Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

466 Az országgyűlés képviselőházának 15$ «lőtt. hogy ez az intézmény Magyarország egyik legelső helyen álló intézménye (Ügy Van! Ügy van!), amely szociális szemponthói, betegsegélyezési szempontból, a kórházi rendes ellátás és a tisztaság szempontjából felette áll sok szanatóriumnak Budapesten és Magyarországon; olyan intézmény, amelynek fenntartása érdeme az Államvasutak vezetőségének és érdeme minden egyes vasutasnak, akik filléreikké] hozzál árultak ahhoz, hogy ilyen intézményt fenn tudjanak tartani. Mellesleg meg kell említenem azt, hogy a legnagyobb Öröm töU el bennünket, hogy ez az intézmény ismételten egy újabb kórházi épülettel fog gyarapodni. Meg kell itt emlékeznem ennek a kórháznak és intézménvnek orvos; karáról, meg kell emlékeznem azokról a derék, becsületes, jóravaló magyar orvosokról, akik jó specialisták, kifogástalan szakemberek és szívvel-lélekkel telített magyar emberek, akik itt a vasutassá? gyógyítását, felkarolását a legteljesebb mértékben szolgálják és végzik. Ennek az orvosi karnak azonban — különösen nem a főorvosoknak, hanem \ ottlévŐ beosztott orvosainak (

— javadalmazása olyan silány és olyan szegényes, amit egy ilyen nagy hivatás előtt álló intézménynél feltétlenül me^ kell javítani. Kérem a miniszter urat, méltóztassék megvizsgálni ezt a dolgot, hogy ennek a derék, becsületes orvosi karnak a javadalmazása a lehetőség szerint feljavíttassék. "ugyanezt mondhatom el az ápolószemélyzetről is, amely olyan kifogástalan, becsületes odaadó munkát végez, amikor az államvasút! alkalmazottak bekerülnek a kórházba, vagy amikor gyógykezelés alá kerülnek, hogy csak jó érzést vált ki mindenütt az országban bajtársaiknak ez a szeretetteljes felkarolása. A legteljesebb •' elismeréssel iszólhatok ugyancsak a posta intézményéről is. A m. kir. posta és annak személyzete, amely ezt a fontos odaadó magyar munkát végzi az országban, minden megbecsülést és elismerést meg; érdemel és csakugyan büszkék lehetünk mi magyarok arra, hogy Államvasutunk és postánk ebben az országban olyan színvonalon áll, amely színvonal felveszi bármely külföldi állammal is a versemyt. A megbizhatóság, a szolgálatkészség, mindezek ia kellékek , megvannak ebiben a két derék becsületes magyar társadalmi rétegben. (Palló Imre: ösak az anyagi megbecsülés nincs meg, az hiányzik!) Azt kérem a miniszter úrtól, hogy; minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezzék ennek • a becsületes, derék vasutas és postás társadalomnak segítségére lenni. (Helyeslés.) Mivel én a miniszter úr által előterjesztett költségvetésből a magyar társadalmi és állami élet egyensúlyának fenntartására irányuló legszélesebbkörű munka kifejtését látom, a kormányzat iránti bizalmamból a költségvetést tisztelettel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Gruber Lajos. Elnök: Gruber Lajos képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Képviselőház! À kereskedelmi tárca költségvetési vitájában minden felszólalt képviselőtársam igen nagy figyelmet szentelt a kereskedelemnek, különösen a kiskereskedelemnek. Ez a téma már úgyszólván el van csépelve, mégis kötelességemnek tartom, hogy foglalkozzam vele. Nem akarok én itt most a külkereskedelmünk terén mutatkozó hibákról beszélni, hiszen erről Zimmer képviselődbe 1940 novernber 15-én, péntekén, társam elég részletesen