Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

36 'Àz országgyűlés hépviselőházá-nak 137. ülése 19^0 október 9-én, szerdán. Szeder János jegyző (olvassa): »Válasz Ma- j tolcsy Mátyás országgyűlési képviselő úrnak néhai gróf Esterházy Ferenc köztartozásainak behajtása tárgyában előterjesztett interpellá­ciójára. A t. interpelláló képviselő úr kifogás tár­gyává tette, hogy a néhai gróf Esterházy Fe­renc terhén fennálló 4 millió pengő összegű köztartozás behajtását a pénzügyi hatóság el­mulasztotta s emiatt a tartozás ezidőszerint behajthatatlan. Az interpellációra Válaszomat a követke­zőkben van szerencsém megadni: Néhai gróf Esterházy Ferencnek és örökö­seinek összes együttesen kezelt közadó-hátra­léka ézidőszerint 1,541.389 P. Ebben a hátralékban azonban bennfog] al­tatik a szénjogok vételára fejében befolyt ösz­szegék után egyszersmindenkorra kivetett, tehát nem évenkint visszatérő 924.000 P. olyan adó, amely még nincs jogerősen megállapítva s a közigazgatási bíróság döntése alatt áll. A valóságos adóhátralék tehát 617.389 P. Elő van írva ezenkívül gróf Esterházy ter­hére 1,358.554 P beruházási hozzájárulás. Ebből még nem esedékes, tehát nem is kö­vetelhető 1,210.488 P. A már esedékessé vált és befizetendő beru­házási hozzájárulás összege 148.066 P. Erre a tartozásra nevezett befizetést nem • teljesített. A képviselő úr által említett 4 millió pen­gővel szemben a valóságos és behajtandó hát­ralék tehát adóban 617.389 P, beruházási hoz­zájárulásban 148.066 P, együtt 765.455 P. Téves adatokat terjesztett elő tehát a t. képviselő úr interpellációjában és annak in­dokolásában, mert ha a vitássá tett, s a köz­igazgatási bíróság döntése alatt álló adóknak teljes összegét vennők számításba, a hátralék még abban az esetben sem több 1*7 millió pen­gőnél. Ez a tartozás kellőképpen biztosítva van. A behajtó közegek ugyanis már 1939-ben lefog­lalták az uradalom összes ingóságait, azonkí­vül le van tiltva az uradalom kb. évi 400.000 P terrágium követelése is, a közigazgatási bi­zottság pedig a pénzügyigazgatóság előterjesz­tésére az 1939. év november havában a hitbi­zomány, valamint az özv. gróf Esterházy Fe­renené tulajdonát képezői ingatlanok haszon­élvezetére is elrendelte a végrehajtást. Ezek szerint az adóhatóságok, illetőleg a behajtó kö­zegek a vonatkozó törvényes rendelkezésekben előírt kötelezettségeiket teljesítették, s nem le­het azt állítani, hogy a behajtást elmulasztot­ták. A gazdaság továbbfolytatása céljaira ax uradalom részére csak haszonbér követelései hagyattak meg. Tájékoztatásul közlöm azt is, hogy az ura­dalom köztartozásait az 1938. évig pontosan fi­zette, csak ettől az időtől kezdve vannak hát­ralékok. Ami a képviselő úr által említett állítóla­gos adóeltitkolást és adócsalást illeti, erre vo­natkozólag közlöm a következőket: Néhai gróf Esterházy Ferenc hitbizományi birtokos eladta a Magyar Általános Kőszén­bánya Részvénytársaságnak 54,600.000 mázsa ásványszén kitermelési jogát 1,858.300 pengőért. A kitermelési jog 12 évre és 4 hónapra szól, A pénzügyi hatóság a szénkitermelési jogél­te ner tekét jövedelemnek minősítette s azt adó alá vonta. Az adózónak ezzel szemben az a jogi álláspontja, hogy a hitbizomány ezzel az el­adással vagyonának egy részét értékesítette, s ennélfogva az ellenérték adóköteles jövedelem­nek nem minősíthető, azért arról adóbevallást sem kell adnia. Az ezen kérdés körül forgó jogi vita eldöntve még nincsen, s jelenleg a Köí igazgatási Bíróság elbírálása alatt áll. A képviselő úr azt állítja, hogy a kisebb adózókkal szemben a behajtási eljárás sokkal könyörtelenebb, mint gróf Esterházyval szem­ben. Állításának az alátámasztására hivatko­zott Laczkó Pál és Szabó Pál kókai lakosok köztartozásainak a behajtására. Erre vonatko­zólag közlöm, hogy a behajtás idejében Laczkó János terhén 10 évi, Szabó Pál terhén pedig 5 évi előírásnak megfelelő adóhátralék állott fenn. Abból tehát, hogy ilyen régi hátralékok miatt nevezettek ellen végrehajtást vezettek, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a végrehajás részrehajló, sőt ellenkezőleg ez az eset azt mutatja, hogy a kisemberekkel szem­ben talán túlságosan is enyhén jártak el s az tette lehetővé 5, illetve 10 évi adóhátraléknak a felszaporodását. A t. képviselő úr azt is állítja, hogy gróf Esterházy Móric Mikecz Ödönnel együtt nálam járt és nevezettek olyan ajánlatot tettek, hogy r.éhai gróf Esterházy Ferenc terhén fennálló köztartozások felerészének befizetése ellenében a másik felerész töröltessék. A t. képviselő úrnak ez az értesülése is té­vedésen alapul, mert gróf Esterházy Móric hit­bizományi gondnok és Mikecz Ödön, a kiskorú hitbizományi birtokos eseti gondnoka a veze­tésem alatt álló pénzügyminisztériumban az uradalom ügyésze által összeállított kibonta­kozási terveket ismertették, amelyeket alkal­masnak vélnek arra, hogy a néhai gróf Ester­házy Ferenc terhén fennálló — részben az előre 12 évre kézhez vett terrágium után egyszerre kivetett s jelenleg a Közigazgatási Bíróságnál elbírálás alatt álló, nem jogerős adókból szár­mazó — közadótartozásokat minél előbb ren­dezni lehessen. Budapest, 1940. évi július hó 3-án. Reményi­Schneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügymi­niszter úrnak Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. ';• ; Következik a pénzügyminiszter úr válasza Tóth János képviselő úr interpellációjára. Ké­rem a jegyző urat, szíveskedjék a választ fel­olvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »A m. kir. pénzügyminiszter válasza Tóth János ország­gyűlési képviselőnek a képviselőház 1940. évi június hó 12-én tartott ülésén a kókai községi szeszfőzdével kapcsolatban fennálló vissza­élések tárgyában előterjesztett interpelláció­jára. A Kóka községi szeszfőzde ellen az a pa­nasz merült fel, hogy nem termelők részére is főztek mérsékelt egyedárusági árkülönbözet mellett pálinkát, továbbá hogy az egyes ter­melők anyagából előállított pálinkának 18 li­teren felüli részét az üzletvezető jogtalanul visszatartotta. *' A panaszban foglaltakat megvizsgáltam, de a vizsgálat során nem merült fel semmi adat arranézve, hogy a kókai bor- és gyü­mölcsszeszfőzdében mérsékelt egyedárusági ár­különbözet fizetése mellett arra nem igény­jogosultak pálinkát főztek volna, vagy hogy az üzletvezető a termelők részére járó pálin­kát jogtalanul visszatartotta volna. Ennél­fogva a szeszfőzde vagy annak üzletvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom