Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 15$. manrendszerrel, de leszögezem, hogy igen sürgősen drákói szigort alkalmazó törvényt kell hozni mindazok ellen, akik nevükkel továbbra is fedezik a zsidók piszkos üzelmeit. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Egry Zoltán: Meg kell keresni őket név szerint, hogy rájuk mehessünk!) De itt van még egy probléma, a kiviteli és behozatali kontingensek kérdése. A kontingensek kérése ma már divattá vált. Egy-egy árucikkcsoportra a legtöbbször olyan tömegek jelentkeznek igen súlyos protekciókkal felszereive, hogy a felosztó szervek valóban a legnehezebb helyzetben vannak. A végén azután úgy felaprózzák ezeket a kontingenseket, hogy velük kereskedelmileg foglalkozni nem is érdemes. Itt is egy központi szervre volna-szükség, amely tervszerű felosztás után megállapítaná, hogy egy kontingens-komplexusból hány kereskedő élhet meg és csak az ilyen csökkentett létszámú kereskedők között osztanák szét ezeket a kontingenseket, hogy azok így a létminimumot meg tudják szerezni. Ehhez a kérdéshez tervszerűen, szívvel és segítőkézzel kellene hozzányúlni és ahol ez a szellem a végrehajtásban nem érvényesül, ott kíméletlen szigorral kell azt érvényrejuttatni. Nem akarok nevet említeni, de megtörténj az, hogy a kontingensek felosztásával megbízott tisztviselő, akinek régebben egy cseppet sem fájt, hogy Kohn Móric akár ezer pengőket keresett egy önállósítási alapos kereskedőnek azt mondta: »Mit akarsz! Eleget keresel! Már így is több a jövedelmed, mint az enyém!« Ezzel a szellemmel a magyar kereskedők ügyét intézni nem szabad. Mert ha az a tisztviselő attól a kereskedőtől, aki hajnaltól estig dolgozik, küszködik, sokszor a legnagyobb nehézségek közepette, sajnálja azt a párszáz pengőt akkor hagyja ott a fixfizetéses állását és menjen el a magyar kereskedők közé pionírnak. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Méltán kérdezheti valaki, miért nem hozok fel konkrét ©setéket vagy neveket. Előszór is nem szokásom személyeskedni, másodszor nem egyes helytelenül dolgozó embereket vagy tiszt- ! viselőket akarok kipellengérezni. Ezeket a példákat csak azért hozom fel, hogy a kormány ezek alapján tényleg komoly intézkedéseket tehessen és ezeket az anomáliákat megszüntesse. Ha a kormány hajlandó az ilyen eseteket független bíróság elé vinni, amely a feleíősséget kicsinél-nagynál egyaránt drákói szigorral érvényesíti, akkor volna csak értelme annak, hogy ezeket a konkrét eseteket nyilvánosságra hozzuk. (Palló Imre: A zsidó nagyáruházukat meg kell szüntetni!) Ha nem, a rendszer éli tovább öncélú, a magyar népi ós szociális érdekekkel ellentétes zártkörű életét. T. Ház! Nekem a miniszter úr személye ellen semmi kifogásom nincs. Meggyőződésem, hogy mindenkor hazáját és fajtáját szerető magyar miniszterről van szó. Nem az ő személye elleni bizalmatlanság, (Ügy van! ügy vani a szélsőbaloldalon.) hanem az egész rendszerrel, a kormánnyal szemben érzett bizalmatlanságom az oka tehát annak, hogy a költségvetést nem fogadom el. {Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vas vary Lajos! Elnök: Va s váry Lajos képviselő urat illeti a szó. - •• . . ••••.* Vasváry Lajos: T. Képviselőház! A legnagyobb elismeréssel kell szólnom a kereskedelem- ! ügyi, tárca, költségvetésének előádójárók,. Az í Ülése 19^0 november 15*m

t pénteken. 463 egész anyag csoportosítása, az anyagnak részletekbe menő kidolgozása alkalmat adott nekünk arra, hogy ezt az egész nagy kérdéskomplexust részleteiben is áttekinthessük. A kereskedelmi költségvetés tárgyalásának immár \ ége felé az utoljára maradt felszólalók körülbelül látják, hogy az előzőleg elhangzott beszédei milyen témaköröket érintettek és melyek voltak azok a kiemelkedő részletek, amelyeket a költségvetés ellen vagy mellett felszólalók leginkább hangsúlyoztak. A túloldalról igen sokszor hallom a bírálat során a »rendszer«, »irányított gazdálkodás«, »a világnézet«, »a liberális kapitalizmus« stb. kifejezéseket. Ezekre a nagy, alapvető kérdésekre azonban a felszólalók bővebben nem terjeszkedtek fei, '(Gruber Lajos: Fél óra aiatt nem lehet!) de hatásaik tekintetében a részletkérdések olyan aprólékos mozzanatait hozták ide, amelyekkel való foglalkozás sokszor nem minden tekintetben emelte a komoly parlament színvonalát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöL •— Egy hang a szélsőbaloldalon: Például melyik volt az? — Elnök csenget.) Az irányított gazdálkodás alapvető kérdéseiben a legtöbb szónok azt kívánta a miniszter úrtól, hogy az irányított gazdálkodást minél gyorsabban és hathatósabban vezesse be, hogy tehát minél hamarabb napvilágot láswon ez a gazdasági rendszer, amelyről a felszólalók sokmindent, elsősorban nemzeti életünk megerősödését várják. Valahogy az az érzésem, hogy a felszólalók gyakran összetévesztik a gazdasági és társadalmi kérdéseket a politikai vonatkozású problémákkal. Amíg ugyanis a politikai életlen gyakran fennáll a gyors változtatások lehetősége, a gazdasági életben ezek a lehetetlenségek birodalmába tartoznak, amennyiben a gazdasági élet menete örök időktől fogva, amióta emberek élnek és gazdálkodónak a földön, állandóan a fokozatos fejlődés törvényének volt alárendelve. (Lili János: De húsz esztendő alatt mennyit fejlődött?) így tehát, ha mi a liberális gazdasági rendszerről beszélünk, — mint ahogy sokszor hallj.uk — és az ebből való átmenetet akarjuk megteremteni az irányított gazdálkodás felé, ez természetesen szintén idő kérdése. Hiszen idő kérdése még az is, egy nemzet életében gyakran politikai szempontokból idő kell ahhoz is, amíg egy új szemlélet beidegződik a társadalom és a nemzet életébe. A régi szokásoktól, legyenek azok akár gazdasági, akár társadalmi vagy politikai szokások, az emberek csak nehezen tudnak szabadulni, ezért a régi felfogásból egy új felfogásra való átmenethez is idő kell. Ha azt kívánjuk, hogy a miniszter úr ö korporativ gazdasági rend gyakorlati megvalósításának érdekében minél hamarabb és minél hathatósabban érvényesítse az irányított gazdálkodást, akkor feltétlenül tudnuuk kell, hogy ez az irányított gazdálkodás milyen világnézeti alapon történhetik és történjék, tudniillik a korporativ gazdálkodás, irányított S

azdálkodás, világnézet és minden olyan gónolat, amellyel azután behatóbban és a részle.tekig menően kell foglalkoznunk. Nem elég például úgy meghatározni, hogy a krisztusi világnézet alapján fogjuk az irányított gazdálkodást és «t korporativ gazdasági és társadalmi rendet bevezetni és mellesleg hozzáfűzzük, hogy: de ezt teljesen totálisan óhajtjuk megvalósítani, mert így valahogyan a kérdések nem vágnak. Aminthogy minden rendszer, akár gazdasági, akár társadalmi, valamely világnézeti alapom, illetőleg, egy .filozófiai ala73*