Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-153
A,z országgyűlés képviselőházának 15S< szociális bajokat fokozzák és még fokozni fogják, nem tehet a kormányzat, mert hiszen nem tehet arról, w hogy a textilipar számára nem tud megfelelő mennyiségű nyersanyagot előteremteni. Ez a kormányzat erején felül álló dolog. A kormányzat nem tehet arról, hogy vasércekben és egyéb nyersanyagokban az ország nagyon gyengén áll és szűken vagyunk és hogy a munkásságot ezért nem lehet kellő mértékben foglalkoztatni. Ezek óriási feladatokat rónak a kormányzatra. Éppen itt jelentkezik az évtizedeken keresztül elhanyagolt munkáskérdés megoldatlansága, amiért nem tehetjük felelőssé a jelenlegi kormányt s amiért évtizedek mulasztásai után nem mondhatjuk, hogy többet lehetett volna és kellett volna a kisemberek érdekében tenni, mint amennyi történt. Megvan a jószándék, megvan a segítésre Való készség a kormányzatban, de az eszközök kisebb mértékben állanak a kormányzat rendelkezésére, mint amilyen mértékben azelőtt megvoltak. Mégis azt látom a miniszter úr nyilatkozatából, hogy az államvasúti munkásság legszegényebb kategóriájának, a pályafenntartási munkásnak, aki szintén ! egyik becsületes, tisztességes, magyar nemzeti alapon álló pillére a független nemzeti államnak, gyermekű evei tetési segélyt biztosított. (Helyeslés a jobboldalon. — Lili János: Szociális olajcsepp!) Ezzel kapcsolatban csak azt kérem tisztelettel a miniszter úrtól, hogy a pályafenntartási munkásréteg lehetőleg november l-ig visszamenőleg kapia meg ezt a segítséget, mert megérdemelné és nagyon rászorul. (S'itő Gyula: Rendes órabért kell adni nom segélyt!) Tudom, hogy pénzügyi szempontból nehéz kérdések ezek. de hiszen érmen olyan kedves nekünk a honvédség, a hadsereg felszerelése is, mint amilyen kedves minden dolgozó magyar ember az országban és most éppen azok a nagy összegek hiányoznak, amelvek szükségesek voltak a hadsereg felszerelésére s ez természetesen sok tekintetben háttérbe szorította a szociális kérdések megoldását. Mégis_ tisztelettel kérem hosy a miniszter úr fontolia meg, \i?m volna-e lehetséges már most karácsony előtt folvósítani ezt az ötpengős gyermeknevelési segélyt ezeknek a szegény m kisembereknek. Naer megnyugvást jelentene kifelé az emberek között az. ha í éppen az Államvasutak legszegényebb kisexisztenciái részébe ilven nagymértékben kiterjesztenék a segélyt. Természetes és világos, hogy mi napirenden tartink azt a kérdést, hogy a pályafenntartási munkásság elégtelennek bizonyult munkabéreit is emelni kell -olyan mértékben, hosry ezek a kisexisztenciák tisztességesen fenntarthassák életüket, de másrészt olyan mértékű legyen a megélhetés, amilyet az állam nénzügyi ereje lehe+ővé tesz. Meg vagyok gvőződvc arról hogy a kormány elvileg nem áll ellpn az ilyenirányú kívánságoknak és elvileg telítsen egyetért velünk ezekben a kérdésekben bizonyos azonban, hogy a gyakorlati eszközök sok tekintetben nem állnak rendelkezésre, ez pedig már nem a kormányon múlik. (Sütő Gyula: Más az elmélet és más a gyakori at H Szóvá kell tennem az államvasúti munkássá gsral kaocsolatban azt. hogy az ioari szakmunkásság a műhelyekben nagymértékben hátran vos helyzetben érzi magát az úgynevezett 1928-as nyugbérrevizió^ ille+őleg füstiek alam'án rendezett nyugbérkérdésben. Az államvasúti ipari szakmunkásnak a munkaköre olyan, hogy azt évtizedeken keresztül kell begyakorolni, szinte