Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 153. Ezeket mint órabéreseket, vagy napidíjasokat kezelik. Kérem a miniszter urat, hogy ezeket az elektrotechnikai szakiskolát végzett tisztvi­selőket a műszaki tisztviselők megfelelő státu­sába sorozza be. A mai viszonyok közt bármilyen jóindulat­tal és jóérzéssel vagyok az iparügyi miniszter úr iránt, de mivel a kormány, a rendszer poli­tikájával szemben a legnagyobb bizalmatlan­sággal viseltetem, a költségvetést nem foga­dom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szódásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Talán jókedvében te­remtette Isten a magyar embert, mert ez a ma­gyar fajta, ahová csak a kegyetlen sors állítja, mindig a legnagyobb, odaadást tudja kifejteni, a legnagyobb erőfeszítéssel tud dolgozni, fe­gyelem van benne és ha talán néha könnyezni szeretne is, mert érzi a nyomorúságát, ha ta­lán néha panaszkodni szeretne is, mert a gyer­mekei kenyeret kérnek, akkor is tudja, mi a kötelessége, mert tudja, mivel tartozik a társa­dalomnak, a nemzetnek. Ezek a dolgozók a tár­sadalom névtelen hősei, a felelősségnek névte­len hősei. Ezek közül szeretnék én két kategó­riát kiragadni, amelyekről nem emlékeztek meg a költségvetési vita alkalmával. Ezek a postamesterségek levélhordói és kiadói. (Ügy van! a baloldalon.) A falusi postás az örökös lótó-futó, aki té­len a hatalmas hideggel, hóval, viharral, ősszel a nagy latyakkal, nyáron a nagy forró s ággal küszködik. Ö a valódi összekötője a városnak és a falunak. Ez az egyszerű ember nem része­sül olyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben, amelyben az ő' városi kartársai részesülnek. Míg városi kartársai megkapják a nyugdíjat, megkapják a betegségi biztosítást, a családi pótlékot, addig ez a levélhordó csak havi 50—70 pengős fizetésben részesül és ha a postamester­nek nem tetszik, kétheti felmondással elküld­heti, mint az egyszerű házi cselédet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyancsak ilyen nehéz helyzetben vannak s szintén a szegődményesek közé tartoznak a postamesteri kiadók, mert ezek a kiadók éppen úgy vannak, mint a levélhordók, kétheti fel­mondással elbocsáthatják őket. (Egy hang a szélsőjobboldalon: Államosítani kell Őket!) A fizetésük 70—80—100 pengő. Rendszerint vén­kisasszonyok, akiknek arcáról lelopta az, élet nyomorúsága a mosolyt, ellopta tőlük a fiatal­ságot s akik egész fiatalságukat ott töltik el a postán, ott görnyednek reggeltől-estig és ezért a felelősségteljes munkáért alig részesülnek anyagi elismerésben. Szabadságuk nincs, mert ha szabadságra akarnak menni, helyettest kell állítaniok, akit nekik kell fizetniük. De miből fizessék a helyettest? Ha pedig fizetik, akkor miből éljenek szabadságuk idején? A kérdés megoldása csak egy lehet: az egyenlő elbánás elve megköveteli, hogy tessék ezeket a posta­mesteri kihordókat és kiadókat végre államo­sítani. Régi kívánság ez és ennek teljesítését a kereskedelemügyi miniszter úrnak végre fel kell vennie valamelyik évi költségvetésbe. Amikor a honvédelem fokozott munkát követel az emberi társadalomtól, akkor az a falusi le­vélhordó és kiadó éppúgy kiveszi a részét a munkából, tehát ő is aktív részese a honvéde­lemnek. Ezért őt is egyenlő elbánásban kell ré­szesíteni. Még valamiről meg kell emlékeznem. Egy kis államnaik minden kincset meg kell becsül­KÉPVISELÖHÁZI XA.PLÓ VII. ülése 1940 november 15-én, pénteken. 