Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-153
Âz országgyűlés képviselőházának 153, tudná tenni, mert hiszen a Hangya részére juttatott szubvenciókkal tudna rá nyomást gyakorolni. (Palló Imre: Parancsot adjon nekik U Hogy a keresztény kereskedők áruellátása terén milyen anomáliák mutatkoznak, ez már egyenesen katasztrofális. Napról-napra jönnek fel hozzánk vidéki kereskedők, különösen «. textilszakmából, akik csaknem sírva panaszolják, hogyha bemennek ahhoz a zsidó textilnagykereskedőhöz, egy-két vég vásznat és egyéb árut találnak a pulton és a zsidó nagykereskedő kijelenni: nincs árum. Ha kint megáll az üzlet előtt valaki s megvárja a vevőket, akik onnan kijönnek, azt tapasztalja, hogy a zsidók mindig nagy csomagokkal távoznak. Ha utánanéznek a dolognak, rájönnek, hogy a zsidó nagykereskedők titkos pinceraktárakban tárolják az árut és a régi zsidó üzletfeleiknek bármikor, bármilyen mennyiségben hajlandók azt kiszolgáltatni. (Egy hang a szélsőbaloldalorí: Ez így van!) Ennek a kérdésnek megoldása nem ránk tartozik, de a miniszter úr meggondolhatná azt, hogy esetleg áruvásárlási utalványokkal vagy egyéb módon nem lehetne-e ezen a kérdésen gyökerében segíteni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Más rendszerrel!) A magyar ko resztény kiskereskedelem ki van szolgáltatva teljesen a zsidó nagykereskedelemnek. Ezen a téren hiába interpellálunk, hiába próbálunk megoldásokat hozni, a második számú zsidótörvény nagyobb dicsőségére semmi radikális intézkedést nem látunk. Azt szerettem volna hallani a miniszter úrtól, hogy szigorú rendszabályokkal fog jönni és végre tényleg hozzásegít bennünket, keresztény magyarokat, ahhoz, hogy a kereskedelem is a mi kezünkbe juthasson. Mi nemzetiszocialisták, magyar nyilasok, a teljes zsidótalanítás, az aszemitizmus alapján állunk és követeljük, hog^ a kereskedelmet végre képesítéshez kössék és ezen a réven is jussunk előbbre egy lépéssel, ezen a réven is próbáljuk a zsidókat e pályától visszatartani. (Taps a szélsőbatoldalon.) T. Ház! A tárca egyéb tételeivel foglalkozva, beszélnem kell az^ utakról. Károsnak tartom az utak mai osztályozását az útfenntartók szerint, mert ma állami, megyei útról, megyei közdűlőről és községi utakról beszélünk. Szerintem az útügyeket teljésén központilag kellene intézni, és az osztályozásnak az ntak forgalma szerint kellene történnie. (Palló Imre: A Bácskában nincs állami út!) A költségvetésben semmi intézkedés nem történik a korszerű gépkocsintak, autósztrádák ^ tervezésére. En itt egyelőre csak tervezést javasolok, mert hiszen — sajnos -- még olyan gyér a génkocsi állományunk, hogy ezeknek az utaknak énít^se nem indokolt, indokolt azonban a tervezésük. Tekintetbe jönnének elsősorban a BudapestBalaton—Nagykanizsa, a Budapest—GyöngyösEger — Miskolc — Sárospatak — Csap — Munkács—Körösmező, azután a Budapest—Esztergom— Komárom—Somorja, a Budapest Debre*en — Dés — Szászrégen — Csíkszereda—Kézdivásárhely vonalak és mások, (vitéz Várady László: A tízéves terv meg van előre, csak 300 millió kellene hozzá.) Én egyelőre csak a tervezésről beszéltem. (Zaj a szélsőbaloldalon és a középen.) Ezek az utak sztratégiai célokat is szolgálnának. A mai utak a korszerű igén veknek nem felelnek meg. A kavicsutak legfeljebb mint bekötőutak jöhetnek tekintetbe. Az útjavításokig 19 ] U0 november 15-én, pénteken. 