Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-153
468 f Âz orètâggyuiês képviselőházának 158. ülése ÏHO november 15-én, pénteken. ruházás! — Palló ímre: 150 mozdonyra van szükség!) Hasonlóképpen nem történt a vasúti hálózat bővítése terén sem két évtized alatt úgyszólván semmi. Több fővonal még mindig nines kettős vágányra kiépítve. Súlyos mulasztást látok ezen a téren is. A Felvidék két éve visszatért és a Felvidéken jóformán semmi nem történt a vasúti hálózat tökéletesítése terén. Erdély visszatérése különleges feladatokat jelent. Tudom, hogy az erdélyi ügyek nem szerepelinek a költségvetésben, ezt azonban nehezményezem, mert kellő előkészület mellett már a legfontosabb tételeket be lehetett volna állítani. Itt ne hivatkozzunk most a csonka revízióra. A Székelyföldnek békében is súlyos vasútügyi sérelmei voltak. Fejlődésüket megakasztotta az áldatlan közlekedési rendszer, a borzalmas körvasút. A Csíkszereda—székelyudvarhelyi vasút kiépítését már a háború előtt forszírozták és bár az 1895 : VII. te. 1. §-a előírta,, ezt a háború előtt teljesen szabotálták. (Palló Imre: A Habsburgok nem szerették a székelyeket és viszont!) össze kell kötni a Székelyföldet Marosvásárhellyel és Besztercét Szászrégennel. (Zaj.) Az utóbbi vonalat sokkal gyorsabb tempóban lehetne és kellene kiépíteni. T. Ház! Bossz helyen eszközölt takarékosság folytán a Máv. nem rendelkezik kellő üzemi felszereléssel, sem és a személyzete szerintünk szintén kevés. A tisztviselők és munkások fizetése elégtelen, munkaidejük pedig antiszociálisán és közveszélyesen hosszú. Egy példát mondok. Szeptember 22-én Dés és Szeredfalva között vasúti összeütközés volt. Megállapították, hogy az volt az összeütközés oka, hogy a mozdonyvezető már 40 órája volt szolgálatban, teljesen kimerült és elaludt. A mai korban nem lehet túlzott jelentőséget tulajdonítani a keskenyvágányú vonalak építésének, azonban ott, ahol nem 1 áll rendelkezésünkre mód, hogy rendes nyomtávú vasutat építsünk, mint kisegítő megoldást ezt alkalmaznunk kell. Itt azonban feltétlenül gondoskodnunk kell arról, hogy az ilyen vasutak építése alkalmával egy-két falunak ne lebessen az építést teljesen szabotálni. Erre is példát mondok. Heves megyében és a Jászság északi részéhen tervbe volt véve egy keskenyvágányú vasúti hálózat kiépítése és a'fedezet ^is meg volt reá olcsó belga kölcsön révén, az érdekelt vidék 20 községe közül 18 megszavazta az építést kettő nem és a kettőn elbukott az egész építés. (Lili János: Éljen a liberalizmus!) T. Ház! Foglalkoznom kell itt a Máv. munkabérpolitikájával is. Yasyáry t. képviselőtársam igen ékesszólóan beszélt a pályamunkások helyzetéről. Nekem ehhez hozzátenniyalóm nincs, de nem is lehet. Én a magam részéről arra kérem a- miniszter urat legyen szíves odahatni, hogy ezek a pályamunkások tisztességes órabérhez jussanak és hogy a gyermeknevelési pótlék tényleg még ebben az esztendőben 1 rendelkezésükre álljon. A miniszter úr válaszában olyasvalamit mondott, hogy a Máv.-nál minden munkás megkapja ezt a gyermeknevelési mótlékot, ha már egy évet tölt a vasút kötelékében. Én tisztelettel esak azt kérdezem, vonatkozijk-e ez mindenkire, tehát az ideiglenes munkásokra is. vagy pedig csak a kinevezettekre. (Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi mini p^ter: A pálya munkásokra!) De vonatkoznia kell minden munkásra, még az ideié-lenesekre is. (Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Igen, ha egy évet szolgált! Huszonháromezer embert érint!) Ezt nem tartom helyesnek, miniszter úr, mert az ipari munkásoknál egyéb korlátozás nem áll fenn, • mint az, hogy gyermeke legyen az illető munkásnak és hogy húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemben dolgozzék. Ez a megkötöttség szerintem nem helyes. (Bencs Zoltán: Valami állandósági kritérium mégis esak kell!) Ezért kérem a miniszter urat, hogy ezt a megkötöttséget szüntesse meg. (Kranez Rajmund: A tíz évi szolgálat előtt ' elbocsátják és újból felveszik.) Beszélnem, kell még az úgynevezett egyezményes munkásokról is. Az üzletvezetőségek az alájuk tartozó szertárakban egyezményben végeztetik a munkákat. Ezen a téren azután rettenetes anomáliákat találunk. Nem akarom a t. Házat untatni az egyezményi árjegyzék fel olvasásával, csak annyit akarok megemlíteni, hogy ezek a nehéz munkát végző rakodó munkások, többgyermekes családapák, kemény munkával csak havi 85—88 pengőket keresnek. Ezen a téren feltétlenül javításnak kell tör tennie. T. Képviselőház! A Máv.-ról szólva, beszélnem kell a bánhidai centrale ügyéről is. Az elmúlt augusztusban interpelláltam is a centrale munkásai ügyében és kértem a Máv.-hoz való átvételüket. Ez az átvétel azóta mee-történt. azonban hiányzik még a tíz évi szolgálati idejük elismerése és véglegesítésük hivatalos elintézése. Ezeket az embereket egyelőre mint ideiglenes órabéres alkalmazottakat vettek át. tehát feltétlenül általános véglegesítésre. és státusrendezésre volna szükség velük kapcsolatban. (Krancz Rajmund: Előbb még el kellene bocsátani őket!) A postáról szólva, meg kell nekem is állapítanom, hogy a postával szemben semmi kívánni valónk sincsen. Itt is szóvá kell azonban tennem azt, hogy az állampolgári jogok legnagyobb megsértésének tekintem azt, hogy teleföncenzúra van (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és levélcenzúra van. (Ügy nan! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi, ellenzéki képviselők biztos forrásból tudiuk, hogy telefonjainkat állandóan kihallgatják, a telefonközpontokban direkt kihallgató személyzet működik. Ugyancsak súlyos sérelem az, 'hogy ,a levéltitkot állandóan, napról-nanra megsértik. (Mözoás a szélsőbaloldalon.) En arra kérem a miniszter urat, hogy ezt feltétlenül szüntesse meg, mert ez egyáltalán nem Öregbíti a posta jóhírnevét. (Egy hang a jobboldalon; Mozgósításkor természetes!) A^ posta^ távirdai munkásai ügyében kell itt még néhány szót szólanom, akik körülbelül olvan elbánás alatt állanak, mint a vasúti pályamunkások. A s'zakkénzett iparosokat ide is a napszámos-órabérnél alacsonyabb órabérekkel veszik fel és bizony hosszú éveknek kell eltelniök, amíg ezek az emberek végre mint szakmunkás iparosok megfelelő, már az ott dívó állapotoknak megfelelő órabérhez juthatnak. (Mozgás. — Palló Imre (vitéz Várady László felé. aki Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel beszélaet); Képviselő úr, nem iratkoznék fel kihallgatásra, — Hallmk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A postával kapcsolatban a rádióról ás szeretnék néhány szót szólni és arra kérem a miniszter urat, hogy a népre dió oéliára. nagyobb összeget szíveskedjék beállítani. Ne 25.000 nénvevővel kísérletezzünk, hanem a népvevnkfit jó párszázezer példányban (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) küldiük szét a magyar falvakba íGosztonyi Sándor: Államosítani a rádiót!), bogy így nevelni tudjuk a magyar falu népét.