beidegződtetui, hogy munkáját megfelelő lelkiismeretességgel tudja elülése 1940 november 15-én, pénteken, 465 \ végezni igen nehéz körülmények között is. Ha tehát évtizedes, szorgalmas munkájával elér egy bizonyos megállapított órabért, akkor ez az órabére maradjon meg akkor is, ha mondjuk 20 év eltelte után beállt bizonyosfoku rokkantsága miatt más munkakörbe kell beosztani. A gyakorlatban tudniillik az Államvasutaknál az a helyzet, hogy ha ezeknél a jó, specialista, begyakorolt ipari szakmunkásoknál az időakkordmunkánál fogyatékosságot tapasztalnak, leminősítik őket. Ezen az alapon egy elsőosztályú ipari szakmunkást leminősítenek másodosztályií betanított munkásság Ezt nézetem szerint a munkamorál szempontiából nem lehet fenntartani, (Helyeslés.) mert hiszen a polgári életben és a katonai életben, a hivatalokban mindenütt azt látjuk, hogy ha egy ember a másra szorgalmával bizonyos fizetést, vagy javadalmazást elért, akkor azt nem szokták tőle leminősítés címén megvonni. Tisztelettel kérem tehát, hogy ha egy ipari szakmunkást áthelyeznek az idő akkord munkarendszerből más munkakörbe, de az a munkakör, ahová áthelyezték, szintén nagvon fontos és az Államvasutak életében nem jelentéktelen munkakör, akkor azt az I. o«ztálvú ipari szakmunkást ne lehessen másodosztályú betanítót munkássá minősíteni. (Lili János: Ezt csinálták végig a minimális munkabérek alánján!) Olyan hatással van ez erkölcsi tekintetben a munkássá erra, hogy ennek tarthatatlansága az utóbbi időkben már gyakran jelentkezett. Arra kérem tisztelettel a miniszter urat, méltóztassék vizsgálatait ebben az irányban kiterjeszteni és lehetővé tenni az Államvasutak vezetősége számára azt. hogy ezeket a korrekciókat végrehajthassa. Meer vagyok győződve arról, hogy az Államvasutak leo-felsőbb vezetősége a legteljesebb mértékben átérzi és érti ezeket a dolgokat s, hogy a munkásságnak szociális szempontból való megsegítésére minden rendelkezésére álló eszközzel törekszik. Még egy doîerot kell felemlítenem: az államvasúti munkásságnak, különösen pedig a pályafenntartási munkásságnak a mai lakásviszonyokból kifolyó súlyos helvzetét. Tndom, hogy az> Államvasutak legfelsőbb vezetőcége foglalkozott azzal a gondolattal, hogv amint a, székesfőváros és egyéb közületek lehetőyé teszik kis munkásházak és lakások építését a nagyosaládú és kiskeresetű^ emberek számára, nem lenne-e lehetséges — nézetem szerint ifren, — hogy az Államvasutak megfelelő hitel biztosítása mellett olcsó munkás!aká°okát építsenek. Azt hiszem, meg lehet oldani ezt a kérd""t, mert hiszen az Államvasutaknak bőven állnak rendelkezésére megfelelő telkek saját területein és azt hiszem, évekre elosztott hitellel jövedelmező befektetés lenne, ha a legszegényebb sokgyermekes államvasúti munkásság számára olcsó lakásokat biztosítana az Államvasút. Tudom, hogy ezek a dolgok nem olyanok, hogy a kormányzat részéről ezekkel szemben tagadó megnyilatkozás történlek. Meg vagyok győződve arról, hopy a miniszter űr leho+ővé fogia tenni azt, hogy megfelelő hitel álljon r rendelkezésére az Államvasutaknak, hogy így ezeket a szociális szempontból szíikiséges lakásokat a Máv. a munkásság számára a. közeljövőben fokozatosan rendelkezésre bocsáthassa. Az Államvasutakkal kanesolatosan meg kell említenem azt, hogy az Államvasút^ fenntart egy betegbiztosító intézményt az úgynevezett B. B. I. kórházat é« intézményt. Joo-os büszkeséggel mondhatom itt cl a képviselőház
