Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Az országgyűlés képviselőházának MU kön keresztül a magyar nemzet életében, he-, töltött. : - \.:.:J. , Ezek az intézkedések természetesen még nem azok, amelyeket az iparosság vár. Ezek még nem kielégítőek. Látjuk, hogy mindezek ellenére sok iparos volt ebben az országban, aki letette a kalapácsot és bevonult a hadfel­szerelési gyárakba. Ha kutatom, hogy miért, akkor azt látom, hogy ez azért történt, mert a nyersanyagellátás körül nagy zökkenők vol­tak. A kisiparosok, akik ott kint a faluban "arra vannak hivatva.' hogy az ottani polgári lakosság szükségleteit kielégítsék, látván azt, hogy nem bírják elvégezni feladatukat, kény­telenek voltak beállani gyárakba. Hozzájárul­tak ehhez még a katonai bevonulások is. ame­lyek miatt sok műhelyben megszűnt a munka; ez is nagy baj. A nyersanyagellátás körül történt bajokkal kapcsolatban szeretném felhívni a miniszter úr szíves figyelmét a fa és a mész kérdésére. Az épületfának még mindig nincs megálla­pítva az ára. A mészellátás terén olyan bajok voltak, amelyeket minden további nélkül ki le­hetett volna küszöbölni. Mi történt? Azt pana­szolták nekem, amikor megsürgettem a meg­rendelt mész vagy cement leszállítását, hogy nem szállíthatnak, mert a honvédelem lefog­lalta a kocsikat és lovakat. Hiába mentek el a honvédelmi minisztériumba s az iparügyi mi­nisztériumba az iparosok, sehol sem kaptak se­gítséget s ennek következménye volt az, hogy az emberek nem mertek hozzáfogni az építke­zéshez és így rengeteg sok keresettől estek el az iparosok. A baj ott volt, hogy nem adtak módot arra, hogy akadály nélkül lehessen a meszet szállítani. Földmívelésügyi szempontból is, a mezőgazdaságban is óriási károkat oko­zott ez a helyzet, különösen a gyümölcsterme­lésnél. A honvédelmi minisztérium részéről ilyenkor meg kell lenni a megértésnek, mert egészen biztos, hogy ha a mészégetők fuvarjait meghagyták volna, másutt talán tudták volna azt pótolni, de legalább nem akaályózták volna meg az építési munka gyors és akadály nél­küli menetét. Említettem pár, hogy a kisiparosság meg­élhetési lehetőségét elősegítette az, hogy na­gyobb mérvben juttatták őket közmunkákhoz. Itt meg kell emlékeznem az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről, röviden az Ioksz.­ról, amelyen keresztül különösen a bőriparo­sok szép keresethez jutottak. A tavalyi eszten­dőben 27 szövetkezeten és 1127 szakcsoporton keresztül 17.696 iparosnak biztosítottak kenye­ret a közmunkák. Az általuk termelt érték 7,727.000 pengőt ért. Ha ezt megfontoljuk és meggondoljuk, hogy 17.686 család találta meg itt a kenyerét, amikor régebben ezért hiába rimánkodtak és könyörögtek, mert hiszen oda­adták a nagy gyáraknak a megrendeléseket és most egy intézkedéssel sikerült ennyi ember­nek gondtalan megélhetést biztosítani, mi sem természetesebb, hogy akkor a mi kérésünk is az, hogy ezt a munkát tovább kell folytatni. Az az iparosréteg, amelyről beszédem elején megemlékeztem s amelynek vergődését, a min­dennapi kenyérért való küldelmét bemutattam, hálás lesz érte. mert látni fogja, hogy nemcsak az adót kívánják tőle, hanem az állam gondos­kodik róla, hogy abba a helyzetbe jusson, hogy nemcsak kenyere legyen, hanem adóját is mes" tudja fizetni. Mélven t. .Háiz! Müller t. képviselőtársam megemlékezett az öregségi biztosításról. Meg­állapításaihoz szívvel-lélekkel csatlakozóm; an­wiese 19lf.0 november 18-án, hétfőn. 511 nál is inkább, mert annakidején, amikor ennek a _ törvényjavaslatnak benyújtását Müller kép­viselő úr kérte, ezt én is aláírtam, ezt állom még ma is, és mi sem természetesebb, hogy amikor az, inasról történik gondoskodás, ami­kor a segéd részére biztosítjuk az öregségi se­gélyt, akkor a mester is részesüljön ugyan­ebben, mint ahogy Franciaországban, Bel­giumban és most legutóbb Németországban is elrendelték. Ezt a rendszert vezessék be nálunk is. Ez lenne a természetes dolog, erről gondos­kodni kell, mert nem tehetjük ki magunkat annak, hogy azok, akik társadalmilag olyan fontos szerepet töltöttek be munkabíró idejük­ben, amikor megöregedtek, ki legyenek téve az utcára, mint koldusok, vagy menházba, vagy nem tudom hová kerüljenek. Ezt kíván­ják és kérik az iparosok. Minden áldozatot meghoznának annál is inkább, mert látják azt, hogy az ipari munkásságnál milyen sokat jelent ez az öregségi segély azok számára, akik már ezt élvezik. Ezt nekik meg kell ad­nunk. Amikor már a mezőgazdasági munká­sokról is történt gondoskodás, nem lehet azt mondani, hogy az iparos önként ós magától fogja biztosítani magát, mert nincs akkora keresete, hogy azt megtehesse. Ha azonban kényszerítve lesz rá, feltétlenül meg fogja tenni, amint ezt látjuk a mezőgazdasági mun­kásságnál is. Régi harc dúl a kézműveskamara körül, amelynek a szerepét ma az IPOK ölti be. A név itt mellékes, fő a lényeg. Az én felfogá­som szerint a kereskedelmi és iparkamara nem egy födél alá való. Lehetnek közös nexusaik, de sokkal több az ellentétes érdekük. Ma, ami­kor a kereskedelem keresztény kezd lenni, ta­lán az összeütközési felület már nem olyan nagy. Most, amikor már nem a profit, hanem a tisztességes haszon jön előtérbe, talán meg­férnének egymás mellett, de amikor érdekkép­viseleti rendszer, bevezetéséről beszélünk, semmi sem természetesebb, mint az, hogy a kettő különválasztassék, legyen meg ennek az iparosságnak is a maga hivatalos szervezete, mint ahogyan megvan a gyáriparosoknak, s mint ahogy meglesz a munkásoknak. Legyen meg nekik is a hivatalos szervezetük, amely Őket mindenben képviseli és érdekeiket ipar­kodik érvényre juttatni. Az iparfejlesztésre felvett 3,200.000 pengőt szívesen megszavazom, bár amikor elolvastam, hogy mi mindenre for­dítják, azt hiszem, a kisiparosságnak nem sok jut belőle, mert minden egyes pont, amire for­dítják, olyan fontos, hogy az ember igazáéi nem tudja, melyiket húzza keresztül. Ezeknek a feladatoknak elvégzésére ez az összeg édes­kevés. Kívánatos lenne, hogy minél több jus­son erre a célra. Az iparosoknak jogos kívánságaik vannak az Öti.-val szemben. Bátor voltam felolvasni, óriási összegekkel járulnak hozzá az iparosok az Oti.-hoz. Nagy sérelem érte azonban őket az­zal, hogy az Üti.-ban nincsenek úgy képvi­selve, mint ahogy az őket megilletné. A gyár­iparosok U3 taggal, a kisiparosok csak 41 tag­gal vannak képviselve. Ez nagy sérelem reájuk nézve. így Mába jönnek a legszebb tervekkel és ajánlatokkal, nem tudják akaratukat ke­resztülvinni. Éppen ezért a minisztériumiak orvosolnia kell az ő sérelmeiket s oda kell hat­nia, hogy itt is az igazságosság jusson ér­vényre. Tudom, hogy a Gyosz. nagyhatalom, de viszont ez a sokszázezernyi kisiparos is van legalább olyan hatalom, mint a Gyosz. Most, hogy megtörténtek a leszerelések, nagy az el­keseredés a leszerelt kisiparosok között, mert a ki, miután -s egy évben megcsinálnak —­: mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom