Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

'Az.'országgyűlés 'képviselőházának 154-. ülése 1940 november 18-án, hétfőn. 4Ö9 a napokban fordult hozzám egy szolnokmegyei cipészmester és azt panaszolta, hogy még • mindig nem kapták meg azt az októberre ' kiutalt mennyiséget, amely különben is anyayira minimális, hogy ha azt fel is dolgozzák, még akkor sem biztosítja megélhetésüket. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy ha már anyaggazdálkodás van, akkor az az anyaggazdálkodás megfelelően központosán legyen irányítva és minden adminisztrációs nehézség nélkül tudia ellátni azzal a minimális anyaggal elsősorban a kisiparosokat. (Saöllősi Jenő: Makón

r sincs anyag!) örvendetesen állapítom meg, hogy a minisztérium nagy gondot fordít az ásványi kincsek, illetőleg az olajkincsek feltárására. Ki kell azonban jelentenem, hogy az ásványi, illetőleg bányakutatások céljára beállított 1'3 millió pengőt kevésnek tartom, mert most, amidőn úgyszólván fibe vagyunk kerítve és amidőn a külföldről nem tudunk úgyszólván semmit sem behozni, úgyhogy lassan-lassan • gépkocsiforgalmunk megszűnik, különösen fon- tos. hogy a nyers olajkutatás ok nagyobb mértékben meginduljanak. A miniszter úrral volt szerencsém a közelmúltban beszélni arról, hogy különösen Erdélyben fognak fúrások megindulni- egyrészt nyersolajkutatás, másrészt pedig földgázkntatás céljából, nem tudom azonban elképzelni. hof?v a miniszter úr nagy programmot tudion lebonyolítani 1*3 millió pengőből. Feltétlenül szükségesnek ta^om, hogy erre a. célra megfelelőbb összeget állítson (be a kormán vzat. T. Házl^ Foglalkoznom kell az energiaellátás kérdésével is. Bár az anyagnehézségek - egyelőre gátat szabnak a nagyobbf okú elektrifikálásnak, mégis arra szeretném kérni az iparügyi miniszter urat, hogy legalább a terveket készítse el, hogy az ország többi, a 32%-on felüli még elektrifikálatlau községeiben is abban a pillanatban meg lehessen kezdeni a szerelést és az áramellátást, mihelyt a nyersanyagellátás terén könnyítések következnek Ibe. Fel szeretném itt hívni a figyelmet a fehér szén felhasználásának nagy jelentőségére és nemcsak a nagyobb vízierők kihasználását szeretném kérni, hanem azt ajánlanám a miniszter úrnak, hogy minden rendelkezésére álló, legminimálisabb vízierőt is hasznosítsunk. Én mint fiatal mérnök, 1924-ben a Dunántúl voltam alkalmazásban egy hidroelektromos telepen és szabadidőmben igen sokat jártam Vesznrém megyében, a Bakonyban, a Bakony leitőin. Tgen sok apró vízierőt találtam, 7—10— 35—20 lóerőiar és ezek mind kihasználatlanul állottak. Találtam régi vízimalmokat, találtam kallómalmokat, amelyek omladoztak és senki .sem volt. aki a rendelkezésre álló eszközöket felhasználta volna. Az ipari decentralizációval kapcsolatban fontosnak tartanám azt, ho^y p/pket az apró vízierőket is használtok ki. Itt különösen a sváici rendszerre gondolok: az ilyen kis vízierők segítsé«révp] megoldha+n az eovips ina rí fp-rmékek részletekben való előállításaik kérdé«*» is. örömmel tölt el bennünket P*. h qsty Kárpátalján. Un°*vár meglett egy 5000 ló^rőtelie';ítr"ényn vízierwmfí épül, azonkívnl Tiszalnc és Kesznvéte községek határában 3000 lóerős vízi erőmű épül. Jtt nem szabad megállani, már most me? kell tennünk mindent a műszaki intézkedések megtételére. Visszakerült hozzánk Erdély is. ott is f rendelkezésre áll i«í*en sok ví^ierő. de a korábban visszakerült Felvidék és Kárpátalja többi vízi erőit is megKfiPYISET.ÖHÁZtf NAPI/> VEI. felelőképpen fel kell használni. Erre a célra nem szabad sajnálni semmiféle befektetést, mert ez is nagy mértékben elő fogja segíteni elektrifikálásunk gyorsítását. . T. Ház! Tagadhatatlan az, hogy úgy a textilipar, mint a papirosipar terén nagy előhaladást tettünk, azonban itt legyen szabad felhívnom a figyelmet a hazai w anyagok igénybevételére; különösen a mezőgazdasági melléktermékekre adódó műrost és egyéb anyagok felhasználására gondolok. T. Ház! Az iparvállalatok átszervezésével kapcsolatban szeretnék észrevételt tenni. Az előadó úr azt mondotta, hogy 1939 : IV. tc.-et, a zsidótörvényt ipari vonatkozásban száz százalékban végrehajtották. Én ezt kétségbevonom. Nem hajtották végre, az iparban meg mindig rengeteg a stróman. Mindössze az történt, hogy az Aladárokat és Edöméreket bocsátották ejtőernyővel az iparvállalatok élére és a zsidók továbbra is ott maradtak és a tejfelt ők kanalazzák le. (Palló Imre: A szellem megmaradt a régi! Csak az urak változtak!) A szellem ugyanaz maradt s ha itt radikális intézkedéseket nem hoz az iparügyi kormányzat, minden marad a régiben és a keresztény magyarságot ismét mellőzik. (Szöllősi Jenő: Bűntetté kell minősíteni! — Palló Imre: Erős kéz kell!) T. Ház! A kisiparosságról szólva, meg kell állapítanom, hogy a magyar iparosság, amely mindig jó hírnevet szerzett az országnak, ma is éppen úgy mostohagyermeke a kormányzatnak, mint eddig volt. A magyar kisipar pusztulásra van ítélve, ha hathatós segítséggel nem sietünk segítségére. A magyar kisiparos ma már rosszabb helyzetben van, mint egy jól fizetett segéd. Ha megnézzük az egyes szakmákat, akkor azt találjuk, hogy ezek