467 nál egészen nevetséges állapotokat ta T álunk. Ha az ember megy a vidéken megyei utakon, lát eery-egy embert, amint a gvenes i«ndkíiktl kapálgatja és ássa s a gyeues földet hányja az útra. Szerintem ez a megoldás e<ryá1Hláii nem megfelelő, (vitéz Várady László: Mert nincs homokja! A helyett kell!) A frissen kavicsolt és le nem hengerezett út káros nemcsak a gépjárműre, hanem a lovakra is. A községek belterületén áthaladó útszakaszokat állán rló burkolattal kellene mindenütt ellátni, mert hiszen ez közegészségügyi követelmény is. Képzeljük el. egy-egy nyári időben elhaladó autó egy faluban micsoda port ver fel és micsoda esrészségügyi lehetetlenség következik ebből, ősszel pedig, amikor bekövetkezik a sáros idő. lehetetlen a járdákon közlekedni, mert a s?;étf **öcscsenö sár teljesen elborítja a járókelőket. (Zaji T. Ház! Meg kell könnyíteni a gépkoèsîk beszerzését. Autóiparunk. gépkocsiiparunk nincs, ennek ellenére hatalmas vámok állnak fenn. Az 1939-ben elrendelt vámcsökkentés a gépkocsipark nagymértékű növelését idézte elő. Azt szeretném indítványozni, hogy a tengelyállamokból behozott gépkocsik vám iát teljesen töröljük el. Ezt országos érdek kívánja. Ma az an tó nem lehet luxuscikk, (vitéz Várady László: Csak egy a fontos, hogy gumit is adjanak hozzá! Akkor lehet !) Tessék a miniszter úrhoz fordulni és próbálják elintézni. (Itapcsányi László: Már récren be kellett volna vezetni a tartalék-gazdálkodást! Előrelátóobnak kellene lenni! —Zaj a jobboldalon.) A renülés fejlesztését nem látom a tárcánál kellőkép biztosítottnak. Erre a célra nagyobb ö oc ^ íi( rpVo+ kellene áMozni, a be fektéi és ma már kifizetődik. Nagyobb mennyiségű gépre és elsőrendű pilóták kiképzésére, a mellett korszerű vidéki repülőterek építésére volna nagy mértékben szükség. A kereskedelem olcsóbb lebonyolítása érdekében a hajózás forgalmának emelésére feltétlenül szükség van. Régtől fosrva beszélünk a budapest—szolnoki csatorna megépítéséről, aminek megvalósítása az Alföld kereskedelmét hatalmasan lendítené előre, másrészt a kubikosok ezreinek adna évek során át biztos kenyeret. T. Ház! Hibáztatnom k^ll a hídépítés terén megszabott hosszú ido+artaroot. Me^dëbbentő az, hogy a medvéi Duna-hidat például három évip; építik. A hídéoítések nem luxüsbefekteté«ek. azok a közlekedés érdekeit szolgálják. Különösen a medvéi és dobo7Wf»7Í hidak icren fontosak a visszacsatoH Csallóköz és Felvidék szempontjából. ley tehát feltetlenül rövidebb időtartamot kellett volna megszabni. A Máv.-val foglalkozva, feltét 1 en ül t keveslem azt, hogy 33 új mozdony megépítésére van fedezet. A miniszter úrnak igaza van, amikor büszkén említi ezt a tételt, mert hiszen tényleg a korábbi években nem történt ezen a téren jóformán semmi. Sajnos, mi 20 esztendőn keresztül hirdettük a revíziót, azonban a revízióra nem készültünk fel. Fel kellett volna készülnünk arra, hoary visszajön majd a Felvidék, vis«zaiön Kárpátalja, visszajön Erdély és tudni, látni kellett volna előre, hogy a csonka ország mozdony- és kocsiparkjával nem tudjuk a megnagyobbodott ország forgómat lebonyolítani. De azt állítom, hogy 33 úi mozdonv beállításával a probléma megoldásnt egyáltalán nem visszük előre. Erre a célra feltéfenül hatalmas összegeket kell beállítani, hiszen ez katonai érdek is. (Mokcsay Dezső: Katonai be-