beszélt. Nem akarok ismétlésekbe boíasátkozni, tehát nern beszélek arról sem, hogy a rendszer a gazdasági élet iirányítására nem képes: erről Kunder képviselőtársam igen brilliáns előadást nyújtott a tegnapi nap folyamán. Beszélnem kell azonban arról, hogy teljesen téves az a beállítás, mintha a magyar nép nem volna alkalmas a kereskedelmi pályára. Beszélnem kell arról is. Logy téves az a beállítás, mintha idegenkednék tő!e. Tagadom ezt. Hogy a magyarság régebbi időben^ nem ment a kereskedői pálvára, ennek kizárólag és egyedül az volt az oka, hoery a zsidóság nénzével és a rendelkezésére álló mérhetetlen Intelekkel a másra kezébe kaparintott a kereskedelem terén mindent és ha egy keresztény ember kereskedni pálvára lépett- azt minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett onnan kiölni, kipusztítani. Igaza van Zimmer igen t. képviselőtársamnak, hogy most nem lehet hirtelen rendezett kurzusokkal, átképzésekkel máról-holnapra jó kereskedőket nevelni. Kérdezem azonban, hogy a szegedi gondolat alapján álló rendszer 20 év óta miért nem rendezett kurzusokat, miért nem rendezett már 1920-tól kezdve átképző tanfolyamokat és miért nem igyekezett a keresztény magyar fiatalságot a kereskedői pályára nevelni? (Palló Imre: Bethlen!) Az önállósítási Alan tagadhatatlanul hozzájárult ahhoz, íhogy önálló magyar kereskedői exrisztenciákat teremtsen. Ez az alap azonban igen szerényen yian dotálva. Feltétlenül szükséges^ hogy a kormány nagyobb összegeket, hatalmas összegeket juttasson számára, hogy ígv minél több keresztény magyar kereskedőt tudjon a posztra állítani. t XSvy tudjuk, hogy ezidő&zerint a második számú zsidótörvény már végre is van h?.jtva. mégis azt kell tapasztalnunk, hogy például Budapesten a kereskedőknek még mindig CC^-a zsidó. Azt kell látnunk, hosrv a nagykereFked^lcm úgyszólván száz százalékában zsidó kézben van és az önállósiításii Alap jóvoltából életrehívott kereskedői exisztenciák arra vannak kárhoztatva, hogy az Önállósítási Alan néniéből tengődjenek és a végén kénytelenek legyenek bejelenteni, hogy nem bírják a /«ifiókkal a versenyt. A második^ számú zsidótörvény alapján olyan intézkedéseket kelleje vée-"e hozni, hogy a zsidók téliesen kiküszöbölhetők legyenek a kereskedelemből, hogy a keresztény magvar kereskedők meg- tudia.nak élni. a keresztény kereskedők áruihoz tudjanak jutni Ez év januárjában voltam bátor egv interpellációt elmondani ebben az ügyben és akkor arra kértem a kereskedelemügyi miniszter nrat, hofv a keresztérv kiskereskedők áruellátása terén végre rendet teremteni szíveskedjék. Amikor az interpelláció után a miniszter úrnál fenn jártam, őszintén megmondotta, hogy ez súlyos probléma és nem is tudja, hogy hirtelen milyen megoldást válasszon. Akkor arról volt szó. hogy be kellene kapcsolni a Hangyát, amely úgyis igen nagy állami juttatásokban részesül és a Hangya lépjen fel quasi nagykereskedőként. (Palló Imre: Nagyon helyes!) En azt mondottam: miniszter úr, ezt meg is kell tenni, hiszen a Hangya mai állapotában egyrészt túlságosan igénybeveszi a zsidó ipart, másrészt pedig konkurrensként lép fel a legutolsó kis faluban is a keresztéiiy magyar kereskedőkkel szemben. E helyett arra kellene kénvszeríteni, hogy mint nagykereskedő lépjen fel és áruval és hitellel áll ion a keresztény magyar kereskedők rendelkezésére. (Palló Imrei Helyes!) Ezt a kormány meg