogy meg kell teremtenünk minél előbb annak lehetőségét, hogy ezek a kérdések arra hivatott fórum előtt olyan megvitatást nyerjenek, amelyben az egyik oldalon a munkásság érdekei és szempontjai, a másik oldalon a munkaadók, a harmadik oldalon az ország, a köz és az állam érdekei paritásosán úgy nyerjenek elintézést, hogy ez az egész vonalon megnyugtató legyen. További nagy kérdés előtt áll az ország a miatt, hogy még nem tudjuk, meddig tart ez a rendkívüli helyzet? Nem tudjuk, vájjon évekre nyúlik-e el vagy esetleg a sors és a Gondviselés kegyesebb lesz hozzánk és előbb véget vet a rendkívüli állapotnak és mód lesz arra, hogy az ország átmenjen a békegazdálkodásra. Már az elmúlt évben a miniszterelnök úr és a miniszter úr is a maga költségvetési beszédében célzott arra, hogy az r átmeneti gazdálkodásnak bizonyos lehetőségei, tervei megbeszélés tárgyát képezik. Ezzel szemben lépten-nyomon hallom keresztény gyáriparosok köréből az aggodalmat és a félelmet, hogy a rendelések kimerülése miatt, azért, mert maholnap erről a hadigazdálkodásról mégis csak át kell menni a békegazdálkodásra, terv hiányában az a veszély fenyeget, hogy munkáséi bocsátás ok következnek. Itt-ott már be is következtek! (Ügy van! a széhőbaloldalon és a baloldalon.— Rátz Kálmán; Nagy a munkanélküliség.) • : > Szeretnénk a költségvetés tárgyalása során < ülése 1 HO november 18-án, hétfőn. 515 a miniszter úrtól megnyugtatást hallani, hogy igenis nemcsak beszélgetések folynak, de komoly tervek készülnek arra, hogy amikor bekövetkezik ez az átmenet... (Horváth Géza: Már készen vannak.) Helyes is, hogy készen legyenek... s amikor a munkásság elveszíti a kenyerét mai munkahelyén, holnap megtalálja a. másik gazdasági ágazat megfelelő ágazatában a mindennapi megélhetését. Természetesen ehhez is nyersanyag szükséges, mert ha én a hadifelszerelésről mondjuk az Államvasút gépparkjának kiegészítésére térek át, vagy ha akármilyen^ más módját akarom megszervezni a békegazdálkodásnak, nyersanyagra van szükségem. Éppen ezért ajáinlom a miniszter úr figyelmébe, hogy az ármegállapítás és árellenőrzés önmagában véve védheti és védi is a fogyasztó érdekét, ha azonban ehhez a két szemponthoz a termelés szempontjai nem járulnak hozzá, akkor az ármegállapítás és árellenőrzés önmagában hatálytalanná válik, mert a fogyasztásnak és az országnak ellátását egyedül a termelés biztosíthatja. (Ügy van! balfe lől.) Csak egészen röviden akarok még egy-két kisipari kérdéssel foglalkozni, amelyről minden képviselőtársam megemlékezett. Beszédemben talán nem is az egyes konkrét panaszokkal fogók foglalkozni, hanem magával a kisiparral. Az a nézetem, hogy ha a kisipar foglalkoztatása valahogyan szervesen biztosítva volna, az adókérdés, az Oti-kérdés, az öregségi biztosítás kérdése a jólmenő kisipari termelésben járulékosabb természetű, mellékesebb kérdés volna. Ismétlem, ha biztosítva volna a kisiparnak rendes foglalkoztatása és megélhetése. A kisipar rendes termeléséhez hitel kell. Elmondtuk már százszor. Csak azért teszem ismét szóvá, mert a kisipari hitelellátásnak az a módja, amely ma 500 pengős hitelnyújtásokkal iparkodik segítségükre lenni, nem kielégítő. Nem kielégítő szervezetileg, mert a legtöbb esetben éppen a legelesettebb, éppen a legrászorultabb kisiparosok nem tudnak még ehhez az 500 pengő hitelhez sem hozzájutni, nem tudják annak előírt feltételeit megteremteni. Va lahogyan a hitelszervezet helyesebb megoldásiéit kellene megtalálni és én itt — talán a pénzügyií tárca során részletesebben foglalkozom ezzel a kérdéssel — csak arra szeretnék rámutatni, hogy bizonyos helyi hitelmegállapító szervre volna szükség s talán kapcsolatban a kisipar hivatásrendi jövő szervezetének kiépítésével kellene egy fórumot teremteni, amely ; egyrészt véleményező, másrészt szavatoló joggal is birna A szavatolást olyan formán gondolom, hogy meg kellene osztani a szavatosságot. Talán a helyi szervezet, a járási szerve; zet viselhetné egy részét, a megyei szervezet egy másik részét, egy országos szervezet a harmadik részét. Mindenesetre egy nagyobbstílű megoldás kellene, de természetesen nemcsak a megoldás, hanem a termelési ágak egyéb vonatkozásaiban is, mert ÜZ ci módja a hitelellátásnak, ahogyan ez ma történik, — azt hiszem a miniszter úr is belátja — nem kielégítő. A kisipari termelés kérdésének van egy másik szempontja is, amelyet termeléstechnikai szempontnak nevezhetnénk. A kisipar a . technikai ellátottságban, abban a módjában, ahogyan termel, — meg kell állapítanom .— sok helyen el van maradva a haladó világtól. Ma lehetőségeket nyit a technika, éppen a vil; , lamosítás elterjedése folytán, bizonyos gépi erők igénybevételére. Lehetőség van arra, hogy a kisipari termelésbe a gépesítést fokozottabb Ï mértékben Vezessük be. Természetesen szükség; * 80*