f lassan-lassan kihalnak. A kormánynak, elsősorban az iparügyi kormányzatnak gondot kell fordítania különösen arra, hogy az iparosságanyagellátása zavartalan legyen, a hitelellátásnál pedig mindent el kell követni, hogy azok is, akik nem rendelkeznek megfelelő biztosítékkal, megfelelő hitelekhez juthassanak, hogy így megfelelő életet tudjanak majd maguknak és családjuknak biztosítani. A magyar ipar, különösen a kisipar még mindig a zsidók jármában nyög. Az anyagnagykereskedők csaknem száz százalékban zsidók. A keresztény magyar kisiparos száz százalékig ki van nekik szolgáltatva. (Szöllősi Jenő: Szörnyű állapotok vannak vidéken!) A keresztény magyar kisiparos hitelt nem kap, anyagot nem kap, hosszas kérésre, könyörgésre tud csak minimális anyaghoz jutni. Ha most azt nézzük, hogy az ipartestületekben, amelyek hivatva volnának az iparosság érdekeinek a védelmére, mi a helyzet, akkor különösen budapesti vonatkozásokban azt látjuk, hogy az ipartestületek csaknem száz százalékban zsidó irányítás alatt állanak. Ennek gazdasági okai vannak. Az 1931-es gazdasági mélypont idején a magyar keresztény kisiparosok az ipartestületek irányításából valahogyan kimaradtak. Kimaradtak pedig azért, mert olyan rossz volt a gazdasági helyzet, hogy még azt a minimális ipartestületi tagsági díjat sem tudták megfizetni, amely elő volt írva és mivel a törvény úgy intézkedett, hogy aki két évvel hátralékos, az nem vehet részt a tanácskozásokban, a választmányokban, az a helyzet állott elő. hogy ma csaknem száz százalékig zsidó vezetőségek állanak az ipartestületek élén. Én ismét leszögezem pártunk álláspontját és kijelentem, hogy a télies zsi-