Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
Az országgyűlés képviselőházának 15 If. ial i, sKellemcserét is jelent. (Ügy van! Ügy van!) ,Ezt nagyon ki teli hangsúlyozni, mert ^a ; keresztény magyar munkásság : számtalan esetTben jön azzal a panasszal, hogy a zsidó vezető heJyébe került egy egyébként is jól szituált, magas nyugdíjjal rendelkező úr (Egy hang a _ középen: Sajnos!) és ugyanazt a szellemet viszi tovább, amit az előző zsidó vezetőtől vett át. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kóródy Tibor: Ejtőernyősök!) Mi elsősorban nem személycserét, hanem szellemcserét akarunk az egész vonalon. (Maróthy; Károly: Na Lipcsey! Most szóljon! — vitéz Lipcsey Márton: Mi közöm nekem ehhez! — Szölíősi Jen«: Előbb megkérdezik a kormányt, hogy szabad-e és jóváhagyják-e? — Elnök csenget. — Rassay Károly^ közbeszól.) De igaza van Rassay képviselőtársamnak, az antiszociális és magyarellenes cselekedet talán még nagyobb bún akkor, ha magyar és keresztény csinálja, mint lia zsidó csinálja. Egyformán kürtandónak tartom mind a kettőt. (Helyeslés. — Kóródy Tibor: Még éhesebb keresztény került a zsidó helyébe!) De ugyanígy szükségesnek tartom az őrségváltással kapcsolatban azt is, hogy megtörténjék a tőkének keresztény késbe való juttatása. Itt elsősorban arra gondoîok, hogy bizonyos hitelműveletek segítségével vegyük ki a rész vény majoritásokat azoknak a kezéből, akiknek kezében ma vannak. Mi követeljük és mégis fogjuk valósítani a földbirtokreformot, 1 annak keresztény és magyar értelmében, de nem tudnék kielégített lenni és az egész nemzet sem lehet kielégített azzal, ha a földbirtokot, a latifundiumokat kivesszük a keresztény magyar birtokosok kezéből és ugyanakkor a tőkét, az ingó tőkét teljes egészében meghagyjuk részvénvek formájában a nem keresztény kezekben. Meg van a módja annak, hogy ezt a magántulajdon elvének tiszteletben tartásával is meg lehessen csinálni. Sőt ezáltal megvan a lehetősége annak is, hogy a keresztény magyar földbirtokosok a nemzet nagy szociális átalakulásának ne legyenek egyedüli áldozathozói, hanem ezzel a művelettel kapjanak meg egy bizonyos részvénymennyiséget. Akkor meg fog történni a keresztény magyar tőke átállítása a kereskedelmi és ipari vonalra is. De ugyanígy szükséges lenne a tőkei anonimitásának a megszüntetése is. Lehetetlenség, hogy ne tudjuk, kinek a kezében van a magyar gazdasági élet volumenjének legnagyobb része. (Stitz János előadó: Ez igaz, de a pénzügyhöz tartozik!) Megvalósítható lenne ez a nagyon fontos feladat, ha komoly formában megosinálnók, hogy a részvények névre szóljanak. Vigyázni kell az átállításnál arra is, hogy a részvények és ezeken keresztül a magyar vállalatok ne jussanak a külföldiek kezére, mert hiszen tragikus pillanatokban, a nemzet nehéz pillanataiban nem közömbös az, hogy az a nagy magyar ipari vagy kereskedelmi vállalat magyar vagy külföldi kézben van-e? (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház! A nemzteti iparpolitika egyik leg- . főbb feladata a munkavédelem. Kétségtelenül elismerendő, hogy ezen a téren történtek tiszteletreméltó lépések. Itt legelsősorban gondolok a a családi bérpótlék bevezetésére. De szintén csak teljes elismeréssel lehet beszélni a családi pénztárak működéséről is. Ha összehasonlítom egy másik szociális intézményünkkel, az Oti-val, azt kell mondanom, hogy míg áz Oti-ba a keresztény magyar munkásság, -- , nem merem azt, az erős kifejezést használni, hogy undorral (Kóródy . Tibor: Csak haszülése IHO november 18-án, hétfőn, 499 nálja!), — de mindenesetre bizonyos félelemmel megy be, ugyanakkor a családi pénztárákban segítőjét, gyámolító ját látja. A családi pénztárak bürokráciája még nem bürokrácia a szónak abban az értelmében, amit alatta Magyarországon érteni szokás. Kérem a családi pénztárakat, mint általában az iparügyi minisztérium minden szervét, maradjanak meg továbbra is ebben a szellemben és ne vegyék áit a magyar hivatalnoki kar egyrészének azt a szerencsétlen felfogását, hogy a hivatalt öncélnak tekinti. A hivatal és minden hivatalnok a legkisebbtől a legmagasabbig csak szolgálati jelleggel lehet ott, csak alázatos szolgáló leiekkel lehet a helyén, mert másként nem építi, hanem rombolja a magyar jövendőt. Különösen fontos ez ma, amikor az átállítással kapcsolatban mind több és több hivatalt kell létesítenünk. Szükséges, hogy ezek az új hivatalok ne gátlói, hanem előmozdítói legyenek a magyar gazdasági életnek. A családi pénztárakkal kapcsolatban azt szeretném kérni, — remélem, meg is lesz hamarosan, — hogy a húsz munkásnál kevesebb munkást foglalkoztató üzemek munkásai szintén kapják meg a családi bérpótlékot. Merem állítani« hogy ez a kisiparnak is életérdeke, mert hiszen ha ezek nem kapják meg, akkor éppen a legjobb szakmunkások fogják hamarosan otthagyni a kisipari műhelyeket és mennek majd át a gyáriparba s így a kisiparosok csak a selejtesebb munkásanyagot kapják meg, aminek folytán a bizonyos tekintetben úgyis konkurrenciaképtelen magyar kisipar még inkább háttérbe fog szorulni a nagyiparral szemben. Természetesen szükséges lenne a kisiparosság szociális helyzetének rendezése is. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a magyar kisiparos sokkal rosszabb anyagi körülmények között él, mint a magyar ipari munkás. Már pedig — merem' állítani — a magyar kisiparosság a keresztény nemzeti gondolatnak; egyik legbiztosabb ípillére. Sok szó esett a Baross Szövetségről is. Én csak Örömmel tudok beszélni a Baross Szövetség' munkájáról, de ugyanakkor ipari téren meg kell emlékeznem a Keresztény Kisiparosok Szövetségének már évtizedek óta folytatott nagyszerű munkásságáról is. A kisiparosság öregségi biztosítása tovább már nem halogatható. Lehetetlenség, hogy^ amikor a magyar ipari munkás kap öregségi járadékot, — ha keveset is, — ugyanakkor kisiparosságunk tekintélyes része nem tudja, mi lesz vele öreg korában. Különösen most látjuk ezt. amikor a háború alatt és a háború után élt kisiparossájgunk öreg korára összegyűjtött kis tőkéje tönkrement, elértéktelenedett és közülük igen sokan a szegényházakban fejezik be életüket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) örömmel látom, hogy tervbevették az állami munkaközvetítés megvalósítását. Nagyon örülnék, ha ezt a munkáskamara keretében valósítanók meg. mert a munkáskamarát tartalommal kell megtölteni, nem pedig valami papirösdologgá megcsinálni. Konkay igen t. képviselőtársam beszédében szó volt «arról, hogy a munkásságnak nem lenne szabad sztrájkolnia azért, hogy béréhez hozzájuthasson. f Elvileg természetesen valamennyien egyetértünk vele. de tisztelettel kérdem: milyen törvényes érdekképviselete van ma a munkásságnak ahhoz, hogy a maga jogait érvényesíteni tudja? {Ügy van! Ügy van!) Ha két-három munkás előáll valami kérelemmel, azt mondják nekik; kiknek a nevében targyaltak ott. mert szervé; zetekkej nem tárgyalnak, különösen hadiipar^
