Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

(500 Az országgyűlés képviselőházának 15k üzemeknél nem. Ellenben, ha a munkásságnak meglesz a törvényes érdekképviselete, akkor majd ki lehet küszöbölni és büntetni lehet minden sztrájkot, mert egyforma joggal le tud ülni a munkaadók szervezetével a munkásság. Azt hallottam, hogy a munkáskamara hamarosan megvalósul. Tessék megengedni, — jóllehet teljes bizalommal vagyok a miniszter úr iránt — hogy azt mondjam: én addig nem hiszem, amíg a törvényjavaslat itt nem lesz a Ház előtt, mert ezt ígérik már nagyon régen, nemcsak nekem, hanem másoknak is. Ezelőtt hat esztendővel Gömbös Gyula akkori miniszterelnök a kezembe adta a munkás érdekképviseletekről szóló törvényjavaslatot s azt mondotta: siess elolvasni, néhány napon belül tedd meg javaslataidat, észrevételeidet, mert ez heteken belül a képviselőház elé kerül. Azóta eltelt bat vagy hét esztendő s minden iparügyi és kereskedelmi miniszter megígérte és mindmáig nincs itt a törvényjavaslat. Mondom, én nem akarom érinteni a miniszter úr ígéretének feltétlen biztonságát, de addig ebben nem hiszek, amíg ide nem terjeszti. :, A munkáskamarával kapcsolatban legyen , szabad azt kérnem, hogy annak előkészítése és paragrafusokba foglalása ne történjék meg a többi illetékes minisztérium meghallgatása nélkül. Ma már igenis, túl vagyunk azon az iidőn, amikor elegendő csak munkáskamarákat létesíteni. Elérkeztünk oda, hogy immár eihalaszhatatlan a korporativ magyar állam megvalósítása, társadalmi ós gazdasági téren egyaránt. Ezt pedig nem lehet úgy megcsinálni, hogy az egyik miniszter is hoz egy javaslatot korporativ irányban, a másik miniszter is és amikor már a különböző törvényjavaslatok törvényerőre emelkednek, akkor azt látjuk, hogy nem történt organikus rendezés. Feltétlenül ' szükséges az, hogy a magyar társadalmi és gazdasági élet korporativ átrendezésére egységes átgondolt törvényjavaslattal jöjjön a kormány a Ház elé. ; A »szabadidő-mozgalom« területén sem látom szívesen azt a sok elszigetelt kísérletezést, arai történik egyik minisztérium és másik minisztérium részéről is. Arról nem is beszélek, hogy ma már a Gyáriparosok Országos Szövetsége szintén dopolavoro-mozgalmat csinál. Én nem tudom elfogadni sem az egyik vasárugyárnak, sem a másik textilgyárnak illetékességét arra, hogy a keresztény magyar munság szabadidő-mozgalmát ők csinálják meg. (Helyeslés.) Különösen nem tudom elfogadni illetékesnek a Gyosz.-t arra, hogy nevelje és irányítsa a keresztény magyar munkásságot, amíg azt látom, hogy a Gyosz. vezetése keresztény és magyar szempontból nagyon is súlyosan kifogásolható. {Ügy van! Ügy van!) Át kell venni először ezek kezéből a keresztény magyaremberek kezébe és még akkor is aztmondom: a Gyosz.-nak nem hivatása az, hogy a munkásságot nevelje. (Kóródy Tibor: Nemzetnevelési feladat!) Ügy van, nemzetnevelésről van szó, erre pedig elsősorban illetékes a közoktatásügyi miniszter úr, beleszólása van még az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úrnak és beleszólása van a miniszterelnök úrnak. Be amikor ennyinek van beleszólása még hivatalos vonalon is, akkor azt ne csinálja vagy az egyik vagy a másik, hanem csináljanak a Magyar népművelésre egységes és organikus törvényi (Gruber Lajos: Kérdezzék meg a magyar munkást is!) és- azután gondoskodjanak arról, hogy a megfelelő anyagiak is