477 nie. Nekünk magyaroknak egyetlen kincsünk ma már a nyelvünk. »Nyelvében él a nem­zet« és sajnos, rövidesen el jön az ideje annak, amikor nyelvünkben sem élhetünk, mert ez a liberális zsidó szellem argója és zsargonja megfertőzte a nyelvünket, azt is igyekszik tőlünk ellopni. Szerencse, hogy ott van még a falusi társadalom, amely megtartja a nyelvet a maga tisztaságában. De nemi is csoda, hogy rontják a nyelvünket, hiszen éppen a hivata­los nyelv segíti azt a legjobban elő. Mivel? A gépírással. Miért? Mert írógépeinken nincs, megfelelő magyar ABC. Az írógépek nem ismerik a hosszú í betűt, a hosszú ó betűt, a hosszú ü betűt sem kicsinyben, sem nagyban. Nekünk a nyelv védelme érdekében kötelessé­günk megakadályozni az olyan írógépek be­özönlését, amelyeken nincs megfelelő magyar ABC. Arre kérem tehát a miniszter urat, ta­lálja meg a módot arra, hogy a magyar író­gépeken teljes magyar ABC lehessen. Ha ilyen gépeket fogunk használni, akkor meg fog ja­vulni a helyesírás, meg fog javulni a nyelv­helyesség, ami ellen különösen a hivatalos nyelv vét. (Közi Horváth József: A hivatalos nyelvet az írógéppel sem lehet megjavítani!) Még azzal sem lehet megjavítani, mert mon­datszerkesztési hibái vannak. Ugyancsak a honvédelem érdeke követeli meg azt, hogy az utak egy kézben legyenek, azok irányítása központosított legyen. Ezt t. kénviselő társaim is megemlítették és én i» rá kívánok ezzel kapcsolatban mutatni né­hány érdekes dologra. ígj például rámutatok arra, hogy amikor a megyei utak találkozhat­nának a megyehatároknál, akkor igen sokszor nem épülnek meg, azért, mert egyik megyé­nek esetleg nem érdeke az, ami a másiknak érdeke. Nagyon érdekes például az, hogy Csány és Jászárokszállás között, azután Tarna­örs és Jászdózsa között, továbbá Jászszent­andrás és Heves között nincs összekötő me­gyei út. A kocsik belefulladnak ősszel és té­len a hatalmas sárba, pedig nekünk minden eszközzel elő kellene segítenünk a falusi em­berek^ előbbrejutását. Ezért szükséges lenne az útépítés központi irányítása. Ha ez megtör­ténik, akkor az is megszűnik végre, ami pél­dául Bács-Bodrog vármegyében van, ahol nemigen találunk állami utat. A megyére óriási feladatok hárulnak s amikor a megye felépíti az utakat, az állam hajlandó átvenni akkor, amikor a megye már óriási áldozatokat hozott. T. Ház! Kunder igen t. képviselőtársam tegnap kifejtette, hogy nem lát a kormány po­litikájában semmi gazdasági tervszerűséget s miután valóban én sem látok, magam is csak azt hangsúlyozom és szeretném már látni, hogy félretéve minden pártpolitikai szempon­tot, valóban szülessék meg az a gazdasági terv, amely végre kiemeli az országot abból a letörtségéből, amely letörtség után végre mosoly fog fakadni a dolgozó emberek arcán s ez a mosoly erőt ad és az' erő a biztosítéka az új ezeresztendős magyar történelemnek. Bizalmatlan vagyok a rendszer iránt, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Tauf fer Gábor. Elnök: Tauf fer képviselő urat illeti a szó. Tauf fer Gábor: T. Képviselőház! Egeszén röviden csak egy témát kívánok (megemlíteni. Nagyon sajnálom, hogy a miniszer úr nincs jelen, mert azt hiszem, szavaim hatása alatt 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom