Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

4ë4 Âz országgyűlés képviselőházának 15 pon nyugszik, így a liberális kapitalizmus is világnézeti filozófiai alapból ered és abból táplálkozott, amelyet az életben úgy ismerünk, hogy harc az életben, mindenki harca mindenki ellen; főleg ezt az álláspontot képviselve, talán rideg, materiális formában nyilatkozna meg. Ez a világnézeti forma adta az alapját ennek a liberál-kapitalista gazdasági rendnek. De ha mi ezt a világnézeti alapot elhagyjuk, mert el kell hagynunk, mert hiszen nem a nemzet érdekében való az, hogy fenntartsuk, akkor viszont továbbmenőleg milyen lesz az a világnézeti filozófiai alap, amely a magyarság számára, a szentistváni birodalom szamára kell, hogy alapelv legyen, amiből táplálkoznia keli annak az új gazdasági rendnek, amelynek egy új erkölcsi alapot kell szolgáltatnia továbbmenően a nemzet életének fejlődésére? (Bodor Márton: A tisztult nemzeti szocializmus!) Igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy a nemzeti szocializmus, de közelebbi meghatározást arról sem hallottunk, hogy mi a nemzeti szocializmus? Azt már ismerjük, hogy mit jelent Németországban, de hogy mit jelent magyar vonatkozásban, azt nem tudjuk, (Sütő Gyula: Azt éreztük!) Tény az, hogy van egy liberális kapitalista gazdasági rend és ha mi ezt lebontjuk, kérdés, milyen lesz az új gazdasági rend, mivel és hogyan fogunk termelni az új gazdasági rendben? Mert hiszen az irányított gazdálkodás vagy egy korporativ, gazdasági rend, gazdasági és technikai kérdés, társadalmi kérdés; ennek vannak gazdasági, technikai és társadalmi vonatkozásai. Ezeknek az alappilléreknek ä kimunkálásáról igen keveset hallottam a költségvetés bírálata alkalmával. Ügy vélem és úgy hiszem, hogy mi, magyarok Magyarországon, Szent István országában, igenis egyetlenegy világnézeti, bölcseleti alapot tarthatunk szem előtt, ez pedig a keresztény állam és társadalom bölcselete, a keresztény filozófia, amely az állam és a társadalom kérdésében precíz meghatározásokkal szolgál, az állam és a társadalom kérdé3ét nem keveri össze, mert az államnak megvannak a maga feladatai, de úgyszintén megvannak a társadalomnak is és amely feladatok az államra tartoznak, azokat elvégzi az állam, a társadalmi funkciókhoz tartozó feladatokat pedig elvégzi a társadalom. Azonban az, hogy az állam mint ilyen vegye kezébe az egész gazdasági élet menetének irányítását, kezdeményezését és végrehajtását is, valahogyan képtelenség,, mert annyira súrolná azokat az alapelveket, amelyek közel vannak egy egészen durva materializmushoz, hogy a kultúra fejlődését szinte lehetetlenné tenné. Ezekben a kérdésekben nekünk tisztán kell látnunk, hogy igenis, az állam, mint ilyen, nem produktív elem, az állam a társadalmi értékeket, javakat jól vagy rosszul eloszthatja, adminisztrálhatja, de nem lehet mindent az államra átnyomni. Igenis, adva van a történelmi fejlődésnek az a szakasza, amelyben a tőke és a munka kooperációjának korszaka felé megyünk, amelybe már igazán beleillik az, hogy az állam necsak kezdeményezzen, hanem irányítson és segítse át a társadalmat azokon a nehézségeken, amelyek között a nemzet él. En nem merném — ezt őszintén, becsületesen mondom — lekicsinyelni a kormányzatnak azokat az erőfeszítéseit, amelyeket a nemzeti társadalom felépítése érdekében kifejt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ilyen rendkívüli nehéz időkben, amikor a kormányzat tényleg becsületes magyar emberekből áll (Sütő Gyula: Neai is ké. ülése 1HÖ november 15-én, pénteken. telkedéit abban senki!) s amikor mindennél fontosabb az állam egyensúlyának a fenntartása, mert ettől függ a nemzet élete, jövő fejlődése, akkor azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormányzat megtett és amely intézkedések természetesen függvényei azoknak a gazdasági és egyéb lehetőségeknek és erőknek, amelyekkel az ország rendelkezik, mondom, nem merném lekicsinyelni. Mi eléggé tőkeszegény ország voltunk, (Egy hang a jobboldaton: Vagyunk!) de ma is eléggé tökeszegény ország vagyunk és nagy probléma, nagy feladat elé állítja a kormányzatot, hogy a nemzeti, élet gazdasági téren való kiépítéséhez szükséges tőkekészletet honnan fogja előteremteni. (Sütő Gyula: Van forrás elég! — Bencs Zoltán: Ki van merítve alaposan!) Amikor az utóbbi években több történt a nemzet életében, mint évtizedekkel ezelőtt, akkor ezeket az alkotásokat magyar embernek nem szabad lekicsinyelnie. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon es a középen.) J Nem azt mondom, hogy nem lehet ég nem kell bírálni a dolgokat egészségesen és komolyan, de lekicsinyelni sohasem kell. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr látja és tuaja, nogy a mi országunk, a magyar Erazdasági élet, de társadalmi életünk is fokozatosan halad az individuál-kapitalizmus megszűnésével a közösségi gondolat irányában, halad egy korporativ társadalmi és gazdasági rendnek a kiépítése felé, de idő kérdése, igen t, testvéreim, igen t. Képviselőház, (Lili János: Nem baj! Hozzászokott a választáson!) hogy az a folyamat egészségesen végbemehessen, hogy ezáltal az ország ne legyen kitéve egy olyan megrázkódtatásnak, amely megrázkódtatás az egész független magyar életet maga alá temethetné. Igen t. Képviselőház! Továbbmenőleg rá kívánok térni a tárca keretében tárgyalt államvasúti költségvetésnek a tárgyalására. Fejtegetéseimet mindjárt azzal kezdhetném, hogy az államvasutak legfőbb vezetőségét a legnagyobb mértékben hivatásának magaslatán állónak tartom amikor ezekben a nehéz időkben, éppen most Erdély visszacsatolásával kapcsolatban, óriási akadályokat küzdött le. Ez nem kis dolog és nekünk, magyar embereknek kötelességünk, hogy azokkal az értékekkel szemben, amelyek nálunk az állami intézményeknél, a közintézményeknél mint értékek megnyilatkoznak, különösen ilyen nehéz időkben, a legnagyobb fokú tiszteletünket nyilvánítsuk. Ilyen intézmény az államvasút is. Más kérdés azután az, hogy az államvasutak keretein belül küzködő és dolgozó magyar vasutasság sorsa gazdasági és egyéb szempontból, szociális szempontból hogyan alakítható ,és hogyan alakulhat. Természetesen nagyon népszerű dolog az, ha az ember kiáll és mindenkit túllicitál a követelésekben a legkisebb, a legszegények emberek érdekében. Nekünk természete^sen szót kell emelnünk, kérnünk és sokszor követelnünk kell a kisemberek érdekében a legnagyobb fokú támogatást^ amit az állami élet keretein belül el tudunk érni. A 4

kormányzatban nagymértékben megvan a hajlandóság, hogy a kisexisztenciák segítségére siessen, (Sütő Gyula: A gyakorlatban nem látszik!) de ma hiányoznak azok az eszközök azok az alapfeltételek, amelyekkel a kormányzat ezt az* érzését, illetőleg ezt a meggyőződését gyakorolhatná is. Hiába tagadnám azt, hogy nálunk nincsenek hiányok az országban, nyersanyagban, készletekben, ruhaneműekben és egyéb dolgokban. Ezekről a hiányokról, amelyek .4