Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
Az országgyűlés képviselőházának '; ellen büntető eljárás megindítására ok nincs. Ami pedig az interpelláló képviselő úrnak azt az állítását illeti, hogy egy-egy termelő nyersanyagából csak 10 hektoliterfokot főzhet ki és a többi nyersanyagot eldobni kénytelen, megjegyzem, hogy ez az állítás téves, mert a termelök a nyersanyagjaikat teljes egészében kifőzhetik, de a nyert pálinkából legfeljebb 10 hektóiiteriok után jár részükre a kedvezmény s az ezen mennyiségen felüli pálinka után már a teljes egyedárusági árkülönbözetet tartoznak megfizetni. Keményi-Sehneller sL k., m. kir. pénzügyminiszter.« . f Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak Tóth János képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Az írásbeli interpellációkkal végeztünk. Következnek a szóbeli interpellációk. Az első Rajniss Ferenc képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. csszkormányhoz a 3. zsidótörvény sürgős beterjesztése tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy a félmegoldások bomlasztó politikai rendszerét szolgáló 1. és 2. számú zsidótörvény az erélytelen és elködösített végrehajtás következtében is súlyosan megrendítette a nemzeti közbizalmat és szélesre nyitotta a kaput a korrupció lehetőségei előtt? 2. Tudja-e a ni. kir. kormány, hogy a íöivényhozás alsó- és felsőházi tagjait, a magasabbrangú állami funkcionáriusokat és állami nyugdíjasokat a szentesített törvények írott betűin túl a törvények Íratlan szelleme is kötelezi a nemzetnek példát adó társadalmi és gazdasági viselkedésükben? 3. összeegyeztethetőnek tartja-e a m. kir. kormány az érvényben lévő zsidótörvény szellemével azt a sajnálatos tényt, hogy törvényhozók és nyugdíjazott állami funkcionáriusok — akiknek tisztességes megélhetését ez a szegény ország a súlyos közadókból biztosítja — a szaktudás teljes hiányával a zsidó tőkét, a zsidó befolyást és a zsidó családi részvénytársaságokat, az igazgatósági tagságok és egyéb megbízatások vállalásával erőteljesen támogatják? 4. Hajlandó-e a an. kir. kormány ezt a szemérmetlen zsidó érdekvédelmet nyíltan és egyenesen megbélyegezni és állásfoglalásának érvényt szerezni? 5. Hajlandó-e a m. kir. kormány összefoglaló jelentésben sürgősen tájékoztatni a nemzetet a zsidótörvény végrehajtásának pontos , adatairól és eredményeiről? 6. Hajlandó-e a m. kir. kormány letenni a Ház asztalára az összes olyan állami nyugdíjasok jegyzékét, akik zsidó érdekkörű vállalatoknál helyezkedtek el, függetlenül attól, hosry ezek az urak miniszteri, államtitkári, katonai s magasabb, vagy alacsonyabb szolgálati rang és idő alapján élveznek nyugdíjat? Hajlandó-e a m. kir. kormány letenni a Ház asztalára a zsidó érdekkörű vállalatoknál elhelyezkedett, s állami nyugdíjat élvező törvényhozók — aktív alsó- és felsőházi tagok — névjegyzékét? 7. Hajlandó-e a magyar királyi kormány a zsidótörvény hatálya alá eső kormányfőtanácsosok, kormánytanácsosok és egyéb ha' sonló címet viselő egyének címeinek sürgős törlésére,, megfelelő- előterjesztést tenni! 87. ülése 1940 október 9~én, szerdán. 37 8. Hajlandó-e a magyar királyi kormány az újonnan szervezett Gazdasági Tanács zsidó tagjainak kinevezését sürgősen érvényteleníteni ós a jövőben hasonló liberális engedményektől óvakodni? 9.. Hajlandó-e a magyar királyi kormány a 3. zsidótörvény előkészítésére még a parlamenti nyári szünet előtt teljhatalmú vizsgálati joggal felruházott parlamenti bizottságot kiküldeni, illetve a törvényes formák között erre előterjesztést tenni? 10. Hajlandó-e a magyar királyi kormány elvileg deklarálni, hogy az új zsidótörvény csak faji alapon, a vegyesházasság jogának megszüntetésével, az összes észlelt kirívó: hibák, ellentmondások kiküszöbölésével, a zsidó gazdasági befolyás teljes háttérbeszorításával, a zsidó mezőgazdasági birtokok igénybevételének meggyorsításával és a »díszgoj«-rendszér gyökeres kiirtásával mentheti meg a magyar népet a zsidó hatalom új, titkos, zárt ajtók mögötti törvénytelen felburjánzásától? Interpellációmat a Ház legközelebbi ihterpellációs ülésén óhajtom szóval megindokolni. Budapest, 1940. július 1-én. Dr. Rajniss Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk!Halljwk!) Oselényi igen t. képviselőtársam megdöbbentő beszédének hatása alatt mondom el interpellációmat azzal a meggyőződéssel, hogy a magyarság szenvedése és megpróbáltatása külpolitikai sikon, sajnos, még nem ért véget és hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldása, becsületes és a magyar érdekeket szolgáló megoldása nem olyan egyszerű, ahogyan azt talán sokan ebben a pillanatban hiszik. (Ügy van! Ügy van!) A tisztességes magyar ellenzékiség mindig elismerte, mert egészséges nemzetpolitikából származott, hogy vannak kérdések, amelyekben a legnagyobb ellentétek: a politikai felfogás és a világnézet ellentétei között sem lehet különbséget tenni abban a pillanatban, amikor a magyar nemzetet, a magyar fajtát nagy és végzetes veszedelmek fenyegetik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalonj Tisztességgel szolgáltam, mióta bejöttem a Házba ezt a politikát és evvel szemben mindig csak azt követeltem meg ; a hatalmon lévőktől és a hatalom gyakorlóitól, (Szöllősi Jenő: Sokszor hiába!) hogy ismerjék el a magyar nacionalista ellenzékiség teljes és tökéletes jogosságát, felfogásának érdektelen becsületességét, mert ennek a két tényezőnek találkozásában fejlődhetik csak tovább a nemzet, szakadás, forradalom és a közös nagy érdekek veszélye nélkül. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Több mint negyedesztendővel ezelőtt írtam be interpellációmat a harmadik zsidótörvény sürgős beterjesztése tárgyában és ez alatt az elmúlt negyedév alatt... (Rupert Rezső: Nem sürgős. Vannak sürgősebb teendők is.) A képviselő úrnak tudom, hogy más sürgős, de a magyar nemzetnek süirgős! (Ügy van! Ugy van! — Taps a szélsőbaloldalon és a szélsőjobboldalon. — Rupert Rezső: Úgy látszik, sokallja a magyarok számát! — Egy hang a középen: Sokaljuk a zsidók számát! — Keck Antal: Mi sokalljuk a zsidókat! —Zaj.— Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni^ a szónokot. Rajniss képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Sajnos.ez alatt az elmúlt negyed esztendő alatt sem láttám ebben a kérdésben javulást, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt sok tekintetben a helyzet röín,-
