Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
510 Az országgyűlés képviselőházának 1ŐA.< ülése 1940 november l&-án, hétfőn. vazom meg á költségvetést. (Mozgás à jobboldalon.) • . i ,.• . , Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Reib el Mihály! Reibel Mihály! Mélyen t. Házi Nagy élvezettel és örömmel hallottam a hozzászólásokat és szeretném azt hinni, hogy ezeket a hozzászólásokat nem az esetleges propagandaszándék vezette, hanem az őszinte segíteniakarás, amelyre a kisiparos társadalomnak és az ipari munkásságnak szüksége van. Szeretném azt hinni, mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az igen értékes nemzetfenntartó réteget meg kell menteni. Hogy társadalmi szempontból milyen nagy jelentősége van az iparosságnak, azt Meskó képviselőtársam az imént ecsetelte, amikor rövid néhány szóval visszavezetett bennünket a múltba, amikor azt mondotta, hogy az iparosműhelyek egyúttal a falu kaszinói voltak. Ez ma is ugyanígy van. És miért van ez így! Azért, mert az iparosnak szélesebb a látó! köre, több az ismerete, több képzettsége van s ezért szívesen látogatják és hallgatják a politikus csizmadiát, vagy nem tudom milyen más iparost. De társadalmi szempontból nemcsak ezért fontos ennek a rétegnek a felkarolása és megmentése, hanem azért is, mert ne felejtsük el, hogy 260.000 iparosember és ', családja megélhetéséről van szó. Hogy ez mit jelent, azt ugyanaz a kimutatás, amelyből Müller t. képviselőtársam adatokat olvasott fel, egypár sorban bizonyítja: 146.323 kisiparos közül 50.434 teljesen vagyontalan, egyebe sincs, mint a szerszáma és a családja. Azonfelül 74.210 iparos 60%-ig el van adósodva és mindössze 15% az, akinek adósságmentes vagyona van. Megdöbbentő számadatok ezek e ezért társadalmi szempontból nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, h»jgy nekünk ezen a rétegen segítenünk kell. Egészen nyilvánvaló, hogy a munkanélküliséget nem fogjuk földbirtokrel'ormmal levezethetni, hiszen nincs annyi föld, hogy minden munkanélkülit földhöz juttassunk; az iparosodás az az út, amelyre rá kell lépnünk, az ipari pályán kell, hogy a munkanélküliek tömege megtalálja a maga exisztenciái.át. D<> hogyan történhessék ez^ amikor a valóságban az iparosnak nincs meg a munkája, a megélhetése, nincs biztosítva a léte és kénytelen a mezőgazdasági munkástól elvenni a falat kenyeret? Ennek a 260.000 iparosnak javarészét egészen nyugodtan a napszámosok közé lehet sorolni és ez azt jelenti, hogy az iparostársadalom 260.000 napszámos, illetőleg családtag elöl veszi el a kenyeret. Ha ezt a társadalmi réteget meg tudjuk menteni, akkor nemcsak ennek a 260.000 iparoscsaládnak adunk kenyeret, de 260.000 napszámoscsaládnak is biztosítjuk a megélhetését. Igen komoly probléma tehát ez, amellyel foglalkozni nagyon hálás dolog és. szükséges is vele foglalkozni, mert itt létről vagy nemlétről van szó. De nemcsak társadalmi szempontból roppant fontos ennek a rétegnek a felkarolása, hanem nemzeti szempontból is. Nem értem itt a politikai állásfoglalást, csak arra kívánok rámutatni, szinte elsőrendű kötelességnek tekintették, hogy minden nemzeti megmozdulásból kivegyék a maguk részét. Így van ez a falvakban, így van ez a városokban. így ne- , velődött ez az iparosgeneráció a céhek kebelén \ belül évszázadokon keresztül és a szociáldemo- ; kxácia minden erőlködése sem volt képes ezt a hagyományos érzést a szívükből, a lelkűkből kiölni. Ezek vállalják az áldozatokat is és : szívesen hoztak áldozatot. Bármilyen áldozat- ; rolvolt *zó, BZ iparos mindig ott volt és kivette 'ah'bóí a maga részét. Egy tavalyi;kimutatás van a kezemben, amely ezt igazolja. Ez azt mondja: a kisipar 68 millió pengő egyenesadót fizet, tehát az egész országra : kivetett 490 millió pengő egyenesadó 14%-át. Az egy fejre eső egyenesadóteher a kisiparban átlag 54 pengő. A kisipar 15 millió pengővel nagyobb összeggel járul az egyenesadókhoz, mint a gyáripar, amelynek termelési értéke pedig kétszer nagyobb a kisiparénál. A 3355 millió pengő közvetett adónak a kisipar 17%-át fizeti, összesen több mint 60 milliót, ismét 13 millió pengővel többet, mint a gyáripar. Az egy fejre eső közvetett adóhányad a kisiparban 45'4 pengő. A társadalombiztosítási terheknek is a kisipar több mint v 24 , 5%-át fizeti, összesen 17 millió pengőt. Az egy fejre eső teher a kisiparban 1276 pengő. Ha már most az összes közterheket vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy az ország lakosságát terhelő 938 . millió pengő köztehernek 26%-át az a kisipar viseli, amelyről az imént egy fényképét mutattam be, összesen 145 millió pengőt, 20 millióval többet, mint a hatalmas és gazdag gyáripar. , Ezek a számok eléggé mutatják, hogy a kisiparosság mennyire vállalja azt a nagy feladatot és azokat a terheket, amelyek reá mint nemzetfenntartó elemre hárulnak s amikor ezt vállalja és viseli, akkor meg kell értenünk, hogy az ő megerősítésével magát a nemzetet erősítjük, magának a nemzetnek az ellenállóképességét fokozzuk, az országnak a boldogulását elősegítjük. Ügy társadalmi, mint nemzeti szempontból tehát egyáltalában megérdemli ez az igen értékes osztály, hogy vele foglalkozzunk. Nem tagadom, a kormányzat az utóbbi időben igen sokat tett a kisiparosság érdekében. A leghatalmasabb lépés az volt, amikor megvalósította néhai Vass József törvényét, amellyel az iparosoknak kívánt segítségére sietni s amikör megszavaztuk az ipärtörvényt, amely újból visszaadta az iparosnak azt a becsülést. amely őt megilleti; ezzel rászorítottuk, hogy olyan képesítést szerezzen magának, amellyel kivívja az elismerést és a megbecsülést. Gondoskodtunk arról, hogy a kontármunka elkerülhető legyen, bár a büntető szankciók nem olyan súlyosak, hogy a kontármunkát teljesen ki lehetne irtani, mert még ma is százával vannak olyanok, akik az adófizető kisiparos elől elveszik á kenyeret. Ugyancsak nagy segítség volt az, amikor a közmunkák nagy mérvben az ö kezükbe jutottak, ami nagyon sok iparoscsaládnak biztosított kenyeret. Itt kell még megemlítenem az árrombolásra vonatkozó intézkedést, amely bár szinten nincs súlyos .Szankciókkal összekötve, mégis egy kicsit ébrentartja a lelkiismeretet és megakadályozza azt az árrombolást, amely azelőtt olyan sokezernyi kisiparos tönkremenetelét okozta. A zsidó iparengedélyek megvonása bár lassan megy, de határozottan mondhatjuk, szintén előnyt fog részükre jelenteni s ha ina még nem is mondhatunk érte hozsannát, de hiszem azt, hogy nem maradhat el a végleges kifejlődés, amely kell hogy biztosítsa a keresztény magyar iparosság megélhetését, ' . Történt intézkedés arra vonatkozólag is, hogy megadóztatás révén az iparosság részére gyógyító és üdülőtelepeket létesítsenek. Ezek mind azt mutatják, hogy itt történtek intézke 1 dések, amelyek azt célozták, hogy a = magyar iparosság sorsán j avítsanak és á magyar ipaiíosságnak .visszaadják azt a helyet» amelyét ,6 őlyah becsülettel, olyan odaadással. évezazador
