Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-153
476 Áz országgyűlés képviselőházának h gyarország a mai nehéz időkben. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon, — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik! Boczonádí Szabó Imre jegyző: Paczolay György! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Utána szólásra következik! Boczonádi Szabó íme jegyző: Abonyi Fe renc! Elnök: Abonyi Ferenc képviselő urat illeti a szó. Abonyi Ferenc: T. Ház! Csak egy pár szóval óhajtok ehhez a vitához hozzászólni. (Mozgás. — Elnök csenget.) mert előttem szólott képviselőtársaim ezt már elég mélyen és komolyan kimerítették. (Mozgás. — Elnök csengeti . En elsősorban a magyar vasutak sorsával akarok foglalkozni. Nagyon jól tudjuk, hogy a vasút a nemzet életében az az ütőér, amely a nemzet életét behálózza és eljuttatja az árukat oda, ahol azokra szükség van. A háború és a forradalmak alatt a magyar vasutak teljesen lerongyolódtak, a kocsik ablakai deszkákkal voltak befedve, a kommün bukása után a megszállás alatt pedig borzalmas károkat szenvedett a vasút. Elismerem, hogy az eddigi kormányzat törekvésével, áldozatkészségével ezeket a hibákat pótolta, és a mai forgalomnak megfelelő, utazásra alkalmas kocsikkal és közlekedési eszközökkel látta el a vasutat, de ez számomra csak akkor volna megnyugtató, — és azt hiszem, mindnyájunk számára — ha az anyagi, gépi erővel való beruházással versenyt futna a szociális ténykedés is az alkalmazottak érdekében. : ..A miniszter úr éppen ma említette beszédében, hogy az árkormánybiztosság gátat vet mindennek, ami az életet nehezebbé tenné. Az árvizsgáló bizottság megállapítja a piacokon a közszükségleti, a használati cikkek árait és mégis meg kell állapítani azt, hogy az árvizsgálóbizottság ármegállapításának ellenére az élet nagyon megdrágult. Ezt csak akkor tudnám elfogadni, ha ezzel az ármegállapító bizottsággal párhuzamosan működnék egy munkabér megállapító bizottság is, amely az árakkal párhuzamosan a munkabérek színvonalát is olyan mértékben emelné, amilyen mértékben az élet megdrágult. Ez a helyzet a yasutasságot a legleromlottabb állapotba hozza, már pedig a vasút éppen olyan szerve az állami életnek, mint az órában egy kerék, amely ha elromlik, nélküle a másik nem működhetik. A vasutasság több szolgálati ágba van beosztva. Egyik rosszabb szociális helyzetben van, mint a másik. Kezdem a vonatkísérő személyzeten, ezek az emberek kettős életet élnek, nem tudnak tökéletes családi életet élni, f mert a szolgálat teljesítése elvonja Őket attól és életüknek talán 75—80%-át a szolgálatban töltik el. A fizetés pedig, amelyet kapnak, nem kielégítő, mert nem tudják vele családjuk megélhetését a magyar nemzet érdekében olyan nóvóra emelni, amelyet minden becsületes magyar ember megérdemelne, aki becsületes munkával járul hozzá a nemzeti élet fenntartásához. T. Ház! A magyar vasutasság mindenkor megállta a helyét, nem lehetett bemocskolni, mert mindig magyar embere volt és mindenütt, amerre járt, e mellett tett hitvallást. A mostoha bánásmód sem tudta eltántorítani őt ettől 3. ütése 1 HÓ november 15-én, pénteken. a gondolattól és haladt az ő meggyőződéses útján, de azt várná el az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy venné fontolóra az 11*14 : XVII. tc.-nek minden paragrafusát, amely a magyar vasutasság előhaladását és élete sorsát biztosítja. A mai viszonyok között azt kell látni, t. Ház! hogy nem érvényesül az 1914. évi XVII. te, amely előírja, hogy - a vasutast három évi szolgálat után véglegesíteni kell, vagyis ki kell nevezni, mert a kinevezés után már magasabb fizetése van, nemcsak törzsilletmény, hanem lakbér és családi pótlék is jár neki, ezzel szemben azt kell tapasztalnia, hogy ez a törvény nincs betartva az ő munkájához és érdeméhez képest.-8—10 évet kell -napidíjas, órabéres állományban eltölteni e, élete legszebb korát és nem tud családot alapítani. Ez a magyar nemzet szaporodására és életfenntartására káros hatással van, mert- mint órabéresnek vagy mint napidíjasnak nincs több fizetése, nem tud többet keresni, mint 70 pen^gőtol legfeljebb 120 pengőig. Ez nemhogy családalapításra, de még a saját személyének' is kevés, kivált ha figyelembe vesszük, hogy a vonatkísérő személyzet nem tud odahaza a családban étkezni és nem tud rendes háztartást vezetni, mert mindig tengelyen van vagy pedig idegen állomáshelyeken tartózkodik, túlterhelt szolgálatban. A mai viszonyok között nem 20—24 órás, hanem 40 órás. szolgálatokat is végeznek egyhuzamban és a felváltó állomásokon 6 óra pihenő után visszafordítják őket. Amikor a vasutas hazaér a családja körébe, ott sem tud több időt tölteni, mert hat óra után, újra ott van a vezénylés és újra 2—3 napra kell elmennie. Ezekre hívom fel a miniszter űr figyelmét és kérem, vizsgálja meg ezt a kérdést s amennyire módjában van, segítsen a magyar vasutasságon. T. Ház! Második kérésem a postamesterekkel kapcsolatos; ezek helyzetét Bodor képviselőtársam ugyancsak ismertette. En is igen röviden akarok erről szólni, de ezeknek, az embereknek a szociális helyzete is olyan, hogy azt feltétlenül szóvá kell tennem. A postamesterek négy kategóriába tartoznak. Az első kategóriát azonban nagyon kevés kiváltságos postamester éri el. Legtöbbjük a harmadik és negyedik csoportba tartozik és ezeknek fizetése többnyire 160, legfeljebb 244) pengő. Méltóztassanak elképzelni, hogy ebből a fizetésből a postamesternek kell küldöncöt, helyiséget, világítást,, fűtést fizetnie. Miből tudja ez a postamester a családját éltartani; , ? A postâmes tea* kap ugyan szabadságot, dó csak akikor, ha a helyettest ő fizeti. Ha beteg, szintén neki kell a helyettest fizetnie.. Tisztelettel kérem a [kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezeket az anomáliákat' szüntesse meg annyival is inkább, mert egyes postamestereik nemcsak saját községük, hanem a közéi eső más kisebb községek postaellátását is szolgálják, vagy a nagyabb puszták, tanyák szol} gálatát is ellátják, közben telefont kapcsolnak, táviratot is közvetítenek. Vegye le a miniszter ár ezt a terhet vállaikról-vagy ha nem tudfia levenni, legalább megfelelő dotációban része sítse Őket. A leghelyesebbnek tartanám,; ha ezeket a postamestereket mind beállítanák a. postai státusba, ha államosítanák az egé^ intézményt, mert akkor ezeknek a megrövidítéseknek nem lennéneík tovább kitéve. Még egy kategóriája van a postai személyzetnek, az ipariskolát végzett műszaki szentélyzei amelynek a posta státusában, nincs-nëlye.