rendelkezésre álljanak. ,(Homonnay Tivadar: 'Az ipar•tigyi miniszter feladatköre"!) Nem a« iparügyi . ülése 19%0 november 18-én,. hétfőm » miniszter feladatköre, akárhogyan is mondja a képviselő iir, (Homonnay Tivadar; Egy kézbe!) Elnök: Ne méltóztassék párbeszédet folytatni. (Malasits Géza: A munkásokat is kérdezzék meg!) Közi Horváth József: Homonnay képviselő úr köz beszólására azt mondom, hogy ha már ' egykézről beszélünk a nemzetnevelés terén, akkor az elsősorban a közoktatásügyi miniszter úr egykeze lehet, de éppen azért, hogy ne balkézzel csinálják, (Gruber Lajos: Sajnos, ezzel csinálják!) a magyar nemzetneveléshez szükséges az, hogy a többi illetékesek meghallgatása után teremtsék meg, csinálják meg a magyar nemzetnevelés egységes organikus törvényét. A dopolavoro tekintetében, mi még éppen az ipari munkásság vonalán nagyon-nagyon az elején vagyunk. Ott kell kezdenünk, hogy egészséges, munkáslakásokat építsünk részükre, mert hiába visszük addig őket színházba, vagy hiába visszük külföldi tanulmányutakra és pazaroljuk el ezekre a súlyos tízezreket, amíg az a szegény munkás kijőve a gyárból vagy a munkahelyéről, nem mehet haza egészséges lakásba. Addig ez illúzió és Potemkin-megoldás. (Homonnay Tivadar: Igaza van!) Kégen halljuk: készül a törvényjavaslat arról, hogy a 250 munkásnál többet foglalkoztató gyárvállalatok köteleztessenek arra, hogy munkásaik és általában alkalmazottaik részére egészséges munkáslakásokat csináljanak. Ezt a törvényjavaslatot is halljuk, de mindmáig még nem lett kötelező törvény belőle, sőt tudok gyárvállalatot, amely nemcsak hogy nem építtett új munkáslakásokat, hanem még régi munkáslakásait is eladta, áruba bocsátotta. Az első és a legfontosabb tehát ez lenne. Az általános ipari politika vonalán arra szeretném kérni befejezésül a miniszter urat. már előre gondolkodjék arról, hogy miképpen fog megtörténni a magyar ipar átállítása békeipaj'ra. El lehetünk készülve arra, hogy nagy bökkenő lesz, súlyos társadalmi probléma, százezrekre menő munkanélküli, ha nem gondoskodunk előre arról, hogy zökkenő nélkül történhessék meg a magyar ipar átállítása békeiparra. Itt megint aat mondhatom, hogy a raunkásházak építése és* általában a magyar lakástermelés az egyik legfontosabb eszköz is arra, hogy munkanélküliség nélkül oldhassuk meg a magyar ipar átállítását békeiparra. Hiszen éppen a lakásépítés, a lakástermelés, a házépítés majdnem 40 iparágat foglalkoztat és emellett megoldjuk vele a magyarság egyik legfontosabb biológiai kérdését is. Ha statisztikát csinálnánk arról, — ha egyáltalán lehet erről statisztikát csinálni — hogy mi okozza leginkább a magyarság halandóságának igen nagy százalékát, azt kellene mondanunk: az egészségtelen lakások. Akár a városokat nézzük, akár a falvakat, lakásainknak több mint a fele egészségtelen. Ott nőnek fel a magyar gyermekek, városon is falun is büdös lyukakban és amellett drága lyukakban, különösen akkor, ha sokgyermekes családról van szó. Ma már nem titok, hogy az egészséges lakásokból a háztulajdonosok valósággal kiutálják, kitaszítják a sokgyermekes magyar családokat Ezen a téren nem fog javulást hozni az az igen csekély kedvezmény sem, amelyeket egy legutóbbi pénzügyminiszteri rendelet biztosít azoknak a háztulajdonosoknak; akik hajlandók többgyermekes családokat befogadni. Egyetlen -biztosíték, 'egy

etleü korrekt megfelelő meg-